A "fehérrépa" a magyar köznyelvben nem egyetlen növényt jelöl. Van, aki a levesbe való fehér gyökeret érti alatta, ez a petrezselyem (Petroselinum crispum) gyökérre nemesített változata. Máshol a fehérrépa a fehér tarlórépa (Brassica rapa) neve. A korábbi cikk levesek, pörköltek és egytálételek alapanyagaként írta le a fehérrépát, és "paszternákként" is megnevezte. Ez utóbbi tévedés: a paszternák (Pastinaca sativa) önálló, harmadik faj, édeskésebb ízű és vaskosabb gyökerű, mint a petrezselyemgyökér. A hazai konyha klasszikus leves-alapzöldség hármasában - sárgarépa, fehérrépa, zeller - a fehérrépa hagyományosan a petrezselyemgyökeret jelenti, erre utal a régi cikk leírása is. Ez a cikk tehát a petrezselyem gyökeréről szól, nem a paszternákról és nem a Brassica rapa fajú tarlórépáról. A pontos faj tisztázása azért fontos, mert a három növény tápértéke és élettani hatásokra vonatkozó kutatási háttere is eltérő: amit az egyikről tudunk, az nem vetíthető rá automatikusan a másikra.
A petrezselyemgyökér, a paszternák és a fehér tarlórépa mind fehér színű, hasonló alakú gyökérzöldség, és a boltokban, piacon gyakran keverednek is a köztudatban. Botanikailag azonban három különböző család vagy legalábbis nemzetség tagjai: a petrezselyem és a paszternák az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozik, mint a sárgarépa és a zeller, míg a tarlórépa a káposztafélék (Brassicaceae) családjába, mint a retek vagy a karalábé. Az íz is eltérő: a petrezselyemgyökér földes, enyhén fűszeres, a paszternák édeskés, a tarlórépa pedig kesernyésebb, retekre emlékeztető. Ez a cikk kizárólag a petrezselyemgyökérre vonatkozó, ellenőrzött forrásokra épül.
A petrezselyemgyökér ugyanannak a fajnak, a Petroselinum crispumnak egy változata, amelynek leveleit fűszernövényként ismerjük. A gyökértermő fajtákat kifejezetten a vastag, fehér gyökér miatt nemesítették, íze enyhén édeskés és földes. Nyersen reszelve salátákba, főzve levesekbe, pörköltekbe és raguk alapjába kerül, Közép-Európa konyháiban évszázados hagyomány szerint.
A petrezselyemgyökér pontos tápértékadatait ehhez a cikkhez nem sikerült megbízható, elsődleges forrásból ellenőrizni. Mivel a becsült szám tisztességtelen volna, a pontos makro- és mikrotápanyag-értékeket itt nem közöljük, ahelyett hogy fejből megbecsülnénk.
Amit ehelyett tudományos szakirodalomból lehet mondani: a petrezselyem gyökere méréssel kimutathatóan tartalmaz flavonoidokat, köztük apigenin-glikozidokat, valamint ferulasavat és klórogénsavat. Egy 2021-es, a Plants folyóiratban megjelent vizsgálat kifejezetten a petrezselyem és a zeller gyökerének fenolos összetételét elemezte, és a petrezselyemgyökérben a zellergyökérnél magasabb flavonoid- és apigenintartalmat mért.
Fontos megkülönböztetés, amit a legtöbb népszerű cikk elmos: a petrezselyemről szóló élettani kutatások zöme nem a gyökeret, hanem a levelet vagy a teljes föld feletti hajtást vizsgálja. A flavonoid apigenin gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásáról szóló vizsgálatok jellemzően levélkivonattal dolgoznak, mert a levélben nagyobb koncentrációban található meg, mint a gyökérben. A gyökér és a levél ugyanattól a növénytől származik, de az összetételük nem azonos: a levél sötétzöld, fotoszintetizáló szövet, ezért gazdagabb egyes vitaminokban és pigmentekben, a gyökér ezzel szemben raktározó szerv, más arányban tartalmazza a beltartalmi anyagokat. Amikor egy kutatás "petrezselyemkivonatról" ír, mindig érdemes megnézni, melyik növényi részből készült, mert a gyökér fogyasztóinak ez éppen a lényeg: nem a levelet, hanem a gyökeret eszik.
