A ghí vaj (tisztított vaj) úgy készül, hogy a vajat addig hevítik, amíg a víztartalom elpárolog, a tejfehérjék és a tejcukor nagy része pedig leválik és kiszűrődik a folyékony zsírból. Ami marad, egy közel tiszta tejzsír: egy brit vizsgálat szerint a ghí és a hozzá hasonló vajolaj zsírtartalma körülbelül 99,3 tömegszázalék, szemben a hagyományos vaj mintegy 80 százalékos zsírtartalmával. Az indiai és pakisztáni konyha évszázados alapanyaga, amelyet elsősorban magas hőállósága és jellegzetes, dióra emlékeztető íze miatt kedvelnek sütéshez és főzéshez.
Egy pakisztáni "desi" ghí mintát vizsgáló, gázkromatográfiás elemzés szerint a zsírsavösszetételben a telített zsírsavak aránya 55,9 gramm volt 100 grammonként, az egyszeresen telítetlen olajsavé pedig 26,2 gramm/100 gramm. Vagyis a ghí zsírtartalmának több mint fele telített zsírsav - ez az arány nagyjából megegyezik a hagyományos vajéval, hiszen mindkettő ugyanabból az alapanyagból, tejzsírból készül. Az összetétel az állat fajtájától, a tejelő fajtól és a régiótól is függ: egy kínai vizsgálat a Tibeti-fennsík különböző területeiről származó jakvaj-ghít elemezve azt találta, hogy a telítetlen/telített zsírsav arány régiónként 63 és 79 százalék között szórt, és a tehéntejből készült ghí ebben a mintasorban kedvezőbb zsírsav-összetételt mutatott, mint a jakéból. Ugyanez a vizsgálat laboratóriumi körülmények között, kémcsőben mérve azt is kimutatta, hogy a különböző régiókból származó ghí-minták antioxidáns kapacitása (DPPH-gyökfogó aktivitás 30-58 százalék, ABTS-gyökfogó aktivitás 41-66 százalék) és bizonyos Gram-pozitív baktériumokra gyakorolt gátló hatása van - ez azonban in vitro laboratóriumi mérés, nem bizonyítja, hogy a ghí elfogyasztása az emberi szervezetben antioxidáns vagy antibakteriális hatást fejtene ki. A ghí pontos energia- és teljes zsírtartalmát 100 grammra vetítve ehhez a cikkhez nem sikerült hitelesen ellenőrizni, ezért ezt a két értéket itt nem közöljük.
Az ájurvédikus hagyomány és számos wellness-forrás a ghít emésztést javító, gyulladáscsökkentő szerként mutatja be, gyakran a vajsav- (butirát-) tartalmára hivatkozva. A vajsav valóban jelen van a tejzsírban, ez összetételi tény. Kifejezetten a ghí vajsavtartalmának emberi egészségre gyakorolt hatását vizsgáló, kontrollos humán vizsgálatot azonban a kutatás során nem találtunk - ezt az állítást a cikk ezért nem tudja alátámasztani, és nem is ígér emésztésjavító vagy gyulladáscsökkentő hatást.
Mivel a ghí zsírtartalmának több mint fele telített zsírsav, jogos a kérdés, hogyan hat ez a szív-érrendszerre. A bizonyítékok itt nem egyértelműek. A Cochrane-együttműködés 2020-as, 15 randomizált, kontrollos vizsgálatot és közel 59 ezer résztvevőt összesítő elemzése szerint a telítettzsír-bevitel csökkentése legalább kétéves távon 21 százalékkal mérsékelte az összesített szív-érrendszeri események kockázatát (relatív kockázat 0,79; 95 százalékos konfidenciaintervallum 0,66-0,93), a teljes és a szív-érrendszeri halálozásra viszont nem talált kimutatható hatást. A metaanalízis szerint elsődleges megelőzés esetén 56 embernek kellett körülbelül négy éven át csökkentenie a telítettzsír-bevitelét ahhoz, hogy egyetlen szív-érrendszeri esemény elmaradjon, másodlagos megelőzésben - vagyis már meglévő szív-érrendszeri betegség esetén - ez a szám 32 volt. Ezzel szemben egy 2015-ös, kizárólag megfigyeléses kohorszvizsgálatokat összesítő elemzés nem talált statisztikailag szignifikáns összefüggést a telítettzsír-bevitel és a szív-érrendszeri halálozás, a koszorúér-betegség vagy a sztrók kockázata között, a bizonyíték megbízhatóságát pedig a szerzők a vizsgálatok módszertani korlátai miatt "nagyon alacsonynak" minősítették. A két elemzés eltérő vizsgálati típusra épül: az előbbi randomizált, beavatkozásos vizsgálatokat, az utóbbi megfigyeléses adatokat összesít, ezért nem ugyanazt a bizonyossági szintet képviselik.
