A dió tea a köznyelvben leggyakrabban a dióbelet két félre osztó vékony, barna válaszfalból - a dió rekeszéből vagy septumából - készült forrázatot jelenti, amit a magyar népi gyógyászat hagyományosan szív- és cukorbetegségre ajánlott. Ez a növényi rész más, mint a diófalevél: a levelet külön cikk tárgyalja, mert eltérő az összetétele és eltérő a hivatalos, EMA-szintű elismertsége is. A dió rekesze a dióbél feldolgozása (törése) során visszamaradó melléktermék, amit hagyományosan egyszerűen forró vízzel leöntve, néhány percig állni hagyva fogyasztanak.
A dió rekeszének fő polifenol-összetevői között katechin, quercitrin, taxifolin, quercetin-3-béta-d-glükozid, epikatechin, galluszsav és 3,4-dihidroxi-benzoesav mutatható ki, ezt vegyi elemzéssel igazolták (Mateș és mtsai, Antioxidants, 2023). Ez a polifenol-gazdagság az alapja annak, hogy a rekeszt az utóbbi években tudományosan is vizsgálni kezdték, nem csak népi gyógyszerként.
Egy 2020-as vizsgálat szerint a dió rekeszének kivonata jelentős antioxidáns aktivitást mutatott több sejttípuson, és gyulladáscsökkentő hatást is igazolt az IL-6, IL-8 és IL-1béta gyulladásos citokinek szintjének csökkentésén keresztül (Rusu és mtsai, Molecules, 2020). Egy másik, öregedő patkánymodellen végzett vizsgálat szerint a dióbél és a rekesz kivonata egyaránt jelentősen javította a sejtszintű antioxidáns aktivitást, csökkentette a reaktív oxigéngyököket, és védte az idegsejteket az öregedéssel járó károsodástól (Rusu és mtsai, Antioxidants, 2020). Ezek az eredmények sejtkultúrán és állatmodellen születtek, emberi vizsgálat egyikhez sem kapcsolódik.
Ugyanez a Molecules-ban közölt vizsgálat azt is kimutatta, hogy a rekesz kivonata in vitro gátolja az alfa-glükozidáz és a lipáz enzim működését, ami elméletileg összefügghet a cukorbetegség és az elhízás kezelésében játszott szereppel (Rusu és mtsai, Molecules, 2020). Az alfa-glükozidáz-gátlás a szénhidrátok felszívódását lassíthatja, a lipáz-gátlás pedig a zsírfelszívódást - ez a mechanizmus adhat tudományos magyarázatot arra, miért terjedt el a néphagyományban a dió rekeszéből készült tea cukorbetegségre. Fontos hangsúlyozni: ez egy laboratóriumi, izolált enzimen mért hatás, nem azonos azzal, hogy egy csésze tea elfogyasztása után a szervezetben mérhető vércukorcsökkenés következne be.
A rekesz kivonata glioblasztóma (agydaganat) sejtvonalon csökkentette a ráksejtek szaporodását és migrációját, kaszpáz-3 aktiváláson keresztül programozott sejthalált indított el, emellett gram-pozitív és gram-negatív baktériumokkal, köztük ciprofloxacin-rezisztens törzsekkel szemben is hatásosnak bizonyult egy 2020-as vizsgálatban (Genovese és mtsai, International Journal of Oncology, 2020). A szerzők maguk is óvatosan fogalmaznak: az eredmény "új perspektívát adhat" a kemoterápia kiegészítő szereinek kutatásában, nem pedig kész, embereken igazolt kezelést jelent.
A dió rekeszéről 2023-ban megjelent, az addigi teljes szakirodalmat összegző rendszeres áttekintés kifejezetten leszögezi, hogy a preklinikai (sejtkultúrás és állatkísérletes) vizsgálatok a rekesz metabolitjait sokféle megelőző és terápiás felhasználásra alkalmasnak mutatták, ugyanakkor klinikai, emberen végzett vizsgálatokra van szükség a következtetések megerősítéséhez (Mateș és mtsai, Antioxidants, 2023). Vagyis a jelenlegi tudományos bizonyíték kizárólag laboratóriumi és állatkísérletes szintű - egyetlen randomizált vagy akár megfigyeléses humán vizsgálat sem igazolta eddig a dió rekeszéből készült tea hatását élő emberi szervezetben.
