100 g nyers, héj nélküli dióbél mintegy 679 kcal energiát ad, ebből 69,7 g a zsír. Ennek nagy része többszörösen telítetlen zsírsav: 100 g dióban 47,2 g többszörösen telítetlen zsírsav található, ebből 9,1 g alfa-linolénsav (ALA), a növényi eredetű omega-3 zsírsav. A dió emellett 14,6 g fehérjét, 5,2 g rostot, 142 mg magnéziumot és 1,2 mg rezet tartalmaz 100 grammonként (USDA FoodData Central, "Nuts, walnuts, English, halves, raw", nyers állapot).
Az ALA esszenciális zsírsav, vagyis a szervezet nem tudja előállítani, táplálékkal kell bevinni. A dió az egyik legkoncentráltabb növényi forrása: a fenti 9,1 g/100 g érték messze meghaladja a legtöbb más magféle ALA-tartalmát.
A dió emellett további ásványi anyagokat is ad: 100 g nyers dióbél 423,5 mg káliumot, 365,1 mg foszfort, 3,0 mg mangánt és 2,76 mg cinket tartalmaz (USDA FoodData Central). Ros E. 2021-es áttekintése szerint a dió a zsírsavak mellett antioxidáns hatású fenolos vegyületeket is tartalmaz - ezek pontos mennyiségét a jelen kutatás nem ellenőrizte primer forrásból, ezért konkrét számot itt nem közlünk.
Két, egymástól független metaanalízis vizsgálta, hogyan hat a rendszeres diófogyasztás a vérzsírokra.
Banel és Hu 2009-es, az American Journal of Clinical Nutrition-ben megjelent metaanalízise 13 randomizált, kontrollált vizsgálat (összesen 365 résztvevő) adatait összesítette. A vizsgálatok 4-24 hétig tartottak, a dió a napi energiabevitel 10-24%-át adta bennük. A dióval kiegészített étrend átlagosan 10,3 mg/dl-lel nagyobb összkoleszterin- és 9,2 mg/dl-lel nagyobb LDL-koleszterin-csökkenést eredményezett a kontrollhoz képest. A HDL-koleszterin és a trigliceridszint nem változott szignifikánsan.
Egy 2022-es, a Nutrients folyóiratban közölt szisztematikus áttekintés (Alshahrani és mtsai) 13 randomizált, kontrollált vizsgálatot elemzett a 2010 és 2022 közötti szakirodalomból, és hasonló irányú, de eltérő mértékű hatást talált: átlagosan 8,58 mg/dl-es összkoleszterin-, 5,68 mg/dl-es LDL- és 10,94 mg/dl-es trigliceridcsökkenést mértek diófogyasztás mellett. A két metaanalízis eltérő vizsgálati kört és időszakot fed le, ezért a két szám közvetlenül nem vethető össze, de a csökkenés iránya mindkettőben egyezik. Egyik elemzés sem talált szignifikáns HDL-hatást.
A dió szív-érrendszeri hatásának egyik legtöbbet idézett háttere a PREDIMED vizsgálat, amelyben a résztvevők napi 30 g vegyes magvat - köztük diót - kaptak kiegészítésként egy mediterrán étrendhez. A 2022-es, Advances in Nutrition-ben megjelent összefoglaló tanulmány (Sala-Vila és mtsai) szerint ez a magvakkal kiegészített mediterrán diéta öt év alatt körülbelül 30%-kal csökkentette a súlyos szív-érrendszeri események, 45%-kal pedig a stroke kockázatát a kontrollhoz képest. Fontos hangsúlyozni: ez vegyes magvas beavatkozás eredménye, nem kizárólag a dióé.
Ugyanez az összefoglaló tanulmány szerint a magasabb ALA-bevitel megfigyeléses vizsgálatokban körülbelül 10%-kal alacsonyabb összes szív-érrendszeri kockázattal és 20%-kal alacsonyabb halálos koszorúér-betegség kockázattal járt együtt. Ez megfigyeléses, nem beavatkozásos adat, önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést.
