A fafülgomba (Auricularia auricula-judae, magyarul "júdásfüle gomba" vagy fekete gomba) az ázsiai konyha egyik régóta használt hozzávalója, jellemzően szárítva kerül forgalomba, felhasználás előtt vízben áztatva. Roppanós állaga miatt levesekbe, wokételekbe kerül, íze önmagában visszafogott, inkább a textúrája miatt kedvelt. A nyugati táplálékkiegészítő-piacon és a gombaalapú étrend-kiegészítők között is egyre gyakrabban felbukkan, gyakran "immunerősítő" vagy "szív-érrendszeri" hatással hirdetve - ez a cikk azt nézi meg, mit igazol ebből ténylegesen a kutatás, és mi a legfontosabb biztonsági kérdés, amivel kevés forgalmazó foglalkozik.
A fafülgomba legalaposabban vizsgált tulajdonsága nem valamiféle általános "immunerősítés", hanem a vérlemezke-összecsapódás (aggregáció) és a véralvadás gátlása. Egy nyolc ehető gombafajt összehasonlító, humán vérmintákon végzett vizsgálatban az Auricularia auricula-judae kivonata olyan mértékben gátolta az ADP-indukálta vérlemezke-aggregációt, hogy a hatás meghaladta a 140 mikromol/liter koncentrációjú acetilszalicilsav (aszpirin) hatását ugyanabban a tesztben. Egy másik, patkányokon és emberi vérlemezkéken végzett vizsgálat szerint a fafülgombából kivont, lúgos extrakcióval nyert poliszacharid antitrombin-közvetített mechanizmussal gátolja a trombin működését, és a poliszacharid szájon át történő adása patkányokban az aszpirinéhez hasonló mértékben csökkentette a vérlemezke-aggregációt. Egy harmadik, egerek karragénnal kiváltott trombózismodelljén végzett vizsgálatban a fafülgombából izolált poliszacharid (AAP-b2) szignifikánsan gátolta a vérlemezke-aggregációt, és megnyújtotta mind az aktivált parciális tromboplasztin időt (APTT), mind a protrombin időt (PT), mind a trombin időt (TT).
A fafülgomba vérhígító hatásáért elsősorban két összetevő felelős: az adenozin nevű nukleozid, illetve egy mannózt, glükózt, glükuronsavat és xilózt tartalmazó poliszacharid. Az adenozin a vérlemezkék felszínén lévő receptorokon keresztül gátolja az összecsapódást, a poliszacharid pedig az antitrombin nevű, a szervezet saját véralvadásgátló rendszeréhez tartozó fehérje működését fokozza. Ez a kettős mechanizmus magyarázza, miért következetesen mutatható ki a hatás többféle vizsgálati elrendezésben is - nem egyetlen, nehezen reprodukálható eredményről van szó.
Fontos pontosan érteni, mit igazolnak ezek a vizsgálatok. A humán vérmintás kísérletben a fafülgomba-kivonatot a vérmintához adták laboratóriumi körülmények között, nem embereknek adták be szájon át - ez azt mutatja meg, hogy a kivonat képes gátolni a vérlemezke-aggregációt, de nem azt, hogy egy átlagos étkezési adag elfogyasztása után hasonló mértékű hatás jelentkezik-e a szervezetben. A patkánykísérlet és az egérmodell ennél közelebb áll a valós fogyasztáshoz, mert ott a poliszacharidot szájon át adták az állatoknak, és a hatás így is kimutatható volt - ez erősebb bizonyíték, de fajok közötti átvitele emberre nem automatikus. Éppen ezért a "vérhígító hatású" állítás jól megalapozott mechanizmus szintjén, miközben pontos, embereken mért adagra és időbeli lefutásra vonatkozó adat egyelőre nem áll rendelkezésre.
Pontosan az a tulajdonság, ami a fafülgombát érdekessé teszi a szív-érrendszeri kutatás számára, azoknál jelent kockázatot, akik már eleve vérhígító vagy vérlemezke-gátló kezelés alatt állnak. Aki warfarint, más véralvadásgátlót vagy rendszeres, napi vérlemezke-gátló (pl. aszpirin) kezelést szed, annál a fafülgomba rendszeres, nagyobb mennyiségű fogyasztása additív módon tovább fokozhatja a vérzési kockázatot - erre a kezelőorvossal érdemes egyeztetni, mielőtt valaki rendszeresen, nagyobb adagban fogyasztaná. Ugyanez a figyelem indokolt tervezett műtét előtt is, mivel a megnyúlt véralvadási idő a műtéti vérzési kockázatot is növelheti. Azoknál, akiknek egyébként is hajlamosak a véraláfutásra vagy könnyen véreznek, a rendszeres fogyasztás önmagában, vérhígító gyógyszer nélkül is felerősítheti ezt a hajlamot.
