Az infralámpa hosszú hullámú, 800-1200 nanométeres tartományba eső infravörös sugárzást bocsát ki. A sugárzás a bőrbe hatolva hővé alakul, ami helyi vérbőséget és izomlazulást okoz. Az eszközt évtizedek óta használják fizioterápiában, elsősorban mozgásszervi panaszok kiegészítő kezelésére, otthoni környezetben pedig izomfájdalom vagy ízületi merevség enyhítésére terjedt el. A kutatás egy része valóban alátámasztja a fájdalomcsillapító hatást, más, gyakran hangoztatott állításra viszont nincs megbízható emberi vizsgálat.
Ez a cikk kizárólag az általános, márkanév nélküli infravörös hősugárzó eszközökre vonatkozó, közvetlenül ellenőrzött vizsgálatokat tárgyalja. A klinikai kísérletek egy részében speciális, orvosi vagy fizioterápiás célra épített készüléket használtak, nem feltétlenül az otthoni infralámpákkal azonos teljesítményűt, ezt minden vizsgálatnál külön jelezzük.
Az infravörös-A sugárzás a bőr felső rétegeibe és a bőr alatti szövetbe hatol, ott hővé alakul. A helyi hőmérséklet-emelkedés kitágítja az ereket, ez fokozza a területi véráramlást. A melegített izomrost rugalmasabbá válik, ami csökkentheti a merevséget és az ízületi mozgás során érzett fájdalmat. Ez a mechanizmus áll a fájdalomcsillapító hatás mögött a legtöbb klinikai vizsgálatban, nem egy különleges, egyéb hősugárzástól eltérő tulajdonság. Gyakorlatilag ugyanez a helyi hőhatás érvényesül egy meleg vizes borogatásnál vagy fűthető párnánál is, az infralámpa előnye a beállítható, kontaktus nélküli, egyenletes sugárzás.
Egy 39 fős, kontrollos vizsgálatban (21 fő aktív infravörös kezelést, 18 fő placebót kapott) hat éve fennálló krónikus derékfájásos betegeket kezeltek heti üléseken. A fájdalom 0-10-es skálán a kezelt csoportban 6,9-ről 3-ra csökkent, a placebocsoportban 7,4-ről 6-ra. A különbség a kezelt csoport javára szólt, mellékhatást nem észleltek. A minta kicsi, a kezelést egy speciális, hordozható infravörös eszközzel végezték, nem feltétlenül általánosítható minden infralámpa-típusra.
Egy másik, 207 beteget bevonó vizsgálatban két hét infravörös-A besugárzást hasonlítottak placebóhoz (látható, de infravörös összetevő nélküli fénnyel) és kezeletlen kontrollhoz. Csípő- és térdízületi kopásban a fájdalom és a mozgásterjedelem statisztikailag igazoltan javult a kezelt csoportban, a placebo- és kontrollcsoportban a javulás nem volt szignifikáns. Derékfájásban a kezelt csoportban 35-40 százalékos fájdalom- és mozgásjavulást mértek. Rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknél a fájdalomcsillapodás azonnal jelentkezett, a mozgásterjedelem javulása viszont csak a második kezelési héten vált mérhetővé, ami arra utal, hogy gyulladásos ízületi betegségnél a hatás lassabban bontakozik ki, mint kopásos panasznál.
Egy 71 fős, randomizált vizsgálatban aktív axiális spondylarthritisben szenvedő betegeknél napi kétszeri, 30 perces vízszűrt infravörös-A kezelést alkalmaztak hat napon át, gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelés mellett. A kezelt csoportban a fájdalom számskálán 4,1-ről 2,6-ra csökkent, a kontrollcsoporthoz képest a különbség statisztikailag igazolt volt, és a betegek általános közérzete is javult. A vérben mért gyulladásos jelzőanyag-szintekben ugyanakkor nem mutatkozott élettanilag jelentős változás, vagyis a fájdalomcsökkenés nem feltétlenül gyulladáscsökkenésből fakadt. A vizsgálat kórházi, felügyelt körülmények között zajlott, nem otthoni infralámpával.
