A görög joghurt a hagyományos joghurthoz hasonlóan tejből, élő baktériumkultúrák hozzáadásával erjesztve készül, a különbség az elkészítés utolsó lépésében van: a megalvadt joghurtot leszűrik, hogy eltávolítsák a savót (a folyékony, fehérjében szegényebb részt). Ez a szűrés sűrűbb állagot, koncentráltabb fehérjetartalmat és alacsonyabb szénhidráttartalmat eredményez, ugyanakkor a savóval együtt a kalcium egy része is távozik - vagyis a görög joghurt nem "jobb" a hagyományosnál minden tápanyag tekintetében, csak más az összetétele.
A görög joghurt fehérjetartalma ténylegesen magasabb, mint a hagyományos joghurté a szűrés miatt - ez a legkevésbé vitatott állítás a témában. Azt viszont, hogy ez a többletfehérje ténylegesen jobban jóllakat-e, egy 32 egészséges nőt bevonó, randomizált keresztezett vizsgálat közvetlenül tesztelte: a magas fehérjetartalmú görög joghurt (14 gramm fehérje) és a normál fehérjetartalmú joghurt (5 gramm fehérje) között nem talált különbséget az étvágyat és jóllakottságot jelző mutatókban. A kutatók szerint a plusz 9 gramm fehérje önmagában nem volt elég ahhoz, hogy mérhető, a normál joghurthoz képesti előnyt okozzon. Ugyanez a kutatócsoport egy másik vizsgálatban azt is megnézte, hogyan teljesít a magas fehérjetartalmú joghurt-uzsonna más nassolnivalókhoz képest: a joghurt jobban csökkentette a délutáni éhségérzetet, mint a csokoládé, és a vacsoránál is kevesebb kalóriabevitelt eredményezett, mint egy azonos kalóriatartalmú, magas zsírtartalmú nassolnivaló. A kép tehát árnyalt: a joghurt egy magas zsírtartalmú nassolnivalónál jobb választás lehet, de a görög joghurt fehérjetöbblete önmagában, a hagyományos joghurthoz képest nem hozott kimutatható plusz jóllakottságot.
A joghurtfogyasztás és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának kapcsolatát egy 22 kohorszvizsgálatot, összesen 579 832 főt és 43 118 cukorbetegség-esetet összesítő dózis-válasz metaanalízis vizsgálta. Az eredmény szerint napi 80 gramm joghurt fogyasztása a joghurtot nem fogyasztókhoz képest 14 százalékkal alacsonyabb cukorbetegség-kockázattal járt együtt (relatív kockázat 0,86). Ez egy megfigyeléses, nem beavatkozásos vizsgálati forma, tehát társítást mutat, nem bizonyítja közvetlenül az ok-okozati összefüggést - lehetséges, hogy azok, akik rendszeresen joghurtot fogyasztanak, más egészségtudatos szokásokkal is rendelkeznek, amelyek önmagukban is csökkentik a kockázatot. A vizsgálat ugyanakkor nem tett különbséget kifejezetten a görög és a hagyományos joghurt között, ezért ez az eredmény minden joghurtfajtára, nem kizárólag a görög változatra vonatkozik.
A görög joghurt "probiotikum-bőségére" vonatkozó állítás pontosításra szorul. Élő, aktív baktériumkultúrák csak azokban a termékekben maradnak fenn számottevő mennyiségben, amelyeket az erjesztés után nem hőkezeltek (pasztőröztek) tovább - egyes, hosszabb eltarthatóság érdekében utólag hőkezelt termékekben a baktériumok nagy része elpusztul, ezekre a csomagoláson jellemzően fel is kell tüntetni, hogy nem tartalmaznak élő, aktív kultúrát. Vagyis "görög joghurtot" venni önmagában nem garantálja az élő probiotikum-tartalmat - ehhez a csomagolás jelölését érdemes ellenőrizni. Emellett fontos különbség, hogy az élő kultúrák jelenléte és a bélflórára gyakorolt, klinikailag is mérhető, tartós hatás két különböző dolog. Egy 96 egészséges felnőttet bevonó, randomizált kontrollos vizsgálat, amely egy több törzsből álló, élő kultúrát tartalmazó erjesztett tejterméket vizsgált 4 héten át, azt találta, hogy a bevitt probiotikus törzsek csak a fogyasztás időszaka alatt voltak kimutathatók a székletben, a bélflóra teljes összetétele (a mikrobiális sokféleség) pedig a 4 hét alatt nem változott érdemben. Ez azt jelzi, hogy az élő kultúrák fogyasztása átmenetileg jelen lehet a bélben, de ebből nem következik automatikusan, hogy a bélflóra egésze tartósan átalakulna - a "bélflóra egészségét fenntartó probiotikum" narratíva ennél óvatosabb megfogalmazást igényel.
