A josta (Ribes x nidigrolaria) a fekete ribiszke (Ribes nigrum) és az egres (Ribes uva-crispa) mesterséges keresztezéséből született bogyós gyümölcs. A nemesítési munka a 20. század elején kezdődött Németországban, és az első, "Josta" néven forgalmazott fajtát 1977-ben adták ki. A cél egy tövis nélküli, a feketeribizlinél nagyobb bogyójú, jól termő cserje létrehozása volt.
Magyarországon is jól termeszthető: a bokrok június vége és augusztus között teremnek, a bogyók viszonylag elhúzódva érnek, ezért a szüret több hétig is tarthat egy bokron. Íze a két szülőfaj között helyezkedik el, a feketeribizlinél lágyabb, az egresnél savanykásabb. A cserje maga is a két szülő tulajdonságait viseli: erőteljesen növő, tövistelen, nagyobb termetű, mint egy feketeribizli-bokor, és jóval kevesebb metszést, gondozást igényel, mint az egres.
Az eredeti "Josta" fajta mellett később további, hasonló céllal nemesített fajták is megjelentek, például a "Jostine" és a "Jogranda". Ezek egymástól elsősorban a bogyóméretben és a termésmennyiségben térnek el, a gyümölcs alapvető jellemzői hasonlóak.
A jostáról önmagában kevés, szélesen validált tápérték-adat érhető el, mivel kevésbé kutatott, niche gyümölcsről van szó. A legtöbb nyilvános forrás a szülő fajok, a feketeribizli és az egres mért adataiból következtet rá. Ahol ez a cikkben is így történik, azt külön jelezzük.
Az USDA tápérték-adatbázisa (FoodData Central) szerint a nyers feketeribizli 100 grammban körülbelül 181 mg C-vitamint tartalmaz, ami a legtöbb gyümölcsnél lényegesen magasabb érték. Ugyanennyi nyers egres körülbelül 28 mg C-vitamint ad. Mivel a josta e két faj hibridje, feltételezhető, hogy C-vitamin-tartalma valahol a két érték között helyezkedik el, de ez nem közvetlenül a jostára mért szám, hanem a szülő fajok adataiból levont, óvatos becslés.
Ugyanez az adatbázis a másik két, gyakran emlegetett tápanyagra is ad viszonyítási alapot. Nyers feketeribizliből 100 gramm körülbelül 4,3 g rostot és 322 mg káliumot tartalmaz, 63 kcal energiaérték mellett. Nyers egresből ugyanennyi mennyiség körülbelül 4,3 g rostot és 198 mg káliumot ad, 44 kcal mellett. Mindkét szülőfaj tehát alacsony kalóriatartalmú, rostban és káliumban is számottevő gyümölcs, és a josta feltehetően ezen a téren is a kettő közé esik, de ez a mondat is a szülő fajokra, nem a jostára mért adatra épül.
Egy 2018-ban a Scientia Horticulturae szaklapban megjelent előzetes vizsgálat közvetlenül a josta gyümölcsén is mért néhány beltartalmi értéket: 100 gramm friss tömegben átlagosan körülbelül 95 mg katechint és 31,5 mg antocianint talált. Ugyanez a vizsgálat a josta gyümölcsében kimutatott vegyületeket négy fő csoportba sorolta: a legnagyobb arányban monoterpéneket (a mért vegyületek kb. 31 százaléka), majd szerves savakat (kb. 28 százalék), polifenolokat (kb. 25 százalék) és vitaminokat (kb. 16 százalék) talált. A pontos vitamin-összetételt a vizsgálat nem bontotta C-vitaminra külön, mérhető mg-értékre.
Ez egyetlen, előzetes jellegű tanulmány eredménye, az értékek fajtától, termőhelytől és éréstől függően eltérhetnek, ezért nem tekinthetők általánosan érvényes, végleges adatnak. Azt viszont igazolja, hogy a jostában a katechin és az antocianin ténylegesen jelen van, mérhető mennyiségben, nem csak a szülő fajok alapján feltételezett összetevő.
A C-vitamin szerepe a szervezet normál működésében jól dokumentált: hozzájárul a sejtek oxidatív stressz elleni védelméhez, és részt vesz több enzimfolyamatban. Ez azonban a C-vitaminra általánosan igaz, sok gyümölcsre és zöldségre érvényes megállapítás, nem a jostára vonatkozó, önálló vizsgálati eredmény.
