A hastánc egyre népszerűbb mozgásforma, és sokan tartás-, ritmus- és önkifejezés-fejlesztő hatása miatt választják. A témában végzett tudományos vizsgálatok száma azonban szűk: a PubMed-adatbázisban elérhető humán vizsgálatok többsége kis mintán, gyakran betegcsoportokban - elsősorban mellrákos, kezelés alatt álló nőknél - zajlott, nem az általános, egészséges felnőtt lakosságon. Ez azt jelenti, hogy az eredmények óvatosan, a vizsgált populációra, mintaszámra és időtartamra korlátozva értelmezhetők - nem lehet belőlük általános, mindenkire érvényes gyógyhatást levezetni.
Az alábbiakban azokat a vizsgálatokat mutatjuk be, amelyek közvetlenül, elsődleges forrásból ellenőrizhetők, és amelyek ténylegesen hastáncot (nem általában véve táncot vagy más mozgásformát) alkalmaztak beavatkozásként. Minden esetben feltüntetjük a mintaszámot és a vizsgálat típusát, mert ezek nélkül egy szám könnyen félrevezető lehet.
A hastánc törzs- és medencemozgásai miatt felmerült, hogy segíthet krónikus derékfájással küzdő nőknek. Egy 2017-es vizsgálat (Castrillon és mtsai, Journal of Back and Musculoskeletal Rehabilitation) ezt tesztelte egy standardizált hastánc-programmal. A tervezett minta azonban gyakorlatilag esettanulmánnyá szűkült: a programot mindössze két nő fejezte be, közülük az egyiknél mutatkozott klinikailag jelentős javulás a fájdalom és a mozgástól való félelem terén, a másiknál az eredmény vegyes volt. A szerzők szerint a program pozitívan befolyásolhatja a fájdalmat és a funkciót, de ezt két fő adatából messzemenő következtetésként kezelni nem lehet.
A legszilárdabb hastánc-vizsgálat fibromyalgiás nőkön készült (Baptista és mtsai, 2012, Clinical and Experimental Rheumatology). Nyolcvan, 18-65 év közötti nőt osztottak be véletlenszerűen egy 16 hetes, heti kétszeri hastánc-programba (40 fő) vagy várólistás kontrollcsoportba (40 fő). A táncoló csoportban szignifikáns javulás mutatkozott a fájdalomban (VAS, p<0,001), a hatperces sétatesztben (p<0,001), az életminőségi kérdőívben (FIQ, p=0,003), a testképet mérő skálán (p<0,009), valamint az SF-36 kérdőív fájdalom-, érzelmi és mentális egészség alskáláin. A szerzők következtetése szerint a hastánc segíthet a fájdalom csökkentésében és a funkcionális kapacitás, életminőség és testkép javításában fibromyalgiás nőknél - ez azonban egyetlen, adott betegcsoportra vonatkozó eredmény, nem általános fájdalomcsillapító hatás bizonyítéka.
A legtöbb friss hastánc-kutatás mellrákos, hormonterápia alatt álló nőkön készült, ezért az eredmények erre a specifikus, kezelés alatt álló csoportra vonatkoznak.
Egy 2026-os vizsgálat (Boing és mtsai, Maturitas) 52 nőt hasonlított össze három csoportban: hastánc (18 fő), mat pilates (18 fő) és kontroll (16 fő), 16 héten át, heti háromszor 60 percben. A hastánc-csoport nagyobb javulást ért el a hatperces sétatesztben (+83,1 méter), a derékkörfogat mindhárom edzéscsoportban csökkent (a mat pilates csoportban a legnagyobb mértékben, -9,8 cm), és mindkét mozgásos csoportnál csökkent a testzsírszázalék a 6. és 12. hónapos utánkövetésben. Fontos, hogy ez a testösszetétel-eredmény kifejezetten mellrákos, hormonterápia alatt álló nőkre vonatkozik, nem az általános lakosságra.