Ros E. 2021-es, szintén a Nutrients-ben megjelent áttekintése ("Nuts: Natural Pleiotropic Nutraceuticals") szerint a rendszeres diófogyasztás a vizsgálatok többségében nem járt együtt testsúlynövekedéssel, annak ellenére, hogy a dió energiasűrű élelmiszer.
Sok fogyasztó attól tart, hogy a dió magas zsírtartalma miatt hízlal. Egy 2017-es, a Nutrition Journal-ban közölt vizsgálat (Rock és mtsai) ezt cáfolta: 100, túlsúlyos vagy elhízott résztvevőt osztottak két csoportra egy fogyókúrás programban. Az egyik csoport hagyományos, alacsony energiasűrűségű diétát követett, a másik olyan csökkentett energiatartalmú diétát, amelyben a napi energia 15%-át dió adta. Mindkét csoport hasonló mértékben fogyott (a hagyományos csoportban átlagosan 9,4%, a dió-csoportban 8,9% testsúlycsökkenés), vagyis a dió beépítése a diétába nem rontotta a fogyás eredményét. A dió-csoportban emellett az LDL-koleszterin átlagosan 121-ről 112 mg/dl-re, az összkoleszterin 203-ról 194 mg/dl-re csökkent (p<0,05), és hat hónap után csak ebben a csoportban maradt tartósan alacsonyabb a szisztolés vérnyomás. A rövid távú jóllakottság-hatást egy 2022-es, a Journal of Medicinal Food-ban megjelent vizsgálat (Wilson és mtsai) mérte 36 egyetemistán. A résztvevők ebéd előtt 90 perccel 28 g (190 kcal) diót, azonos kalóriatartalmú gumicukrot, vagy semmit fogyasztottak. A dió-snack után az ebéd alatt elfogyasztott energia, zsír, telített zsír, koleszterin, fehérje, nátrium, rost és cukor mennyisége szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a gumicukor-snack után. Amikor viszont a snack kalóriáit is hozzászámították a napi összeshez, a különbség eltűnt - a dió tehát inkább az adott étkezésnél mérsékelte az energiabevitelt, napi szinten nem feltétlenül.
Az itt idézett vizsgálatok eltérő diómennyiséggel dolgoztak, és ez a szám vizsgálatonként számít, nem összegezhető egyetlen "ajánlott napi adaggá". Wilson és mtsai 28 g (1 uncia) diót adtak egy alkalommal, a PREDIMED-háttértanulmányban napi 30 g vegyes mag szerepelt az étrendben, Rock és mtsai a napi energia 15%-át fedezték dióval, Banel és Hu metaanalízisében pedig a bevont vizsgálatokban a dió a napi energia 10-24%-át adta. A közös pont, hogy egyik vizsgálat sem használt szélsőségesen nagy mennyiséget: a tesztelt adagok nagyságrendileg egy maroknyi (kb. 25-30 g) és egy nagyobb, kb. napi energia egynegyedét fedező mennyiség között mozogtak.
A dió kognitív funkciókra gyakorolt hatásáról jóval kevesebb és gyengébb minőségű humán bizonyíték áll rendelkezésre, mint a szív-érrendszeri hatásokról. A Sala-Vila és mtsai 2022-es áttekintése ezt a kutatási területet korai stádiumban lévőnek nevezi: egyelőre nincs elég erős humán bizonyíték ahhoz, hogy a dió vagy az ALA memóriára vagy neurodegeneratív betegségek kockázatára gyakorolt hatásáról határozott állítást lehessen tenni. Ami rendelkezésre áll, az jórészt megfigyeléses vagy korai fázisú vizsgálat, nem megerősített, nagy mintás RCT.
A dióbél tápértékben koncentrált, ALA-ban gazdag élelmiszer. Rendszeres fogyasztását több RCT és metaanalízis is összekapcsolja kedvezőbb LDL-koleszterin-szinttel, testsúlysemleges hatással és rövid távú jóllakottság-növekedéssel, miközben a kognitív hatásokról szóló bizonyíték egyelőre gyenge. Ez a cikk a dióbélről szól, nem a néphagyományban teakészítésre használt diófalevélről - arról külön cikk olvasható: A diófalevél jótékony hatásai.