A hagyományos, finn szauna forró levegővel melegíti a testet és a helyiséget. Az infraszauna ezzel szemben infravörös sugárzással közvetlenül a bőrt és az alatta fekvő szöveteket hevíti, lényegesen alacsonyabb léghőmérsékleten. Egy finn kutatócsoport vizsgálatában a távoli infravörös (far-infrared) szauna 35-50°C-on üzemelt, jóval a hagyományos szauna hőfoka alatt. A kereskedelmi forgalomban kapható infraszaunák jellemzően közeli, közepes vagy távoli infravörös sugárzót építenek be, ezek közül a leggyakrabban használt a távoli infravörös típus.
Ez a hőmérséklet-különbség azért fontos, mert a két módszer kutatási eredményei nem cserélhetők fel egymással: ami a hagyományos szaunáról igazolt, az nem vetíthető automatikusan az infraszaunára, és fordítva. A két típus mechanizmusa is eltér: a hagyományos szauna a felmelegített levegőn keresztül, közvetve melegíti a testet, az infraszauna pedig a sugárzás útján közvetlenül a szövetet. Ez a cikk következetesen elkülöníti a kettőt, és jelzi, melyik állítás melyik típusra vonatkozik.
A legkonkrétabb, kifejezetten infraszaunára vonatkozó klinikai adat ízületi gyulladásos betegségekben született. Egy holland pilot vizsgálatban 17 rheumatoid arthritisben és 17 spondylitis ankylopoeticában (Bechterew-kórban) szenvedő beteg négy héten át, összesen nyolc alkalommal kapott infraszauna-kezelést. A fájdalom és a merevség statisztikailag igazoltan csökkent a rheumatoid arthritises csoportban a kezelés rövid távú hatásaként, a fáradtság is mérséklődött, a betegek jól tolerálták a kezelést, betegségfellángolás nélkül. A hosszú távú javulás iránya kedvező volt, de nem érte el a statisztikai szignifikanciát. Vagyis az infraszauna rövid távú tüneti enyhülést adhat ízületi panaszoknál, tartós, bizonyított gyógyhatásról ez a vizsgálat nem tud beszámolni, és a szauna semmiképp nem helyettesíti a gyulladásos ízületi betegségek orvosi kezelését. A rövid távú tüneti javulás mögött feltételezhetően a helyi hőhatás áll, amely fokozza a vérátáramlást és lazítja az izmokat, ezt a mechanizmust azonban maga a vizsgálat nem mérte közvetlenül, csak lehetséges magyarázatként vethető fel.
Finn kutatók tíz, rendszeresen edző férfin vizsgálták, hogy egy 30 perces, távoli infravörös szaunázás erő- vagy állóképességi edzés után segíti-e a regenerálódást. A legtöbb mért mutatóban, köztük az izomfájdalom mértékében, nem találtak különbséget a szaunázó és a szauna nélkül pihenő csoport között. Egyetlen mutató, a felugrás magassága volt szignifikánsan magasabb 30 perccel a szaunázás után az infraszaunát használó csoportban. Ez szerény, egyetlen mutatóra korlátozódó eredmény, nem támasztja alá az általános, minden regenerációs paraméterre kiterjedő "gyorsabb izomregenerálódás" állítást.
Itt kell a legélesebben elválasztani a két szaunatípust. A legismertebb szauna-szívegészség vizsgálat, egy 2315 középkorú finn férfit húsz éven át követő finnországi kohorszvizsgálat, hagyományos, forró levegős finn szaunáról szól, nem infraszaunáról: a heti négy-hét alkalmas szaunázás a heti egy alkalomhoz képest alacsonyabb hirtelen szívhalál- és szív-érrendszeri halálozási kockázattal járt együtt. Ez megfigyeléses vizsgálat, tehát összefüggést mutat, nem oksági bizonyítékot, és mivel hagyományos szaunáról szól, az eredménye nem vonatkoztatható automatikusan az infraszaunára.
Kifejezetten infravörös hőkezeléssel is végeztek szívgyógyászati vizsgálatot: húsz krónikus szívelégtelenségben szenvedő beteg két héten át, naponta 60°C-os infravörös szaunakezelést kapott, orvosi felügyelet mellett. A klinikai tünetek 20-ból 17 betegnél javultak, az érfal endotélfüggő tágulási képessége szignifikánsan nőtt, a szívelégtelenség súlyosságát jelző BNP-hormon szintje pedig csökkent. Fontos: ez egy szigorúan szabályozott orvosi protokoll volt, kórházi felügyelettel, nem otthoni, önállóan végzett szaunázás mintája, és a beteg szívelégtelenségben szenvedők számára nem helyettesíti az orvosi kezelést.
