Az édesburgonya (Ipomoea batatas) botanikailag nem rokona a közönséges burgonyának, hanem a szulákfélék családjába tartozik, a gumója pedig fajtától függően lehet narancssárga, fehér vagy lila húsú. A narancssárga húsú fajták a béta-karotin-tartalmuk miatt kerültek a kutatások fókuszába, elsősorban a fejlődő országokban zajló A-vitamin-hiány elleni programok kapcsán, a lila húsú fajtákat pedig antocianin-tartalmuk miatt vizsgálják. A tápérték és az élettani hatás azonban jelentősen eltér attól függően, hogy a gumó nyersen vagy elkészítve, és milyen módon elkészítve kerül az asztalra - ezt a cikk minden egyes állításnál külön jelzi, mert az adatbázisok is külön mérik a nyers és a főtt-sült változatot.
Az amerikai USDA FoodData Central adatbázisa szerint egy héjastól, só nélkül sütött édesburgonya 100 grammja 11 509 µg béta-karotint és 961 µg A-vitamint (RAE) tartalmaz. Ez a nyers, héj nélküli gumóra vonatkozó USDA-adatban nem szerepel mérve, tehát a béta-karotin-értéket kifejezetten a sült, héjastól készült változatra lehet igazolni.
A béta-karotin élettani jelentőségét egy 2014-es szakirodalmi összefoglaló mutatja be, amely szerint a narancssárga húsú édesburgonya-fajták 100 grammja 3000-16 000 µg béta-karotint tartalmazhat, ez 250-1300 µg A-vitamin-egyenértéknek felel meg. A cikk kifejezetten a szubszaharai afrikai A-vitamin-hiány elleni küzdelem kontextusában tárgyalja ezt: a régióban a hiányállapot becsült előfordulása 36 ország adatai alapján 19,1%, és a szerzők szerint a nemesített, magas béta-karotin-tartalmú édesburgonya-fajták rendszeres fogyasztása mellett a gyermekhalandóság 23-30%-kal csökkenhet a hiányállapot mérséklésén keresztül. Ez fontos forrás a béta-karotin-tartalom igazolására, de nem humán beavatkozási vizsgálat egy tipikus európai étrendre, ahol az A-vitamin-hiány nem népegészségügyi probléma, ezért az A-vitamin-ellátottságra gyakorolt hatást nem lehet általánosítani egy nyugat-európai fogyasztóra.
Az édesburgonyáról gyakran esik szó "alacsony glikémiás indexű" ételként, ez azonban félrevezető megfogalmazás lenne szám nélkül. Egy 2011-es, tíz jamaikai fajtán végzett vizsgálat tíz, nem cukorbeteg emberi alanyon mérte a glikémiás indexet (GI): az érték 41-93 között szóródott az elkészítési módtól függően. A forralt minták GI-je volt a legalacsonyabb (41-50), míg a sütőben sült (82-94) és az olajban sült (79-93) változatoké lényegesen magasabb.
Egy korábbi, 2006-os vizsgálat tíz egészséges alanyon tesztelt tizennégy nyugat-indiai, szénhidrátban gazdag élelmiszert, köztük édesburgonyát is: a mért GI-értékek 35-94 között mozogtak, és a sült, illetve sütőben sült ételek GI-je statisztikailag igazoltan magasabb volt, mint a forralt vagy párolt változatoké. A két vizsgálat együtt azt mutatja, hogy az édesburgonya vércukorhatása elsősorban az elkészítési módon múlik: forralva a legkedvezőbb, sütve vagy olajban sütve lényegesen magasabb glikémiás terhelést jelent.
A lila húsú édesburgonya-fajták antocianin-tartalma miatt kerültek külön vizsgálatba. Egy 2017-ben közölt, kettős vak, placebokontrollos kísérletben 40 egészséges, határeset-hepatitisszel élő, 41-69 éves kaukázusi felnőttet vontak be, közülük 37 fő adatait elemezték. A résztvevők nyolc héten át napi három üveg lila édesburgonya-italt fogyasztottak (üvegenként 177 mg antocianin) vagy placebót (üvegenként 1,3 mg antocianin). A kísérlet végére a GGT-, AST- és ALT-enzimszintek - a májfunkció közvetett jelzői - néhány mérési időpontban statisztikailag alacsonyabbak voltak az antocianin-csoportban, más vérkémiai paraméterben azonban a szerzők szerint nem volt klinikailag releváns eltérés.
