A juhtúró jótékony hatásai szorosan összefüggnek azzal, hogy más állat tejéből készül, mint a megszokott tehéntúró. A juh teje összetételében is eltér a tehéntejtől: nagyobb arányban tartalmaz fehérjét és zsírt, a belőle készült túró ezért töményebb, krémesebb állagú, jellegzetesen erősebb ízű termék. Ez a különbség nem csak érzékszervi kérdés, hanem tápanyagtartalmat is befolyásol.
Egy 2020-as, egészséges nőkön végzett randomizált, kontrollált vizsgálat szerint azonos mennyiségű juhtej fogyasztása után a vérben magasabb szintet mértek az elágazó láncú aminosavakból (leucin, valin, izoleucin), mint tehéntej fogyasztása után, ami a fehérje eltérő aminosav-profiljára utal. Ugyanez a kutatócsoport egy másik vizsgálatban azt találta, hogy a résztvevők a juhtejet szubjektíven kényelmesebben emésztették, mint a tehéntejet, bár ez önbevalláson alapuló, rövid távú megfigyelés volt, nem objektív emésztési mérés.
A juh teje jelentősen több fehérjét és zsírt tartalmaz, mint a tehéntej, ez a különbség a belőle készült túróban is megmarad. A magasabb fehérjetartalom azt jelenti, hogy azonos súlyú adag juhtúró több fehérjét ad, mint ugyanannyi tehéntúró, a magasabb zsírtartalom viszont egyben magasabb kalóriatartalmat is jelent. Ez utóbbi nem hátrány vagy előny önmagában, csak olyan tény, amit érdemes figyelembe venni, ha valaki a kalóriabevitelét is számolja.
Fontos leszögezni: a pontos fehérje-, zsír- és kalóriaértékek termékenként, gyártási módtól és a felhasznált juhtej zsírtartalmától függően eltérhetnek. Aki pontos számot keres egy konkrét termékhez, azt a csomagolás tápértéktáblázata mondja meg megbízhatóan, nem egy általános irányelv.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy két, egymás mellett a polcon álló juhtúró is eltérő tápértékű lehet, attól függően, hogy teljes zsírtartalmú vagy részben lefölözött tejből készült-e, illetve mennyi ideig érlelték. A friss, lágy állagú juhtúró jellemzően nedvesebb és kevésbé tömény, mint az érlelt, szárazabb változat, ez pedig grammra vetítve is befolyásolja a fehérje- és zsírtartalmat.
A juhtej kalcium- és foszfortartalma kutatások szerint magasabb, mint a tehéntejé, és ez a különbség a belőle készült sajtokban, túróban is jelentkezik. A kalcium és a foszfor együtt felelős a csontozat és a fogazat felépítéséért és karbantartásáért, a szervezet ezt a két ásványi anyagot egymással szoros összefüggésben hasznosítja. Egy összehasonlító vizsgálat azt is kimutatta, hogy a kalcium és a cink felszívódása (biohasznosulása) tejfajtánként eltérő lehet, ami arra utal, hogy nem elég a tejben mért mennyiséget nézni, a szervezet tényleges hasznosítása is számít.
A juhtúró tehát reális hozzájárulás lehet a napi kalcium- és foszforbevitelhez. Ez a hozzájárulás - a többi tejtermékhez hasonlóan - kiegészíti, nem helyettesíti a változatos étrendet, és önmagában nem old meg csontritkulással vagy más csontanyagcsere-problémával kapcsolatos kérdéseket.
A juhtej laktóztartalma valamivel alacsonyabb lehet, mint a tehéntejé, a pontos érték a juhfajtától, a takarmányozástól és a laktáció szakaszától is függ. Fontosabb szempont a feldolgozás: a savós, erjesztett tejtermékekben - így az érlelt sajtokban és a kultúrával készült, savanyított túrófélékben - a laktóz jelentős része a fermentáció során lebomlik. Egy 2022-es vizsgálat kifejezetten a tárolás alatti laktóztartalom-csökkenést mérte erjesztett juhtejes italokban, és 21 nap után jelentős csökkenést talált.