A rekesz helyett magával a dióbéllel (a dió ehető magjával) kapcsolatban már van humán bizonyíték, ez azonban nem támasztja alá a népi elképzelést. Egy 16 randomizált kontrollos vizsgálatot összesítő 2020-as metaanalízis szerint a dió rendszeres fogyasztása nem mutatott igazolható hatást a vércukorszint-kontroll egyetlen mért mutatójára sem (Neale és mtsai, British Journal of Nutrition, 2020). Ez azért fontos, mert a dióbél a rekesznél jóval alaposabban kutatott, mégsem sikerült embereken kimutatni a vércukorra gyakorolt hatást - ez óvatosságra int a rekeszre vonatkozó, még kevésbé kutatott népi állítással szemben is.
A néphagyomány szerint a dióbélből kiszedett rekeszdarabokat forró vízzel leöntik, és néhány percig állni hagyják, mielőtt leszűrik és megisszák - ez lényegében ugyanaz az elkészítési mód, mint bármely gyógynövényforrázaté. A rekesz mennyisége, az áztatási idő és a víz hőmérséklete recepttől függően eltér, és mivel - mint fentebb látható - egyetlen tudományos vizsgálat sem mérte, hogy ez az otthon készített forrázat ténylegesen mekkora mennyiségben old ki polifenolt a rekeszből, a hatóanyag-tartalom otthoni körülmények között nem becsülhető meg megbízhatóan.
A dió és a diót tartalmazó növényi részek a leggyakoribb és egyben legsúlyosabb ételallergiák közé tartoznak: ismert dióallergia esetén a rekeszből készült tea is kizárt, mert az allergén fehérjék a növény egészében jelen lehetnek. Szabványosított, klinikai vizsgálatból származó adagolási ajánlás nincs, mert - mint fent látható - emberen végzett vizsgálat egyáltalán nem készült; a hagyományos "néhány csésze naponta" jellegű ajánlások kizárólag a néphagyományból erednek, nem mért, biztonságosnak igazolt dózisból. Cukorbetegségre szedett gyógyszer mellett a rekesz teáját öngyógyszerezésként, orvosi felügyelet nélkül elkezdeni nem javasolt, mert a tényleges hatáserősség és a gyógyszerekkel való kölcsönhatás emberen egyszerűen nincs felmérve.
A dió rekeszéből készült tea és a diófalevél-tea gyakran összemosódik a köznyelvben, pedig más növényi rész, más összetétellel. A diófalevélnek van hivatalos, bár szigorúan külső alkalmazásra korlátozott EMA/HMPC-elismerése, valamint két kisebb humán vizsgálata a vércukorra nézve - ezekről az eredményekről külön cikk szól, és nem vonatkoztathatók a rekeszre.
A dió rekeszéből készült tea a magyar népi gyógyászatban régóta ismert szer szív- és cukorbetegségre, a mögötte álló tudományos bizonyíték azonban egyelőre kizárólag sejtkultúrás és állatkísérletes szintű: antioxidáns, gyulladáscsökkentő, enzimgátló és in vitro daganatellenes hatásokat mutattak ki, de egyetlen humán vizsgálat sem készült. A közeli rokon téma, a dióbél fogyasztásának vércukorra gyakorolt hatása embereken már kutatott, és a legfrissebb összesítés szerint nem mutatható ki belőle igazolható vércukorcsökkentő hatás. Dióallergia esetén a rekesz teája is kerülendő, cukorbetegségre szedett gyógyszer mellett pedig orvosi egyeztetés nélkül nem érdemes elkezdeni.