100 g nyers, ehető banánbélben 419,9 mg kálium, 2,22 g rost és 12,35 mg C-vitamin található, a Kanári-szigeteki banán 2021-es tápérték-elemzése szerint (Fernández Cruz és mtsai, Nutrición Hospitalaria). A banán energiatartalmát, szénhidrát- és cukorösszetételét ehhez a cikkhez nem sikerült elsődleges forrásból megerősíteni, ezért ezekre pontos számot itt nem közlünk. Ezt a hiányt nem pótoltuk becsléssel.
A banán a hozzáadott cukrot nem tartalmazó gyümölcsök közül a magasabb kálium- és rosttartalmú fajták közé tartozik, a fenti mért adatok alapján.
A kálium és a vérnyomás közötti összefüggést több metaanalízis is vizsgálta, jellemzően kálium-kiegészítéssel, nem kifejezetten banánfogyasztással. Aburto és munkatársai 2013-as, a BMJ-ben megjelent szisztematikus áttekintése 22 randomizált, kontrollált vizsgálat (1606 résztvevő) és 11 kohorszvizsgálat (127 038 résztvevő) adatait összesítette. Magasabb kálium-bevitel mellett a szisztolés vérnyomás átlagosan 3,49 Hgmm-rel, a diasztolés 1,96 Hgmm-rel csökkent hipertóniás felnőtteknél. Ugyanez az elemzés 24%-kal alacsonyabb stroke-kockázatot talált magasabb kálium-bevitel mellett (kockázati arány 0,76), de ez kohorszadat, vagyis megfigyeléses összefüggés: az Aburto és mtsai által idézett 11 kohorszvizsgálat egyike sem bizonyít ok-okozati kapcsolatot egyetlen konkrét élelmiszerre nézve, így a banánra sem.
Filippini és munkatársai 2020-as dózis-válasz metaanalízise (32 RCT) árnyalja a képet: a vérnyomáscsökkentő hatás 30 mmol/nap körüli kálium-különbség felett gyengülni kezd, kb. 80 mmol/nap feletti különbségnél pedig már vérnyomás-emelkedést mértek. A kálium tehát nem "minél több, annál jobb" elven hat, és a fenti számok kiegészítésre vonatkoznak, nem étrendi banánfogyasztásra.
Az Európai Unió 432/2012/EU rendelete - az EFSA tudományos véleményei alapján - engedélyezett állításként rögzíti, hogy a kálium "hozzájárul az idegrendszer normál működéséhez" és "az izmok normál működéséhez", ha az élelmiszer a kálium forrásának minősül. Ez jogi-szabályozási kategória, nem azonos egy adott élelmiszer betegségmegelőző hatásának bizonyításával.
A banán rosttartalma (2,22 g/100 g, lásd fent) hozzájárul a napi rostbevitelhez. A rost bélműködésre gyakorolt hatásáról azonban a szakirodalom óvatosabban fogalmaz, mint a közhiedelem. Tan és Seow-Choen 2007-es, a World Journal of Gastroenterology-ban megjelent áttekintése szerint minél több rostot fogyasztunk, annál nagyobb széklettömeg képződik, az oldható rost lassítja a felszívódást, az oldhatatlan rost pedig nagyrészt változatlanul halad át a bélrendszeren - ugyanakkor a szerzők szerint a rost krónikus székrekedés kezelésében nem bizonyítottan hatékony minden esetben. A banán tehát rostforrás, de az, hogy egy banán elfogyasztása enyhíti-e a székrekedést, egyénenként eltérhet, és az ehhez a cikkhez áttekintett hét elsődleges forrás között nincs banánra szűkített klinikai vizsgálat, amely ezt közvetlenül igazolná.
Az éretlen, zöldes banán jelentős mennyiségű rezisztens keményítőt tartalmaz, amely a vékonybélben nem szívódik fel, hanem a vastagbélbe jutva a bélbaktériumok táplálékául szolgál. Thakorlal és munkatársai 2010-es vizsgálata öt mikronéziai banánfajta rezisztenskeményítő-tartalmát mérte, és azt találta, hogy a keményítő mennyisége főzés hatására fajtánként jelentősen csökken - a pontos, fajtánkénti százalékos értékeket a tanulmány kivonata nem közli számszerűen. Az érés előrehaladtával a keményítő nagy része cukorrá alakul, ezért az érett banán rezisztenskeményítő-tartalma alacsonyabb, mint az éretlené. A rezisztens keményítő általános, nem banánra szűkített hatásai (lassabb vércukor-emelkedés, bélbaktérium-táplálás) a szakirodalomban jól dokumentáltak, de banánra vonatkozó humán vizsgálatot ehhez a cikkhez nem találtunk.