Ez a folyamat azonban a gyártási módtól függ, és nem minden juhtúró egyformán "erjesztett" termék: a friss, oltóenzimmel alvasztott túró és a hosszabb ideig érlelt, tejsavbaktérium-kultúrával készült változat laktóztartalma eltérő lehet. Aki laktózérzékeny, annak nem a "juhtúró" mint kategória, hanem a konkrét termék gyártási módja és címkéje ad megbízható választ.
A korábbi szöveg azt állította, hogy a juhtúró élőflóra-tartalma erősíti az immunrendszert. Ez az állítás jelenlegi forrás nélkül nem tartható: nem minden juhtúró készül élő tejsavbaktérium-kultúrával, és amennyiben igen, a bélflórára és az immunrendszerre gyakorolt hatás mértéke termékenként, a bevitt mennyiségtől és az egyéni bélflórától is függ. Konkrét, a juhtúróra vonatkozó klinikai vizsgálat nem áll rendelkezésre ehhez az állításhoz, ezért ezen a ponton a cikk korábbi megfogalmazását nem lehet forrással alátámasztani, és nem is szerepel a jelen szövegben.
Amit forrással alá lehet támasztani: a fehérje eltérő aminosav-összetétele és a kisebb zsírgolyók miatt egyes kutatások szerint a juhtej - és feltehetően a belőle készült termékek - egy részének fogyasztói szubjektíven kedvezőbbnek élik meg az emésztést, mint a tehéntejét. Ez azonban önbevallásos adat, nem objektív emésztési mérés, és nem azonos azzal az állítással, hogy a juhtúró javítja az emésztést mindenki számára.
A juhtúró sokoldalúan felhasználható: önmagában, kenyérre kenve, salátákhoz keverve, vagy főtt ételek, például töltött zöldségek és tészták összetevőjeként. Erős, jellegzetes íze miatt kisebb mennyiségben is karakteres ízhatást ad, ez gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy kevesebb belőle ugyanolyan élményt nyújthat, mint egy enyhébb ízű tehéntúróból nagyobb adag.
A magasabb zsír- és kalóriatartalom miatt azok, akik energiabeviteli célból figyelik az étrendjüket, érdemes a napi adagot ehhez igazítaniuk. Tejfehérje-allergia esetén a juhtúró ugyanúgy nem alkalmas, mint a tehéntúró, mivel az allergiás reakciót kiváltó fehérjék a különböző emlősfajok tejében rokon szerkezetűek, tehát a tehéntejre allergiás szervezet a juhtejre is reagálhat. Laktózérzékenység esetén a konkrét termék címkéjét és gyártási módját érdemes ellenőrizni, nem a "juhtúró" általános kategóriáját.
Magas vérnyomással vagy sómegszorítással élőknek a sózott, érlelt túróváltozatoknál a nátriumtartalmat is érdemes figyelniük, mivel az érlelés és a sózás mértéke termékenként eltér, és ez a szempont a csomagolás tápértéktáblázatából derül ki, nem az általános megnevezésből.
A juhtúró jótékony hatásai a fehérje- és ásványianyag-tartalomban gyökereznek: több fehérjét, több kalciumot és foszfort ad, mint azonos mennyiségű tehéntúró, cserébe magasabb zsír- és kalóriatartalommal. A laktóztartalom a gyártási módtól függően alacsonyabb lehet, de ez termékenként eltér. Az emésztésre gyakorolt kedvező hatásra vannak kutatási jelek, de ezek egyelőre inkább szubjektív megfigyelések, mint bizonyított élettani mechanizmusok, az immunrendszerre gyakorolt hatásra pedig nincs közvetlen bizonyíték. Aki rendszeresen fogyaszt juhtúrót, reális tápanyagforrásként, nem csodaszerként érdemes tekinteni rá.