Egy 60 fős vizsgálatban térdízületi kopásos betegeknél hasonlították össze az önálló infravörös kezelést egy ultrahang- és interferenciás áramkezelést kombináló csoporttal, heti háromszori, 12 héten át tartó, egyenként 15 perces kezeléssel. A fájdalmat vizuális analóg skálán, a funkciót a WOMAC-kérdőívvel, az életminőséget rövidített egészségfelmérő kérdőívvel mérték. A kombinált kezelést kapó csoportban statisztikailag nagyobb mértékű fájdalomcsökkenés, jobb funkcionális eredmény és jobb életminőség igazolódott, mint az önálló infravörös csoportban. Vagyis térdízületi kopásnál az infralámpa önmagában a vizsgált betegeknél gyengébb eredményt adott, mint más fizioterápiás módszerekkel kombinálva.
Elsődleges forrást kerestünk arra, hogy az infralámpa méregteleníti a szervezetet, elősegíti a zsírégetést, gyorsítja a sebgyógyulást vagy tartósan megszünteti a fájdalmat. Ilyen, közvetlenül ellenőrzött emberi vizsgálatot nem találtunk. Ezek az állítások ezért nem szerepelnek ebben a cikkben.
A tartós, alacsony intenzitású infravörös expozíció bőrkárosodást okozhat. Az erythema ab igne nevű bőrelváltozás hetek-hónapok alatt alakul ki ismételt vagy elhúzódó, égést még nem okozó hőexpozíció hatására, és a leggyakoribb ok krónikus fájdalom miatt alkalmazott hőterápia. A bőrön jellegzetes, hálózatos elszíneződés jelenik meg, ami szövettani mintában kitágult hajszálereket és pigmentbeépülést mutat. A károsodás jellemzően a hőforrás megszüntetése után magától visszafejlődik, de tartós, éveken át ismételt expozíció esetén a szakirodalom ritkán bőrdaganatos elfajulást is leírt.
A szem szintén érzékeny a hőre. Nyulakon végzett kísérletben 808 nanométeres közeli infravörös sugárzás a szivárványhártyában alakult hővé, ez a lencsébe vezetődött, és szürkehályogot okozott hat perces, nagy intenzitású besugárzás után. A vizsgálat során az elülső szemcsarnok hőmérsékletét folyadékkristályos hőmérőréteggel mérték, és a hőmérséklet-emelkedés pontosan a besugárzott szivárványhártya-területtel szomszédos régióban jelentkezett. Ez a mechanizmus áll az üveg- és fémipari dolgozóknál megfigyelt, munkahelyi infravörös expozícióhoz köthető szürkehályog-gyakoriság hátterében is. A vizsgálat ipari intenzitású expozíciót vizsgált, nem otthoni infralámpa-használatot, de indokolja, hogy a szemet ne érje közvetlen, tartós besugárzás.
A fenti eredmények alapján érdemes biztonságos távolságot tartani a bőrtől, a gyártó által megadott kezelési időt betartani, és nem elaludni a bekapcsolt lámpa alatt. Csökkent hőérzékelés esetén - amilyet krónikus fájdalommal élő betegeknél is megfigyeltek az erythema ab igne hátterében - fokozott az égési kockázat, ezért ilyenkor és terhesség, akut gyulladás vagy nyílt seb esetén orvosi tanács indokolt a használat előtt. A klinikai vizsgálatokban használt eszközöket felügyelt körülmények között, meghatározott távolságból és időtartammal alkalmazták, ezt otthon is érdemes követni a használati útmutató szerint.
A kutatás krónikus derék- és ízületi fájdalomban mutat ki rövid távú, kontrollos vizsgálatokkal alátámasztott fájdalomcsillapító hatást, jellemzően néhány tucat és kétszáz fő közötti mintákon, orvosi felügyelet mellett. Térdízületi kopásnál önmagában gyengébb eredményt adott, mint kombinált fizioterápia. Méregtelenítésre, zsírégetésre vagy tartós gyógyulásra vonatkozó állítást a vizsgált szakirodalom nem támaszt alá. A bőr- és szemvédelem a rendelkezésre álló elsődleges források alapján indokolt óvatosság, nem elméleti aggály: mindkettő dokumentált, ellenőrizhető kockázat tartós vagy nagy intenzitású expozíció esetén.