A vérhígító hatáson túl egy 2024-es vizsgálat magas zsírtartalmú étrenden tartott, elhízott patkányokon azt találta, hogy a fafülgomba két különböző feldolgozási móddal (finomra őrlés, illetve enzimes előemésztés) készült készítménye egyaránt csökkentette a vérzsírszinteket és javította a májfunkciót, az enzimes előemésztéssel készült változat pedig hatékonyabbnak bizonyult, feltehetően a magasabb rost-, poliszacharid- és flavonoidtartalom miatt. Ez az eredmény állatkísérletből származik, embereken végzett vizsgálat egyelőre nem igazolja ugyanezt a hatást, ezért anyagcsere-javító célra emberi adag és hatásosság egyelőre nem mondható ki.
A cikk elején említett "immunerősítő" marketingállításokhoz egy 2025-ös vizsgálat ad némi támpontot, de embereken nem igazolt formában. Az öt különböző növényi és gombaeredetű poliszacharidot összehasonlító kutatás lipopoliszachariddal kiváltott bélgyulladásos egérmodellben azt találta, hogy a fafülgombából izolált poliszacharid (AAP) az Akkermansia baktériumtörzs dúsításával erősítette a bélgátat és mérsékelte a gyulladásos választ, mechanizmusában eltérve a vizsgálatban szereplő többi poliszachariditól, amelyek inkább az antioxidáns enzimaktivitást fokozták. Ez az eredmény is egérmodellből származik, embereken végzett vizsgálat egyelőre nem erősítette meg, ezért az "immunerősítő" vagy "antioxidáns" hatásra vonatkozó marketingállítások embereken egyelőre nem igazoltak.
A szárított fafülgombát felhasználás előtt bő vízben, legalább néhány órán át kell áztatni, amíg teljesen felpuhul, majd alaposan át kell mosni. A gomba nyersen, kellő áztatás és hőkezelés nélkül nem javasolt, mert az áztatatlan, kiszáradt állapotú gomba megduzzadhat a gyomorban, ami emésztési panaszt okozhat. Rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztásra épülő, kifejezetten véralvadás-csökkentő céllal történő alkalmazás előtt egészséges, gyógyszert nem szedő felnőtteknél sincs kialakult, hivatalos adagolási ajánlás.
A nyolc ehető gombafajt összehasonlító vizsgálatban nem kizárólag a fafülgomba mutatott vérlemezke-gátló hatást: az osztrigagomba (Pleurotus eryngii) kivonata is hasonlóan erős eredményt adott, míg más, gyakran fogyasztott fajoknál (például a laskagombánál vagy a shiitakénál) ez a hatás jóval gyengébb vagy nem volt kimutatható. Ez azt jelzi, hogy a vérhígító tulajdonság nem az "gombák általában" jellemzője, hanem fajspecifikus - vagyis nem lehet automatikusan átvinni a fafülgombáról más gombafajokra, és fordítva sem.
Véralvadásgátlót vagy rendszeres vérlemezke-gátló kezelést szedőknek, illetve vérzési hajlammal élőknek a rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztás előtt egyeztetni kell kezelőorvossal. Tervezett műtét előtt a fokozott vérzési kockázat miatt érdemes a fogyasztást átmenetileg mérsékelni, ezt is célszerű a kezelőorvossal egyeztetni. Terhesség és szoptatás alatti biztonságosságáról nagy mennyiségű, rendszeres fogyasztás esetén nincs kellően megalapozott adat, ezért ilyenkor is indokolt az óvatosság.
A fafülgomba legjobban dokumentált tulajdonsága a vérlemezke-aggregáció és a véralvadás gátlása, amit humán vérmintás, állatkísérletes és izolált poliszacharid szintű vizsgálatok is egybehangzóan mutatnak, egyes eredmények szerint a hatás mértéke összemérhető az aszpirinével. Ez a tulajdonság egyszerre teszi érdekessé a szív-érrendszeri kutatás számára, és jelent kockázatot azoknak, akik véralvadásgátlót vagy vérlemezke-gátló gyógyszert szednek, vérzési hajlammal élnek, vagy műtét előtt állnak - esetükben a rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztás előtt egyeztetés szükséges kezelőorvossal. A vérzsír- és májfunkció-javító hatásra van állatkísérletes jelzés, embereken végzett vizsgálat egyelőre nem erősítette meg.