Az anyatejjel kapcsolatos kutatások sajátossága, hogy a legfontosabb kérdéseket etikai okokból nem lehet klasszikus, sorsolásos vizsgálattal eldönteni: senkit nem lehet arra sorsolni, hogy szoptasson vagy ne szoptasson. Az adatok nagy része ezért megfigyeléses vizsgálatból származik, ahol az összefüggést más tényezők is befolyásolhatják. Ez nem teszi értéktelenné az eredményeket, de meghatározza, milyen erős állítást szabad rájuk építeni. Az alábbiakban azt nézzük meg, mit mutatnak a nagy összefoglaló elemzések, külön a csecsemőre és külön az anyára nézve.
Az Egészségügyi Világszervezet 2001 óta hat hónap kizárólagos szoptatást javasol. Egy szisztematikus áttekintés huszonhárom önálló vizsgálatot dolgozott fel erről a kérdésről, tizenegyet fejlődő és tizenkettőt fejlett országokból. A fő megállapítás az, hogy a hat hónapig kizárólagosan szoptatott csecsemőknél nem mutatkozott súly- vagy hosszgyarapodásbeli elmaradás azokhoz képest, akiknél három vagy négy hónap után kiegészítő táplálás indult. Emésztőrendszeri fertőzésből viszont kevesebb fordult elő a hat hónapig kizárólagosan szoptatott csoportban, és néhány országban a légúti fertőzések tekintetében is kimutatható volt a különbség. Az áttekintés egy fontos megszorítást is tartalmaz: olyan környezetben, ahol az újszülött vasraktárai eleve alacsonyak lehetnek, a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás vaspótlás nélkül ronthatja a vérképet. Ez is mutatja, hogy a részletekben az egyéni követés dönt, amit a gyermekorvos és a védőnő végez.
A hirtelen csecsemőhalál és a szoptatás kapcsolatáról tizennyolc eset-kontroll vizsgálat adatait vonta össze egy metaelemzés. Azoknál a csecsemőknél, akik bármilyen mennyiségben és bármeddig kaptak anyatejet, a többi tényezőre is korrigált összesített esélyhányados 0,55 volt, tehát a kockázat körülbelül a felére csökkent. A kizárólagos szoptatásnál a nyers, korrigálatlan esélyhányados ennél is alacsonyabb, 0,27 volt. A szerzők következtetése az, hogy a szoptatás ajánlása a hirtelen csecsemőhalál kockázatát csökkentő tanácsok közé tartozik. Ezek eset-kontroll vizsgálatok, tehát ok-okozati bizonyítékként nem kezelhetők, de az összefüggés következetes és erős.
Egy gyakori félreértés, hogy a kizárólag szoptatott csecsemőnek semmilyen kiegészítésre nincs szüksége. Az anyatej D-vitamin-tartalma alacsony, és a kizárólagosan szoptatott csecsemőknél emiatt fennáll a D-vitamin-hiány kockázata. Egy tizenkilenc vizsgálatot és 2837 anya-csecsemő párt feldolgozó áttekintés szerint a csecsemőnek adott napi négyszáz nemzetközi egység D-vitamin emelte a vérszintet, és csökkentette a nem megfelelő D-vitamin-ellátottság gyakoriságát. Ugyanez az áttekintés az anyának adott D-vitamin-pótlás hatását is vizsgálta, és a magasabb anyai adagolás mellett a csecsemő értékei hasonlóan alakultak. A csontokra gyakorolt hatásról a bizonyíték bizonytalan maradt. A gyakorlati kérdés, hogy egy adott csecsemő mit és mennyit kapjon, a gyermekorvosra tartozik, aki az itthon érvényes ajánlás szerint jár el.
A szoptatás hatása nemcsak a csecsemőt érinti. Egy 47 epidemiológiai vizsgálat egyéni adatait összevonó elemzés, amely harminc országból 50 302 emlőrákos és 96 973 emlőrák nélküli nő adatait dolgozta fel, azt találta, hogy minden tizenkét hónapnyi szoptatás 4,3 százalékkal alacsonyabb emlőrákkockázattal járt együtt, és ez a hatás független volt attól, hogy a nő hány gyermeket szült. A szerzők számítása szerint a fejlett országokban a szülésszám és a szoptatás időtartamának különbsége önmagában a becsült emlőrák-előfordulás jelentős részét magyarázhatja.
