A fekete tea ugyanabból a növényből készül, mint a zöld tea: a Camellia sinensisből. A különbség a feldolgozásban van. A fekete tea levelei teljes oxidáción (fermentáción) mennek keresztül, ami a zöld teára jellemző katechineket teaflavinokká és tearubiginekké alakítja. Ez a két vegyületcsoport adja a fekete tea jellegzetes vörösesbarna színét és eltérő élettani hatását. A kutatások jó része a "tea" kulcsszóra keres rá, és nem különíti el egyértelműen a két típust, ezért ebben a cikkben csak azokra a vizsgálatokra hivatkozunk, amelyek kifejezetten fekete teát vizsgáltak.
A fekete tea legfontosabb bioaktív vegyületei a polifenolok: a teaflavinok, a tearubiginek és a fennmaradó katechinek. Ezek a vegyületek szabadgyök-semlegesítő hatásúak, és laboratóriumi, illetve állatkísérletekben gátolják az oxidatív stresszhez kapcsolódó enzimeket, mint a xantin-oxidázt. Emberi klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a teaflavinok antioxidáns kapacitása összemérhető a zöld tea katechinjeivel. Fontos hangsúlyozni, hogy ez laboratóriumi antioxidáns-aktivitást jelent, nem igazolt betegségmegelőző hatást.
A teaflavinok hatásmechanizmusát vizsgáló összefoglalók szerint ezek a vegyületek több ponton avatkoznak be a sejtek oxidatív stressz-válaszába: gátolják a gyulladásban szerepet játszó NFκB és AP-1 transzkripciós faktorokat, csökkentik a nitrogén-monoxid-szintáz aktivitását, és serkentik a szervezet saját antioxidáns-védekező enzimeit, például a glutation-S-transzferázt. Ez a mechanizmus magyarázza, miért vizsgálják a fekete teát rendszeresen az oxidatív stresszhez köthető állatkísérletes modellekben, de emberi betegségmegelőzésre vonatkozó, közvetlen bizonyítékként ez a mechanisztikus adat önmagában nem elegendő.
A fekete tea és a szív-érrendszer kapcsolatát több metaanalízis is vizsgálta, az eredmények azonban óvatosságra intenek.
Vérnyomás terén egy 2021-es, 13 randomizált kontrollált vizsgálatot (22 vizsgálati kart) összesítő elemzés szerint a fekete tea fogyasztása a szisztolés vérnyomást átlagosan 1,04 Hgmm-rel, a diasztolés vérnyomást 0,59 Hgmm-rel csökkentette a kontrollcsoporthoz képest. Ez a hatás statisztikailag kimutatható, de klinikailag kicsi, és a szerzők nem találtak egyértelmű összefüggést a fogyasztott mennyiség és a hatás mértéke között.
A koleszterinszintre gyakorolt hatás még bizonytalanabb. Egy 15 randomizált vizsgálatot összesítő 2014-es elemzés az LDL-koleszterin szintjében fix hatásmodell szerint 5,57 mg/dl-es csökkenést talált egészséges résztvevőknél, ez az eredmény azonban a random hatásmodellben (a statisztikailag óvatosabb módszertan szerint) már nem volt szignifikáns, és az összkoleszterin-szintre egyik modellben sem mutatkozott érdemi hatás. A szerzők végkövetkeztetése szerint a rendelkezésre álló adatok alapján a fekete tea fogyasztásának koleszterinszintre gyakorolt jótékony hatása nem igazolt egyértelműen, további jó minőségű vizsgálatok szükségesek.
Egy másik vizsgálati irány az érfal működését, nem a vérnyomást vagy a koleszterinszintet méri: a fekete tea rendszeres fogyasztása mellett több klinikai vizsgálatban javult az erek tágulási képessége (flow-mediated dilation), ami az endotél, vagyis az érbelhártya egészségének egyik jelzője. Ez a hatás elsősorban a tea flavonoidjainak, nem a koffeinjének tulajdonítható. Fontos hangsúlyozni, hogy az endotélfunkció javulása és a tényleges szív-érrendszeri eseményszám (szívinfarktus, stroke) csökkenése két különböző dolog: az előbbi jelzőérték, az utóbbi kemény klinikai végpont, és a fekete teával kapcsolatban elsősorban az előbbire van közvetlen bizonyíték.
A fekete tea polifenoljainak nagy része nem szívódik fel a vékonybélben, hanem a vastagbélbe jutva a bélbaktériumok alakítják át kisebb, felszívódó vegyületekké. Egy 2013-as összefoglaló szerint ez a mikrobiális átalakítás áll a fekete tea gyulladáscsökkentő és vérnyomáscsökkentő hatásának hátterében, a pontos mechanizmus és az egyéni bélflóra-összetétel szerepe azonban még nem tisztázott teljesen.
