Sokan keresnek rá arra, hogy a forralt bor jótékony hatással van-e az egészségre, különösen a hidegebb hónapokban. A rövid válasz: nincs olyan tudományosan igazolt hatás, amely a forralt bort mint italt egészségvédőnek mutatná, és az Európai Unió joga is kifejezetten tiltja, hogy egy 1,2 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú italhoz egészségre vonatkozó állítást kapcsoljunk. Ez a cikk azt mutatja be, honnan ered a forralt bor jó hírneve, mit mond róla ma a tudomány, és milyen kockázatokról tudni kell, ha valaki mégis fogyaszt alkoholt.
A fűszeres, melegen fogyasztott bor hagyománya az ókori Rómáig nyúlik vissza, és a középkorban Hippocras néven vált ismertté Európa-szerte. A fűszereket - fahéjat, szegfűszeget, citrushéjat - eredetileg részben azért adták a borhoz, hogy elfedjék a savanyodásnak indult ital kellemetlen ízét, részben azért, mert a korabeli gyógyítók megfázás és egyéb panaszok esetén orvosságként ajánlották a fűszeres, forró italokat.
Ebben a hagyományban két dolog keveredik. Az egyik a forró ital szubjektív melegérzete: egy forró pohár bármi - tea, leves, forralt bor - átmenetileg kellemes, meleg érzést kelt, ami könnyen összekapcsolódott a "gyógyhatás" képzetével, anélkül hogy ez bármilyen mérhető élettani javulást jelentene. A másik a fűszerek - fahéj, szegfűszeg, gyömbér - évszázados népi gyógyászati híre, amelyet légúti panaszok, emésztési problémák enyhítésére használtak. A hiedelem tehát nem a semmiből jött: valós hagyományból táplálkozik, csak ez a hagyomány nem azonos a mai értelemben vett tudományos bizonyítékkal.
A fahéjjal és a szegfűszeggel kapcsolatban léteznek laboratóriumi és állatkísérletes vizsgálatok, amelyek gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatást mutattak ki az ezekben található vegyületeknél. Ez azonban két okból nem alapoz meg egészségre vonatkozó állítást a forralt borra nézve. Egyrészt jól kontrollált humán klinikai vizsgálatból kevés áll rendelkezésre, ami erősen korlátozza, hogy a laboratóriumi eredmények emberi egészségi hatásként értelmezhetők legyenek. Másrészt még ha egy fűszer önmagában vizsgált hatása igazolt is lenne, az nem vonatkozik automatikusan a forralt borra mint italra - ahhoz külön, magára az italra vonatkozó vizsgálat kellene, amilyen nem létezik.
Az egyik legelterjedtebb alkohollal kapcsolatos hiedelem a French Paradox: az a megfigyelés, hogy a franciák zsírosabb étrend mellett is alacsonyabb szív- és érrendszeri halálozást mutattak, amit sokáig a mérsékelt vörösborfogyasztásnak tulajdonítottak. Az újabb kutatások ezt a magyarázatot alapvetően megkérdőjelezik.
A megfigyeléses vizsgálatok egyik módszertani problémája az úgynevezett "sick quitter" torzítás: az alkoholt nem fogyasztó kontrollcsoportba gyakran olyanok is bekerülnek, akik egészségi okból korábban hagytak fel a nagyobb mennyiségű ivással, ami rontja az absztinens csoport átlagos egészségi mutatóit, és ezáltal mesterségesen jobb színben tünteti fel a mérsékelt ivók adatait. A Mendel-i randomizációs vizsgálatok - amelyek genetikai adatok alapján, a torzító tényezőket kiküszöbölve elemzik az alkoholfogyasztás és a szív- és érrendszeri kockázat kapcsolatát - nem találtak védőhatást, sőt a kockázat a fogyasztás növekedésével együtt nőtt. A French Paradox mögötti védőhatás tehát nagyrészt módszertani torzításnak bizonyult, nem igazolt élettani mechanizmusnak.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2023. január 4-én közzétett, a Lancet Public Health folyóiratban is megjelent állásfoglalása szerint nincs olyan alkoholfogyasztási szint, amelyről bizonyítottan állítható, hogy nem árt az egészségnek. A WHO közleménye szerint jelenleg nincs olyan küszöbérték, amely felett az alkohol rákkeltő hatása "bekapcsolna", és nincs olyan vizsgálat sem, amely igazolná, hogy a mérsékelt ivás feltételezett szív- és érrendszeri vagy cukorbetegség elleni előnyei felülmúlnák az ugyanazon fogyasztási szinthez tartozó rákkockázatot.
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 1988 óta az 1-es csoportba, vagyis a bizonyítottan rákkeltő anyagok közé sorolja az alkoholt - ugyanabba a kategóriába, ahol a dohányzás és az azbeszt is szerepel. Az etanol és az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható acetaldehid szintén Csoport 1-es besorolású. Az IARC szerint hét ráktípus esetében áll fenn kellő bizonyíték az okozati összefüggésre: a szájüregi, a garat-, a gégerák, a nyelőcsőrák, a májrák, a vastag- és végbélrák, valamint a női emlőrák.
Az Európai Unió 1924/2006/EK rendeletének 4. cikk (3) bekezdése egyértelműen kimondja: az 1,2 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú italokon nem tüntethető fel semmilyen egészségre vagy táplálkozásra vonatkozó állítás, az alkohol- vagy energiatartalom csökkentésére utaló állítás kivételével. Ez azt jelenti, hogy egy forralt borra - amely jellemzően jóval 1,2 térfogatszázalék felett van - jogilag sem lehet ráírni, hogy "jótékony hatású", "erősíti az immunrendszert" vagy "jót tesz a szívnek", függetlenül attól, hogy a benne lévő fűszerek önmagukban milyen vizsgálati eredményeket mutattak.
A forralt bor téli népszerűsége és a hozzá kapcsolódó "jótékony hatás" hiedelme valós hagyományból ered, de a mai tudományos ismeretek nem támasztják alá, hogy az ital fogyasztása egészségvédő hatással járna. A WHO álláspontja szerint nincs igazolt biztonságos alkoholfogyasztási szint, az IARC pedig évtizedek óta bizonyítottan rákkeltő anyagként tartja számon az alkoholt. Aki fogyaszt forralt bort, azt az ital hangulati, ízbeli élményéért teheti - egészségügyi indokkal ezt a mai tudományos ismeretek alapján nem lehet alátámasztani.