A másik összefüggés a kettes típusú cukorbetegség. Egy huszonkét vizsgálatot feldolgozó szisztematikus áttekintés szerint azoknál a nőknél, akik valaha szoptattak, huszonhét százalékkal alacsonyabb volt a kettes típusú cukorbetegség kockázata, mint akik soha nem szoptattak, és minden további szoptatással töltött hónap egy százalékkal alacsonyabb kockázattal járt együtt. Az összefüggés kifejezettebb volt azoknál, akiknél terhességi cukorbetegség állt fenn. A szerzők maguk jelzik, hogy a bevont vizsgálatok minősége összességében közepes volt.
Ezek az adatok népességszintű összefüggések, nem egyéni előírások. Nem mondják meg, hogy egy adott anyának meddig kell szoptatnia, és nem alkalmasak arra, hogy bárkit hibáztassunk. A szoptatás sok esetben orvosi, élethelyzeti vagy egyéb okból nem valósítható meg vagy nem teljes mértékben valósítható meg. Ilyenkor a tápszeres táplálás szigorúan szabályozott, biztonságos megoldás, és a csecsemő fejlődése követhető és követendő. Az anyatej és a tápszer összetétele nem azonos, és ezt a szakirodalom sem állítja, de ebből nem következik, hogy a tápszeres táplálás rossz döntés lenne. A cikkben szereplő számok arra valók, hogy megalapozzák a döntést, nem arra, hogy nyomás alá helyezzék azt, aki dönt.
Gyakori állítás, hogy a szoptatás erősíti az anya és a gyermek közötti kötődést, és hogy a szoptatott gyerekek később okosabbak lesznek. Az első állítás sok szülő tapasztalatával egyezik, a fent idézett elemzések azonban nem ezt mérték, ezért ezt a cikk sem állítja bizonyítottként. A későbbi fejlődésről van adat: a kizárólagos szoptatás időtartamát vizsgáló áttekintésbe bevont fehérorosz vizsgálat követése szerint a hat hónap kizárólagos szoptatás a három hónaphoz képest 6,5 éves korban nem hozott különbséget a testmagasságban, a testsúlyban, a testtömegindexben, a fogszuvasodásban, a kognitív képességekben és a viselkedésben. A testi közelség és a nyugodt etetési helyzet önmagában is értékes, függetlenül attól, hogy anyatejjel vagy tápszerrel történik.
Szoptatási nehézség esetén, például fájdalmas mellbimbó, elégtelen tejmennyiség érzete, a baba súlygyarapodásának lassulása vagy visszatérő mellgyulladás esetén a védőnő, a laktációs szaktanácsadó és a gyermekorvos az első három megszólítandó szakember. Gyógyszerszedés melletti szoptatásnál a döntést mindig a kezelőorvos hozza meg: sok gyógyszer szedhető szoptatás alatt, de ezt esetenként kell megítélni, és önállóan sem elhagyni, sem elkezdeni nem helyes egy készítményt. Ha a csecsemő nem hízik megfelelően, kevesebbet pisil a szokásosnál, aluszékony vagy lázas, az orvosi vizsgálatot igényel.
A kizárólagos szoptatás hat hónapig az összefoglaló elemzések szerint kevesebb emésztőrendszeri fertőzéssel jár, és nem okoz növekedésbeli elmaradást. A hirtelen csecsemőhalál kockázata a szoptatott csecsemőknél mintegy felére alacsonyabbnak bizonyult. Az anyatej D-vitamin-tartalma alacsony, ezért ennek pótlása külön kérdés, amelyet a gyermekorvos szab meg. Az anyai oldalon minden tizenkét hónapnyi szoptatás 4,3 százalékkal alacsonyabb emlőrákkockázattal, a valaha szoptatás pedig huszonhét százalékkal alacsonyabb kettes típusú cukorbetegség kockázattal járt együtt. Ezek népességszintű összefüggések, nem egyéni előírások.