A banán szénhidráttartalma miatt gyakori ajánlás sportolóknak. Nieman és munkatársai 2012-es, metabolomikai vizsgálata 14 gyakorlott kerékpárost hasonlított össze: az egyik csoport banánt, a másik szénhidráttartalmú sportitalt fogyasztott egy 75 km-es időfutam alatt. A teljesítmény a két csoport között nem különbözött szignifikánsan (banán: átlagosan kb. 2 óra 41 perc, sportital: kb. 2 óra 36 perc, p=0,258). A banán tehát ebben a vizsgálatban egyenértékű energiaforrásnak bizonyult egy kereskedelmi szénhidrátitallal szemben, nem annál hatékonyabbnak.
Gyakori állítás, hogy a banán triptofántartalma a szervezetben szerotoninná alakul, és ez javítja a hangulatot. Ez a folyamat biokémiailag létezik, de több feltételhez kötött. Hulsken és munkatársai 2013-as, a Nutrition Research Reviews-ban megjelent áttekintése szerint az agyi szerotoninszint a táplálékból származó triptofán elérhetőségétől függ, de a triptofánnak más aminosavakkal kell versenyeznie a vér-agy gáton történő átjutásért, és a kapcsolat a plazma triptofánszint és a kognitív/hangulati hatás között nem lineáris: alacsony és túl magas triptofánszint egyaránt ronthatja a kogníciót, a hatás emberenként is eltér. Az áttekintés nem banánspecifikus, és Hulsken és munkatársai összefoglalójában nem szerepel olyan vizsgálat, amely kimutatta volna, hogy egyetlen banán elfogyasztása mérhetően javítja a hangulatot. A banán triptofán- és B6-vitamin-tartalma tehát önmagában nem elég bizonyíték egy ilyen hatás alátámasztására.
Az eredeti cikk azt állította, hogy a banán magnéziumtartalma "jótékony hatással lehet a szívritmus szabályozására". Ezt az állítást nem támasztja alá a 432/2012/EU rendeletben rögzített, EFSA-alapú engedélyezett állítás: a magnézium esetében az engedélyezett szöveg "hozzájárul az izmok normál működéséhez" és "hozzájárul az idegrendszer normál működéséhez", és a rendeletnek az ehhez a cikkhez ellenőrzött szövegében szívritmusra vonatkozó külön állítás nincs. Ezért ezt a konkrét megfogalmazást itt nem ismételjük meg.
A B6-vitaminra vonatkozóan a rendelet szerint engedélyezett állítás, hogy a B6-vitamin "hozzájárul az idegrendszer normál működéséhez", "hozzájárul a normál pszichológiai funkcióhoz" és "hozzájárul a fáradtság és kifáradás csökkentéséhez". A banán B6-vitamin-tartalmára vonatkozó pontos mg-értéket a Fernández Cruz és mtsai tanulmányában szereplő mértékegység nem volt egyértelműen azonosítható, ezért itt konkrét számot nem közlünk. Fontos hangsúlyozni: ezek jogszabályi keretben engedélyezett, tápanyagforrásra vonatkozó állítások, nem az adott élelmiszer klinikai hatásvizsgálatának eredményei.
A banán kálium- és rosttartalma jól dokumentált, és a kálium-vérnyomás összefüggés több nagy metaanalízisben megerősített, de ez utóbbi jórészt kálium-kiegészítésre, nem kifejezetten banánfogyasztásra vonatkozó adat. A rezisztens keményítő és a bélflóra kapcsolatáról, valamint a hangulatra gyakorolt hatásról az ehhez a cikkhez áttekintett hét elsődleges forrás között egyelőre nincs banánra szűkített, meggyőző klinikai bizonyíték. Az USDA pontos energiaértékét és szénhidrátbontását ez a cikk nem tudta ellenőrizni elsődleges forrásból, ezért ezt a hiányt jelöltük, nem pótoltuk becsléssel.
A banán mért kálium- és rosttartalma miatt a napi étrend hasznos része lehet, és a kálium bevitele - elsősorban kiegészítés formájában vizsgálva - epidemiológiai és klinikai adatokkal is összefügg a vérnyomással. Edzés előtt vagy közben szénhidrátforrásként egy vizsgálatban egyenértékűnek bizonyult egy kereskedelmi sportitallal. A gyomorvédő és a közvetlen hangulatjavító hatásra vonatkozó, gyakran hangoztatott állításokhoz ehhez a cikkhez nem találtunk közvetlen, banánra szűkített elsődleges bizonyítékot, ezért ezeket itt nem állítjuk tényként.