Egy 2025-ös szakirodalmi áttekintés szerint a fekete tea fogyasztása összefüggésbe hozható a Flavonifractor plautii nevű bélbaktérium-faj gyakoribb előfordulásával, amelyet az érfal merevségét csökkentő hatással hoztak összefüggésbe egy mátrix-metalloproteináz nevű enzim gátlásán keresztül. Ez az összefüggés is a mechanisztikus, sejt- és baktériumszintű bizonyítékok közé tartozik: azt jelzi, hogyan hathat a fekete tea, nem azt bizonyítja önmagában, hogy a rendszeres fogyasztás mérhetően csökkenti egy adott ember érelmeszesedési kockázatát.
A fekete tea koffeintartalma jellemzően magasabb, mint a zöld teáé, de alacsonyabb, mint a kávéé. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2015-ös koffein-biztonsági véleményének bevitel-becsléséhez felhasznált érték szerint a fekete tea koffeinkoncentrációja 220 mg/liter (a felhasznált irodalmi adatok tartománya 110-485 mg/liter). Ez azt jelenti, hogy egy csésze tea koffeintartalma a felhasznált víz mennyiségétől és az áztatási időtől függően jelentősen változhat.
Az EFSA szerint egészséges felnőtteknél az egyszeri, legfeljebb 200 mg koffeinbevitel (kb. 3 mg/ttkg egy 70 kg-os felnőttnél) nem vet fel biztonsági aggályt, ahogy a napi legfeljebb 400 mg összes forrásból származó koffeinbevitel sem. Várandós nőknél a küszöb szigorúbb: az EFSA szerint a napi legfeljebb 200 mg összes forrásból származó koffeinbevitel nem jelent biztonsági kockázatot a magzatra nézve.
Koffeinérzékeny egyéneknél, illetve szívritmuszavarra hajlamos személyeknél külön odafigyelést igényel a koffeinbevitel. A koffein a szívizom automáciáját fokozhatja és a katecholaminok hatását erősítheti, ami egyes emberekben pitvarfibrillációt vagy kamrai extraszisztolét provokálhat. A kutatási eredmények ugyanakkor nem egységesek: nagy megfigyeléses vizsgálatok nem találtak összefüggést az átlagos koffeinfogyasztás és a pitvarfibrilláció kockázatának növekedése között, miközben az érintettek egy része saját tapasztalata szerint egyértelmű kiváltó okként azonosítja a koffeint. Aki korábban már tapasztalt koffeinhez köthető szívritmus-zavart, azt érdemes orvosával megbeszélnie a fekete tea és más koffeintartalmú italok fogyasztását.
A fekete teában lévő tanninok az egyik leggyakrabban kihagyott, mégis fontos hatást fejtik ki: gátolják a nem hem-vas felszívódását az emésztőrendszerben. Egy klasszikus vizsgálat szerint a fekete tea 79-94 százalékkal csökkentette a nem hem-vas felszívódását vízhez képest, a tanninok oldhatatlan vas-tannát komplexeket képezve a bélben. Ez a hatás elsősorban azoknál lehet releváns, akiknél a vasbevitel amúgy is határon van, például növényi alapú étrendet követőknél vagy vashiányos vérszegénységben szenvedőknél. Számukra érdemes lehet a teát nem közvetlenül étkezés közben fogyasztani, hanem attól időben eltolva.
A fekete tea koffeintartalma és a benne lévő tanninok miatt a fogyasztás időzítése és mennyisége is számít. Aki koffeinérzékeny, vagy este nehezen alszik el, annak érdemes a délutáni óráktól kerülnie a fekete teát, mert a koffein hatása több órán át fennmaradhat. Aki a vasháztartására figyel, annak célszerű a teát nem közvetlenül étkezés közben vagy közvetlenül utána fogyasztania, hanem attól időben eltolva, hogy a tanninok minél kevésbé gátolják a táplálékból felszívódó vasat. Terhesség és szoptatás alatt a fekete teából és egyéb forrásokból (kávé, kóla, csokoládé) származó összes koffeinbevitelt együtt érdemes számításba venni, nem csak a tea mennyiségét önmagában.
A fekete tea antioxidáns polifenoljai és mérsékelt koffeintartalma miatt a mindennapi étrend értékes, ízletes eleme lehet, a vérnyomásra gyakorolt kis mértékű, de kimutatott jótékony hatással. A koleszterinszintre gyakorolt hatás tudományosan nem igazolt egyértelműen, a vastartalom felszívódását pedig érdemben gátolhatja, ezért vashiányra hajlamos személyeknél célszerű az étkezésektől elkülönítve fogyasztani. Koffeinérzékenység vagy szívritmuszavar esetén a mennyiség tudatos beállítása, szükség esetén orvosi egyeztetés indokolt.