A zöldborsó (Pisum sativum) a hűvösebb évszakok egyik legnépszerűbb zöldsége, friss vagy fagyasztott formában egyaránt könnyen elérhető. Fontos elöljáróban tisztázni, hogy ez a cikk a friss vagy fagyasztott zöldborsóról szól, nem a szárazborsóból (sárgaborsó, hántolt borsó) készült borsófehérje-kiegészítőkről. A kettő élettani hatása nem azonos: a kiegészítő koncentrált, feldolgozott fehérjekivonat, a zöldség pedig teljes élelmiszer, rosttal, vízzel és számos más összetevővel együtt. A cikkben mindenhol külön jelezzük, ha egy hivatkozott vizsgálat a kiegészítőre, nem magára a zöldségre vonatkozik.
A borsó a zöldségek között viszonylag magas fehérje- és rosttartalmáról ismert, és ez a szakirodalomban is megjelenik. Egy 2012-es, a British Journal of Nutrition-ben megjelent áttekintés szerint a borsó héjából és a mag sejtfalaiból származó rost hozzájárul az emésztőrendszer működéséhez, és lassítja a keményítő lebontását az emésztés során (Dahl és mtsai, 2012). Ugyanez az áttekintés kiemeli, hogy a borsóból származó fehérje hidrolízisével olyan bioaktív peptidek keletkeznek, amelyek antioxidáns hatásúak, illetve gátolják az angiotenzin-konvertáló enzimet - ez utóbbi vérnyomás-szabályozásban játszhat szerepet. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a hatások elsősorban a fehérje feldolgozott, hidrolizált formájára vonatkoznak, nem közvetlenül a megfőzött borsóra.
Pontos, 100 grammra vonatkozó fehérje-, rost- és vitaminértéket ez a cikk nem közöl: az USDA FoodData Central adatbázisa a kutatás idején tartósan elérhetetlen volt (a nyilvános demó-hozzáférés túllépési hibát adott vissza), ezért nem szerepeltetünk becsült vagy emlékezetből felidézett tápértékadatot. Azt viszont a szakirodalom megerősíti, hogy a hüvelyesek - köztük a borsó is - a növényi étrend elismert fehérjeforrásai közé tartoznak, és a borsó fehérjéjének minőségével, illetve az abból nyerhető peptidek biológiai hatásával a táplálkozástudományi szakirodalom külön is foglalkozik (Dahl és mtsai, 2012). Aki tudatosan növényi fehérjeforrásokra épít - jellemzően vegetáriánus vagy vegán étrend mellett -, a borsót ezért indokoltan veheti figyelembe, bár az egyéni fehérjeszükséglet kiszámítása testtömeg, aktivitás és egyéb tényezők alapján dietetikus feladata.
A zöldborsó viszonylag alacsony glikémiás terhelésű élelmiszer. Egy 1988-as vizsgálat kilenc étel - köztük a zöldborsó - étkezés utáni vércukor-válaszát mérte 28, terhességi cukorbetegségben érintett nő bevonásával, és az eredmények hasonlóak voltak a nem terhes populációban korábban mértekhez (Lock és mtsai, 1988). A 2012-es British Journal of Nutrition-áttekintés szerint a borsó keményítőjének amilóz-összetétele hozzájárul az alacsonyabb glikémiás indexhez és a keményítő lassabb emészthetőségéhez (Dahl és mtsai, 2012). Egy másik, tíz hüvelyest vizsgáló tanulmány szerint a hüvelyesek általánosságban alacsony glikémiás indexű élelmiszerek közé tartoznak (Trinidad és mtsai, 2010). Ez a három forrás együtt megalapozza, hogy a zöldborsó a vércukorszintet nem emeli meg gyorsan - azt viszont egyik vizsgálat sem állítja, hogy a borsó fogyasztása önmagában kezelné vagy megelőzné a cukorbetegséget, ezért ilyen állítást ez a cikk sem tesz. Cukorbetegséggel élők esetében az étrend összeállítása mindig egyéni szakmai kontroll mellett történjen, a borsó alacsony glikémiás hatása legfeljebb egy kedvező tulajdonság a sok közül, nem önálló kezelési eszköz.
