A kakaó a kakaóbabból készül: a babot erjesztik, pörkölik, majd őrlik, ebből lesz a kakaótömeg, amiből kakaóvajat választanak le, a maradék pedig a kakaópor. A boltban kapható csokoládé és a kakaóitalok ehhez képest összetett termékek: cukrot, gyakran tejport és egyéb hozzávalókat tartalmaznak. Ez a cikk a nyers, cukrozatlan kakaóporra és a magas flavanoltartalmú kakaókivonatra vonatkozó kutatásokat mutatja be. Amit egy vizsgálat a tiszta kakaóflavanolról mér, az nem vonatkozik automatikusan egy tejcsokoládé szeletre.
A kakaóban lévő polifenolok egyik csoportját flavanoloknak nevezik, ezen belül az epikatechin a legtöbbet vizsgált vegyület. A kutatások jellemzően nem "kakaót" mint olyat mérnek, hanem konkrét flavanoltartalmú kivonatot vagy italt, pontosan megadott dózisban. Ez azért fontos, mert egy adott kakaótermék flavanoltartalma pörköléstől és feldolgozástól függően nagyon eltérő lehet, a kereskedelmi csokoládék nagy részénél pedig nincs feltüntetve.
A Cochrane szervezet 2017-es szisztematikus áttekintése 35 randomizált vizsgálatot vont össze, összesen 1804, jellemzően egészséges felnőtt résztvevővel. A bevont vizsgálatok rövidek voltak, két és tizennyolc hét között (átlagosan kilenc hét), a napi flavanoladag pedig 30 és 1218 milligramm között mozgott (átlag 670 milligramm). Az eredmény szerint a kakaós beavatkozás a szisztolés vérnyomást átlagosan 1,76 Hgmm-rel (95%-os megbízhatósági tartomány: -3,09 és -0,43 között), a diasztolés vérnyomást szintén 1,76 Hgmm-rel (95%-os megbízhatósági tartomány: -2,57 és -0,94 között) csökkentette a kontrollcsoporthoz képest. A szerzők a bizonyíték minőségét közepesnek minősítették, mert a vizsgálatok közötti eltérés (heterogenitás) miatt egy fokozattal lejjebb sorolták a kezdeti magas szintről. Ez rövid távú, mértéktartó hatás, nem egyenértékű egy vérnyomáscsökkentő gyógyszer hatásával.
Egy 2019-es, tizenöt vizsgálatot (18 beavatkozási kart) összegző elemzés az áramlás-közvetített értágulatot (flow-mediated dilation, FMD) vizsgálta, ami az érfal rugalmasságának egyik mérőszáma. Az összesített javulás 1,17 százalékpont volt (95%-os megbízhatósági tartomány: 0,76-1,57), a dózis és a hatás közötti összefüggés azonban nem volt lineáris: fordított U alakú görbét találtak, a legjobb hatást nagyjából napi 710 milligramm összflavanol, illetve 95 milligramm epikatechin körül mérték. A szerzők maguk hívták fel a figyelmet arra, hogy a bevont vizsgálatok jelentős részénél komoly torzítási kockázat állt fenn, ezért az eredményt óvatosan kell kezelni, és a "minél több, annál jobb" elv itt nem igazolt.
A kakaóflavanol-kutatás legnagyobb, legjobban kontrollált vizsgálata a COSMOS (Cocoa Supplement and Multivitamin Outcomes Study) volt, amelyben 21 442, átlagosan 72 éves felnőttet randomizáltak kakaókivonatra (napi 500 milligramm flavanol, ebből 80 milligramm epikatechin) vagy placebóra. A medián 3,6 éves követés alatt az elsődleges végpontban, az összes megerősített szív-érrendszeri esemény számában nem volt statisztikailag szignifikáns különbség: a kakaókivonatot szedőknél 410, a placebocsoportban 456 esemény fordult elő (kockázati arány: 0,90; 95%-os megbízhatósági tartomány: 0,78-1,02; p=0,11). Egy másodlagos, feltáró elemzésben a szív-érrendszeri halálozás alacsonyabb volt a kakaókivonat-csoportban (kockázati arány: 0,73; 95%-os megbízhatósági tartomány: 0,54-0,98). Mivel ez másodlagos végpont egy olyan vizsgálatban, ahol az elsődleges végpont nem lett szignifikáns, ez az eredmény inkább további kutatást megalapozó jelzésnek, mint bizonyított hatásnak tekinthető.