A petrezselymet Európa-szerte hagyományosan vízhajtóként tartják számon. Egy 2007-es, a Journal of Ethnopharmacology folyóiratban megjelent szakirodalmi áttekintés a petrezselymet az ígéretes vízhajtó hatású növények közé sorolta, de hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló vizsgálatok száma korlátozott, és további kutatás szükséges a hatás megerősítéséhez.
Egy 2026-os, patkányokon végzett vizsgálat petrezselyemlevél-kivonatot adott vesekő-modellben szenvedő állatoknak, napi 300 vagy 600 milligramm testtömeg-kilogrammonkénti dózisban. A kezelt állatoknál kevesebb kristálylerakódást és jobb vesefunkciós értékeket mértek a kezeletlen csoporthoz képest. Fontos: ez állatkísérlet, levélkivonattal, nem gyökérrel, és nem emberi klinikai vizsgálat. Emberre vonatkozó, kontrollált vesekő-megelőzési vizsgálat petrezselyemmel nem áll rendelkezésre, ezért ez az eredmény ígéretes, de igazolt gyógyhatásnak nem tekinthető.
Egy 1999-es török vizsgálat cukorbeteggé tett patkányoknak adott petrezselyemkivonatot, és azt találta, hogy az csökkentette az állatok vércukorszintjét, miközben a bőrszövetben mért egyéb károsodási mutatókon, a fehérjeglikáción és a lipidperoxidáción nem változtatott. Ez egy negyedszázadnál is régebbi, kis létszámú állatkísérlet eredménye, nem embereken végzett vizsgálat, ezért ebből emberi vércukorcsökkentő hatásra következtetni nem lehet.
A petrezselyem fő flavonoidja, az apigenin, gyulladáscsökkentő, antioxidáns és rákellenes hatásáról sejtes vizsgálatokban és állatkísérletekben született közlemény. Ezt egy magyar kutatócsoport 2012-es, az Acta Pharmaceutica Hungarica folyóiratban megjelent munkája is összefoglalja, amely a petrezselyemkivonat apigenintartalmának gyógyszerészeti formulázásával foglalkozott. Egy 2014-es pakisztáni szakirodalmi áttekintés a petrezselyemnek antimikrobiális, vérnyomáscsökkentő, vércukorcsökkentő és antioxidáns hatást is tulajdonít, de a szerzők maguk is leszögezik, hogy ezekhez kiterjedt további kutatásra van szükség. Ugyanez az áttekintés megemlíti, hogy Marokkóban a petrezselymet hagyományosan magas vérnyomásra, cukorbetegségre, valamint szív- és vesebetegségre használják, kifejezetten népi gyógyászati, nem klinikailag igazolt alkalmazásként. A legtöbb állítás jelenleg még nem éri el az emberi klinikai bizonyíték szintjét.
A petrezselyemgyökér fogyasztása a jelenlegi bizonyítékok alapján nem helyettesíti az orvosi kezelést, nem gyógyítja a vesekövet és nem szabályozza igazolt módon a vércukorszintet emberben. Az idézett vizsgálatok túlnyomó többsége állatkísérlet vagy sejtes modell, nem embereken végzett klinikai próba. Aki vesebetegséggel vagy cukorbetegséggel él, vagy vérhígítót szed, a petrezselyemgyökér fogyasztásától ne várjon kezelést, és emiatt önállóan ne módosítsa a gyógyszerelését.
A fehérrépaként ismert petrezselyemgyökér évszázados szerepe a magyar konyhában nem véletlen: a gyökér méréssel igazoltan tartalmaz flavonoidokat és fenolos vegyületeket, elsősorban apigenin-származékokat. A vízhajtó, gyulladáscsökkentő és vércukorszintre gyakorolt hatásáról szóló kutatások zöme állatkísérlet vagy laboratóriumi modell, emberi klinikai vizsgálat kevés áll rendelkezésre. Pontos tápértékadat e cikk megírásakor az USDA adatbázisának elérési korlátja miatt nem volt ellenőrizhető. Ami elmondható: a petrezselyemgyökér tápláló, hagyományos konyhai alapanyag, biztonságos étkezési mennyiségben, de gyógyhatást jelenleg nem lehet neki tulajdonítani igazolt tudományos alapon.