A régi cikkváltozat "egészséges, telítetlen zsírokról" beszélt a görög joghurttal kapcsolatban - ez a jellemzés pontatlan. A tejtermékek, így a görög joghurt zsírtartalmának túlnyomó része telített zsír, nem telítetlen. A teljes zsírtartalmú és a zsírszegény vagy zsírmentes változat között e tekintetben jelentős különbség van, ezért aki a zsírtartalom miatt választ görög joghurtot, annak érdemes a csomagoláson feltüntetett zsírtartalmat ellenőriznie, nem pedig a "szívbarát" jelzőre hagyatkoznia.
A kalciumveszteség miatt felmerülő aggodalom ellenőrzésére egy 20 fős (10-10 fős joghurt- és kontrollcsoportos), randomizált kontrollos vizsgálat 8 héten át napi 5 uncia (kb. 140 gramm) joghurtot adott karibi-latinó felmenőjű férfiaknak és posztmenopauzás nőknek. Az eredmény szerint a csontanyagcsere-markerek változása a két csoport között nem különbözött szignifikánsan. Ez egy kis mintaszámú, rövid, 8 hetes vizsgálat, ami önmagában nem zárja ki a hosszabb távú hatást, de azt sem támasztja alá, hogy a napi rendszeres joghurtfogyasztás rövid távon mérhetően javítaná a csontanyagcserét - vagyis sem a "kalciumhiányt okoz a szűrés miatt" félelem, sem a "csontritkulás ellen jó" ígéret nem igazolható ezzel az egy vizsgálattal.
Tejfehérje-allergia vagy laktózérzékenység esetén a görög joghurt - a szűrés ellenére, ami a laktóztartalmat valamelyest csökkenti, de nem szünteti meg - továbbra is kockázatot jelenthet, ezért ilyenkor kifejezetten laktózmentes vagy alternatív terméket érdemes választani. Magas vérnyomásra vagy vesebetegségre kezelt személyeknek a magas fehérjetartalom miatt érdemes a napi összbevitelt orvosával vagy dietetikusával egyeztetnie, mert a rendszeres, nagy mennyiségű fehérjebevitel egyes vesebetegségeknél nem kívánatos.
A görög joghurt magas fehérjetartalma valódi, de a hagyományos joghurthoz képesti, jóllakottságra gyakorolt plusz előnyét egy közvetlen összehasonlító vizsgálat nem igazolta - más magas zsírtartalmú nassolnivalókkal szemben viszont előnyösebbnek bizonyult. A joghurtfogyasztás és az alacsonyabb cukorbetegség-kockázat közötti kapcsolat nagy mintás, megfigyeléses adatokból jól dokumentált, de nem kizárólag a görög változatra vonatkozik, és nem bizonyít közvetlen ok-okozati összefüggést. A probiotikum-tartalom termékenként eltér a hőkezelés miatt, és még élő kultúrák esetén is inkább átmeneti, mint tartósan átalakító a bélflórára gyakorolt hatás. A csontritkulással kapcsolatos aggodalmat és ígéretet egyaránt egy rövid, kis mintás vizsgálat cáfolta, hosszabb távú adat egyelőre nincs. A "szívbarát, telítetlen zsír" jellemzés pedig pontatlan, mivel a tejzsír túlnyomórészt telített. Vesebetegség vagy tejfehérje-érzékenység esetén érdemes szakemberrel egyeztetni a rendszeres fogyasztásról.