Itt válik el élesen a friss zöldborsó a borsófehérje-kiegészítőtől. Egy 2024-es, a Nutrients folyóiratban közölt, kontrollcsoportos klinikai vizsgálat ülő életmódú felnőtteknél hasonlította össze a borsófehérje-kiegészítő és a tejsavófehérje (whey) hatását 84 napos rezisztenciaedzés-program mellett. A borsófehérje-csoportban a teljes testre vonatkozó izomerő 16,1%-kal, a tejsavófehérje-csoportban 11,1%-kal javult, és a szerzők szerint a borsófehérje-kiegészítés az izomerő és izomtömeg tekintetében a tejsavófehérjével összemérhető eredményt adott (Singh és mtsai, 2024). Ez a vizsgálat azonban koncentrált borsófehérje-port, nem magát a főzött vagy fagyasztott zöldborsót tesztelte, edzésprogrammal kombinálva. Aki tehát a friss borsó fogyasztásától várna hasonló izomépítő hatást, téves következtetést vonna le a study eredményéből.
YMYL-óvatosságból fontos megemlíteni azt is, amit a régi cikk nem tartalmazott: a hüvelyesek, így a borsó is, úgynevezett raffinóz-típusú oligoszacharidokat tartalmaznak. Ezeket az emberi vékonybél nem tudja megemészteni, a vastagbélben a baktériumok bontják le őket, ami gázképződéshez és puffadáshoz vezethet (Elango és mtsai, 2022). Ez nem betegség, hanem normális emésztési reakció, amely érzékenyebb emésztésű embereknél kellemetlenséget okozhat, különösen nagyobb mennyiség vagy hirtelen bevezetés esetén. A fokozatos adagolás és a megfelelő elkészítés (áztatás száraz borsónál, alapos főzés) csökkentheti ezt a hatást.
A kereskedelemben háromféle formában találkozhatunk a borsóval, és ezek nem cserélhetők fel egymással a cikkben idézett kutatások értelmezésekor. A friss vagy fagyasztott zöldborsó a be nem érett, magas víztartalmú mag, ezt fogyasztjuk köretként vagy főzelékként. A száraz sárgaborsó vagy hántolt borsó az érett, kiszárított mag, ebből készülnek a borsólevesek és a főzelékek is, koncentráltabb összetétellel, mert a víztartalom nagy része eltávozott belőle. A borsófehérje-kiegészítő pedig ipari eljárással, jellemzően a száraz borsóból kivont, tisztított fehérje, amelyet por formájában, turmixokhoz vagy edzés utáni italokhoz adnak. A fent idézett izomtömeg-vizsgálat (Singh és mtsai, 2024) kizárólag ezt az utolsó formát tesztelte, a glikémiás és rostra vonatkozó megállapítások (Lock és mtsai, 1988; Dahl és mtsai, 2012) pedig a zöldborsóra vonatkoznak. Ha egy forrás nem tesz egyértelmű különbséget, azt ez a cikk sem általánosítja a másik két formára.
A 2012-es áttekintés megemlíti, hogy a borsóban található szaponinok koleszterinszint-csökkentő és a polifenolok antioxidáns hatásúak lehetnek, de a szerzők mindkét esetben feltételes megfogalmazást használnak ("lehet", "potenciális") (Dahl és mtsai, 2012). Ugyanez az áttekintés a borsót fontos szelén- és folátforrásként említi a hiánybetegségek megelőzésének kontextusában. Konkrét, igazolt gyógyhatást - például hogy a borsó rendszeres fogyasztása megelőzné vagy kezelné a szív- és érrendszeri betegségeket - egyik hivatkozott forrás sem állít, ezért ez a cikk sem tesz ilyen ígéretet. Aki fennálló egészségügyi állapotával kapcsolatban tervezi az étrendjét módosítani, kérdezze meg kezelőorvosát vagy dietetikusát.
A zöldborsó tápláló, rostban és fehérjében gazdag zöldség, amelynek fogyasztása alacsony glikémiás terhelése miatt is kedvező választás lehet a napi étrendben. A borsóval kapcsolatos, gyakran hallott izomépítő hatás valójában a koncentrált borsófehérje-kiegészítőkre vonatkozó kutatási eredmény, nem a főzött vagy fagyasztott zöldségre. Érzékenyebb emésztésű embereknél a hüvelyesekre jellemző puffadás előfordulhat, ez fokozatos bevezetéssel és megfelelő elkészítéssel mérsékelhető. Konkrét tápértékszámok (fehérje, rost, vitamintartalom 100 grammra) e cikk írásakor az USDA adatbázisának átmeneti elérhetetlensége miatt nem szerepelnek; ezeket egy későbbi frissítésben pótoljuk, amint a forrás elérhető.