Egy kifejezetten infraszaunát vizsgáló, egészséges nőkön végzett vizsgálat azt találta, hogy a vérnyomásban, az érfal rugalmasságában és a szívritmus-variabilitásban nem mutatkozott érdemi különbség szaunázás és közepes intenzitású testmozgás között. A kutatók ebből arra következtettek, hogy az infraszauna hatása elsősorban a hőszabályozáson alapul, nem az edzéshez hasonló keringési terhelésen, tehát az infraszauna nem tekinthető a testmozgás helyettesítőjének.
Sok korábbi szöveg azt állítja, hogy az izzadás kiüríti a szervezetből a méreganyagokat. Ez az állítás pontatlan. Az izzadás elsődleges élettani feladata a hőszabályozás, a szervezet anyagcseretermékeinek és idegen anyagainak eltávolítását túlnyomó részben a máj és a vese végzi. Egy szisztematikus szakirodalmi áttekintés kimutatott nyomokban toxikus fémeket, például arzént, kadmiumot és ólmot az izzadságban, ám a szerzők saját megfogalmazásuk szerint is további, megfelelő méretű vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy ez biztonságos és hatékony méregtelenítő eljárásként legyen igazolható. A jelenlegi bizonyíték tehát nem támasztja alá, hogy az infraszaunázás érdemben megszabadítja a szervezetet a méreganyagoktól. Ez nem azt jelenti, hogy az izzadásnak ne lenne haszna: a hőszabályozás önmagában fontos élettani funkció, csak nem azonos a méregtelenítéssel, és a szaunázást emiatt nem érdemes gyógyászati vagy kúraszerű méregtelenítő eljárásként hirdetni.
Az infraszaunában eltöltött idő meleg, nyugodt környezetet jelent, ami sokak számára szubjektíven ellazító élmény. Kifejezetten infraszaunára vonatkozó, stresszhormont vagy szorongást mérő vizsgálatot ehhez a cikkhez nem sikerült azonosítani. Ezért ezt a hatást inkább valószínű, a pihenésből és a meleg környezetből fakadó mechanizmusként érdemes kezelni, nem tudományosan mért, igazolt egészségi hatásként.
Terhesség alatt, különösen az első trimeszterben kerülendő minden olyan hőexpozíció, amely jelentősen megemeli a magtesthőmérsékletet. Egy 23 491 nőt vizsgáló amerikai kohorszvizsgálat szerint a forró kádban, szaunában vagy lázas állapotban átélt hőexpozíció a terhesség első harmadában összefüggött a magzat neurális cső záródási rendellenességeinek magasabb kockázatával. Ez a vizsgálat nem kifejezetten infraszaunáról szól, de a hőmérséklet-emelkedés mechanizmusa minden hőexpozícióra érvényes, ezért terhesség alatt infraszauna használata előtt is orvosi tanácsot érdemes kérni.
Szív-érrendszeri betegségben és alacsony vérnyomásban szenvedőknek szintén orvosi konzultáció javasolt használat előtt. A fent említett szívelégtelenség-vizsgálat is kizárólag orvosi felügyelet mellett, pontosan szabályozott protokoll szerint zajlott, nem önálló, otthoni használat mintájaként. A hőhatás értágító hatású, ami vérnyomásesést okozhat, ezért ájulásra vagy keringési problémára hajlamosaknak fokozott óvatosság indokolt, és akár heveny betegség vagy láz esetén sem ajánlott a szaunahasználat.
Aki egészségesen, alapbetegség nélkül próbálja ki az infraszaunát, annak is érdemes rövidebb, alacsonyabb hőmérsékletű alkalmakkal kezdenie, és fokozatosan hosszabbítania a szaunázás idejét. A fokozott izzadás miatt a folyadékpótlás használat előtt, közben és után is fontos, alkohol vagy vényköteles vérnyomáscsökkentő gyógyszer hatása alatt pedig a szaunázás kockázatosabb lehet, mert mindkettő tovább csökkentheti a vérnyomást.