Ez az eredmény emberi vizsgálatból származik, de kis létszámú pilot kísérlet: a szerzők maguk jelzik, hogy a megfigyelés megerősítéséhez nagyobb vizsgálatok kellenek, ezért a lila húsú édesburgonyáról ez alapján kifejezett gyógyhatás nem állítható, csak az, hogy egy szűk májenzim-jelzőkörben mutatkozott mérhető, de korlátozott hatás.
Az USDA FoodData Central Foundation adatbázisa szerint a nyers, héj nélküli édesburgonya 100 grammja 4,44 g rostot, 486,4 mg káliumot, 17,33 g szénhidrátot és 6,06 g cukrot tartalmaz, energiatartalma 79 kcal. A héjastól, só nélkül sütött változat 100 grammja ehhez képest 3,3 g rostot, 475 mg káliumot, 20,71 g szénhidrátot, 6,48 g cukrot és 90 kcal energiát ad - a sütés tehát koncentrálja a szénhidrátot és a cukrot, miközben a rost- és káliumtartalom gyakorlatilag változatlan marad.
A kálium a szervezet normál élettani működésének, köztük a vérnyomás-szabályozásnak is ismert résztvevője, ez azonban általános élettani szerep, nem az édesburgonyára vonatkozó specifikus vizsgálati eredmény. A rendelkezésre álló adatokból konkrét vérnyomáscsökkentő hatást az édesburgonya-fogyasztásra nem lehet igazolni.
A cukorbetegségre gyakorolt hatás kapcsán a legerősebb elérhető bizonyíték egy 2012-es Cochrane-áttekintés, amely három, összesen 140 résztvevős, 6 hét és 5 hónap közötti időtartamú vizsgálatot elemzett. A vizsgálatok nem a nyers vagy sült gumót, hanem egy szabványosított fehér édesburgonya-kivonatot (Caiapo) teszteltek napi 4 g dózisban, placebóval szemben. Az eredmény szerint a HbA1c-érték átlagosan 0,3 százalékponttal csökkent (95%-os konfidenciaintervallum -0,6 - -0,04, p=0,02) a kivonatot szedő csoportban. A szerzők ugyanakkor kifejezetten leszögezik: "nincs elég bizonyíték az édesburgonya cukorbetegségre való ajánlásához", mivel mindhárom vizsgálat ugyanattól a szerzői körtől származik, és a torzítás kockázata bizonytalan vagy magas volt.
Ez a különbség lényeges: a Cochrane-áttekintésben vizsgált hatás egy koncentrált kivonatra vonatkozik, nem az étkezési céllal elfogyasztott gumóra, ezért ebből a nyers vagy sült édesburgonya fogyasztására vonatkozó cukorbetegség-javító hatás nem vezethető le.
Az édesburgonya tápértékét tekintve jó rost- és káliumforrás, a béta-karotin- és A-vitamin-tartalma pedig héjastól sütve igazoltan magas. Vércukorra gyakorolt hatása szempontjából az elkészítési mód számít a legtöbbet: a forralás alacsonyabb glikémiás indexet eredményez, mint a sütés vagy az olajban sütés, tehát aki kifejezetten a vércukorterhelést szeretné mérsékelni, annak a forralt vagy párolt változat a megalapozottabb választás a sülttel szemben. A lila húsú fajták antocianin-tartalmához kapcsolódó humán adat egyelőre egyetlen kis létszámú pilot vizsgálatból áll, ezért erre alapozott állítás csak óvatosan, a vizsgálat korlátainak jelzésével fogalmazható meg. Gyógyhatást - például cukorbetegségre vagy vérnyomásra vonatkozót - a jelenleg elérhető közvetlen humán bizonyítékok alapján nem lehet az édesburgonya-fogyasztáshoz kötni; a Cochrane-áttekintés által vizsgált kivonat sem azonos a konyhai céllal elfogyasztott gumóval.