Az antocianinok és más polifenolok antioxidáns hatása laboratóriumi, in vitro körülmények között jól kimutatható: semlegesítik a szabad gyököket. Azt azonban, hogy ez a hatás emberi szervezetben, josta rendszeres fogyasztása mellett milyen mértékben és milyen betegségek kockázatára hat, önálló, kifejezetten jostára vonatkozó humán vizsgálat hiányában nem lehet kijelenteni. A josta a mért összetevők alapján antioxidánsokban gazdag gyümölcsnek tekinthető, de konkrét betegségmegelőző vagy gyógyító hatás ígérete nem támasztható alá.
Fontos különbséget tenni a rost szerepe és a polifenolok szerepe között is. A rost bevitele a napi étrendben általánosan elfogadott, jól dokumentált módon segíti az emésztést, ez azonban a josta esetében is csak a szülő fajok mért rosttartalmából levont, közvetett következtetés, nem a jostára külön igazolt hatás. Amíg kifejezetten a jostára vonatkozó humán vizsgálat nem születik, a gyümölcsöt a legpontosabb úgy jellemezni, hogy összetétele alapján a tápláló, antioxidánsokban gazdag bogyós gyümölcsök közé tartozik, nem pedig úgy, hogy önmagában bizonyítottan megelőz vagy kezel bármilyen betegséget.
A josta frissen is fogyasztható, de savanykás íze miatt sokan feldolgozva szeretik jobban. Leggyakoribb felhasználási módjai:
A bogyók a bokron viszonylag egyszerre érnek be, ezért egy szüretelésből is nagyobb mennyiség gyűjthető, ami jól illik a befőzéshez.
Lekvárnál és dzsemnél a josta savanykás jellege miatt gyakran érdemes édesebb gyümölccsel, például almával vagy szilvával párosítani, hogy kiegyensúlyozottabb legyen az íz. Gyümölcslének vagy szörpnek passzírozva, magok nélkül is feldolgozható, ez a forma azoknak is kényelmes, akiknek a bogyók héja vagy magja kellemetlen szájérzetet ad. Sütemények, piték töltelékeként más bogyós gyümölcsökkel (málna, ribiszke) keverve is jól működik, mivel a josta határozott, savas íze kiegészíti az édesebb összetevőket.
Frissen szedve a josta hűtőben néhány napig tartható el jó minőségben. Hosszabb távú tárolásra a fagyasztás alkalmas: mosás és szárítás után a bogyók zacskóban, adagolva lefagyaszthatók, és hónapokig felhasználhatók. Lekvárként vagy befőttként, megfelelő hőkezeléssel, steril üvegben eltéve, hűvös, sötét helyen tárolva hónapokig, akár egy évig is eláll.
A bogyós gyümölcsökhöz hasonlóan a jostánál is előfordulhat egyéni túlérzékenység vagy allergiás reakció, elsősorban azoknál, akik más Ribes-fajokra, ribiszkére vagy egresre korábban már reagáltak. Tünet lehet a száj körüli viszketés, bőrirritáció vagy emésztőrendszeri panasz. Ezek jelentkezésekor érdemes kihagyni a gyümölcsöt az étrendből, és orvoshoz fordulni.
A ribiszkefélék az oxalát-tartalmú élelmiszerek közé tartoznak. Akiknek kezelőorvosa kalcium-oxalát típusú vesekő miatt alacsony oxalátbevitelt javasolt, azoknak a jostát is csak mértékkel, orvosukkal egyeztetve érdemes fogyasztaniuk. Ez a rokon fajokra vonatkozó általános óvatossági szempont, nem a jostára külön mért adat.
A josta a feketeribizli és az egres keresztezéséből született, hazánkban is jól termeszthető bogyós gyümölcs. C-vitamin- és antioxidáns-tartalma a szülő fajok adatai és az egyetlen elérhető közvetlen vizsgálat alapján figyelemre méltó, de a jostára vonatkozó, széles körű humán kutatás egyelőre hiányzik. Nyersen, lekvárként, gyümölcsléként vagy fagyasztva egyaránt jól felhasználható, bogyós gyümölcs allergia és vesekő-hajlam esetén azonban érdemes rá odafigyelni.