Az Európai Unióban 2015 óta érvényben van egy, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos véleményén alapuló, engedélyezett egészségre vonatkozó állítás a kakaóflavanolokról: "A kakaóflavanolok segítenek megőrizni az erek rugalmasságát, ami hozzájárul a normál véráramláshoz." Az állítás csak akkor használható, ha a termék napi 200 milligramm kakaóflavanolt biztosít, 1-10 közötti polimerizációs fokú flavanolokból, és a forrás vagy kakaóital (kakaóporral) illetve étcsokoládé, vagy magas flavanoltartalmú kakaókivonatot tartalmazó kapszula, tabletta. Ez a mennyiség jóval meghaladja azt, amit egy átlagos csésze kakaó vagy egy tábla kereskedelmi csokoládé tartalmaz specifikáció nélkül, ezért az állítás gyakorlatban jellemzően célzottan flavanoltartalomra szabott termékekhez kötődik.
Egy 90 fős, 61 és 85 év közötti, kognitív hanyatlástól mentes idős résztvevőt bevonó, nyolchetes, kettős-vak, párhuzamos karú vizsgálat három csoportot hasonlított össze: magas (993 milligramm/nap), közepes (520 milligramm/nap) és alacsony (48 milligramm/nap) flavanoltartalmú kakaóitalt kapó résztvevőket. A magas flavanolú csoportban a szisztolés vérnyomás átlagosan 7,83, a diasztolés 4,77 Hgmm-rel csökkent, a közepes csoportban 6,80, illetve 3,20 Hgmm-rel, míg az alacsony flavanolú csoportban a változás minimális volt, a csoportok közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt (p<0,0001). Az inzulinrezisztencia mérőszáma (HOMA-IR) is szignifikánsan jobban javult a magasabb dózisú csoportokban. Ez egy kis mintaszámú, rövid, nyolchetes vizsgálat eredménye, ezért az itt mért hatásméretek nem vetíthetők ki automatikusan hosszabb távra vagy szélesebb populációra.
A fent bemutatott vizsgálatok mindegyike pontosan meghatározott flavanoltartalmú kakaókivonatot vagy kakaóitalt használt, cukor és tej nélkül vagy kontrollált összetételben. Egy szokásos, tejjel és cukorral készült forró csokoládé vagy egy tábla tejcsokoládé flavanoltartalma jellemzően alacsonyabb és nincs standardizálva, a hozzáadott cukor és telített zsír pedig önmagában is befolyásolja a szív-érrendszeri kockázati tényezőket. A kutatási eredmények tehát a nyers, magas flavanoltartalmú kakaóra vagy kakaókivonatra vonatkoznak, nem igazolják, hogy a bolti csokoládé rendszeres fogyasztása ugyanezt a hatást hozná.
A kakaó természetes módon tartalmaz koffeint és teobromint is. Aki vérnyomáscsökkentő vagy szívritmus-szabályozó gyógyszert szed, vagy koffeinérzékeny, annak érdemes kezelőorvosával egyeztetnie a rendszeres, nagyobb mennyiségű kakaófogyasztást, különösen, ha kifejezetten magas flavanoltartalmú kiegészítőt fontolgat. A cukrozott kakaóitalok és a csokoládé emellett jelentős hozzáadott cukrot és energiát is bevihetnek, ez cukorbetegségben vagy testsúlykontroll mellett külön mérlegelendő szempont.
A kakaóflavanolokról szóló kutatási anyag valódi, de pontosan körülhatárolt: rövid vizsgálatok mértéktartó vérnyomás- és érfunkció-javulást mutattak, a legnagyobb, több éves COSMOS-vizsgálat pedig az elsődleges kardiovaszkuláris végpontban nem talált szignifikáns különbséget, csak egy másodlagos elemzésben jelzett kedvezőbb halálozási arányt. Az uniós szinten engedélyezett állítás konkrét, napi 200 milligrammos flavanoladaghoz kötött, nem az általános kakaófogyasztáshoz. Mindez a nyers, magas flavanoltartalmú kakaóra vonatkozik, nem a hozzáadott cukrot és tejet tartalmazó kereskedelmi csokoládéra.