Ugyanez a kutatócsoport egy korábbi, nem randomizált pilotvizsgálatban (2018, Journal of Bodywork and Movement Therapies) 19 mellrákos nőt vont be, ebből mindössze 8 fő végzett 12 hetes hastáncot, 11 fő volt a kontroll. A táncoló csoportban szignifikáns javulás mutatkozott az életminőségben, a fáradtságban (p=0,036) és a depressziós tünetekben (p=0,002), a csoportok közötti különbség azonban nem volt szignifikáns - vagyis a hastánc-csoport önmagához képest javult, de nem bizonyítottan jobban, mint a kontrollcsoport. A rendkívül kis elemszám (8 fő az intervenciós karban) miatt ez inkább irányjelző pilotadat, mint megbízható hatásbizonyíték.
Egy harmadik, 2023-as randomizált vizsgálat (Boing és mtsai, Archives of Women's Mental Health) 74 mellrákos nőt osztott be hastánc-, mat pilates- és kontrollcsoportba, szintén 16 héten át. A hastánc-csoportnál rövid és hosszú távon is nagyobb javulás mutatkozott a testkép-korlátozottság és a szexuális diszkomfort csökkentésében, mint a mat pilates-csoportnál. Ez az egyik kevés vizsgálat, amely közvetlenül összehasonlít két mozgásformát - de kizárólag ebben a betegcsoportban, ezért nem általánosítható arra, hogy a hastánc általánosságban jobb lenne más aerob mozgásformáknál.
A hastánc közösségi és érzelmi vonatkozásait egy 2005-ös kvalitatív brazil kutatás vizsgálta (Abrão és Pedrão, Revista Latino-Americana de Enfermagem). Tizenkét, legalább három hónapja hastáncoló nővel készítettek nyitott kérdéseket tartalmazó interjúkat. A résztvevők beszámolói szerint a hastánc hozzájárult a testtudatossághoz és az életminőség szubjektív javulásához. Ez a kutatás nem mér objektív egészségügyi mutatót, hanem a résztvevők saját elmondását dolgozza fel - fontos adalék a téma emberi oldalához, de nem helyettesíti a kontrollált vizsgálatokat. A közösségi élmény és az önkifejezés tehát a rendelkezésre álló kutatásokban is visszatérő téma, ez azonban egy tizenkét fős, interjús vizsgálat eredménye, nem egy nagy mintás, számszerűsíthető felmérésé.
A menopauza tüneteire, a medencefenék-izomzatra és a cukorbetegség kockázati tényezőire vonatkozóan a PubMed-keresés nem talált közvetlen humán vizsgálatot hastáncról. A menopauza kulcsszóval indított keresés nulla találatot adott, a medencefenék témában a két találat közül egyik sem hastáncról szólt (az egyik a vajúdás alatti mozgásról, a másik elektromos izomstimulációról). A cukorbetegség témában talált találatok kizárólag esetismertetések voltak - például egy korábban fel nem ismert cukorbetegségben szenvedő idős nő mozgászavaráról, amit a szerzők leírásukban "hastáncszerű" mozgásként jellemeztek -, nem pedig a hastánc mint mozgásforma kockázatcsökkentő hatását vizsgáló kutatások. Ha valaki ezekben a témákban keres bizonyítékot, azt korrekt módon hiányként kell kezelni, nem a hastánc javára szóló, de még nem publikált eredményként.
A fenti vizsgálatok túlnyomó része kis mintás (2-80 fő), rövid időtartamú (12-16 hét) és gyakran egy adott betegcsoportra - főként mellrákos, kezelés alatt álló nőkre - korlátozódik. Ez nem azt jelenti, hogy a hastánc ne lenne élvezetes vagy értékes mozgásforma, hanem azt, hogy jelenleg nincs elég erős tudományos alap ahhoz, hogy bármilyen betegségre bizonyított kezelésként vagy más aerob mozgásformáknál eleve jobb választásként ajánlják. Fájdalommal, krónikus betegséggel vagy felépülés alatt álló mozgásszervi problémával küzdők mindenképp egyeztessenek kezelőorvosukkal vagy gyógytornászukkal, mielőtt új mozgásformába kezdenek.