Kifejezetten a ghí-fogyasztásra vonatkozó, kisebb megfigyeléses vizsgálatok sem találtak egyértelmű összefüggést. Egy 137 fős, észak-indiai keresztmetszeti felmérésben a magas ghí- és alacsony mustárolaj-fogyasztású csoportban nem volt magasabb a koszorúér-betegség előfordulása, mint a fordított fogyasztási mintázatú csoportban; a mustárolaj-fogyasztás mutatott pozitív összefüggést a betegséggel, a ghí-fogyasztás nem. Egy 500 fős pakisztáni eset-kontroll vizsgálatban a ghí-fogyasztás önmagában nem mutatott szignifikáns összefüggést a koszorúér-betegség kockázatával, míg a csirke-, marha-, tojás- és gyorsétel-fogyasztás igen. Mindkét vizsgálat kis mintán, önbevalláson alapuló étrendi adatokkal dolgozik, keresztmetszeti vagy eset-kontroll elrendezésű, ezért ok-okozati következtetés levonására egyik sem alkalmas.
Összességében: a módszertanilag erősebb bizonyíték (randomizált vizsgálatok) szerint a telítettzsír-bevitel csökkentése mérsékelheti a szív-érrendszeri kockázatot, a kifejezetten ghíre vonatkozó megfigyeléses adatok viszont nem mutattak egyértelmű károsító hatást. Ez a kettősség indokolja a mértékletes fogyasztást ajánló, óvatos megközelítést a korlátlan fogyasztás vagy a teljes elkerülés helyett.
A ghí készítése során a tejcukor (laktóz) és a tejfehérjék nagy része ténylegesen eltávolítódik. Egy brit kutatás, amely galaktózémiás betegek étrendjéhez elemezte a tejzsír-alapú termékeket, azt találta, hogy a ghí laktóztartalma mindössze 0,05-2,9 milligramm volt 100 grammonként, szemben a hagyományos vaj 685-688 milligramm/100 grammos laktóztartalmával. Ez a gyakorlatban laktózmentesnek tekinthető mennyiség, ezért a vizsgálat szerint a ghí alacsony galaktóz-diétában is megengedhető, míg a hagyományos vaj erre a diétára nem alkalmas magas laktóztartalma miatt. Nyomokban azonban maradhat benne laktóz, ezért teljes tejfehérje-allergia esetén továbbra is elővigyázatosság indokolt.
A ghí magas füstpontja miatt hőállóbb, mint a hagyományos vaj, ezért gyakran ajánlják sütéshez, pirításhoz. Egy pakisztáni kutatás ugyanakkor arra is rávilágít, hogy nem mindegy, hogyan bánunk vele: nyulakon végzett kísérletben a ghí ismételt, erős hőkezelése (160 Celsius-fokon, 9 órán át) - vagyis az oxidálódott ghí - megemelte a vér összkoleszterin-, trigliceridszintjét és LDL-koleszterinszintjét, valamint máj-elváltozásokat okozott, míg a friss, nem oxidált ghí ezt a hatást nem mutatta, sőt mérsékelte az oxidált ghí fogyasztásának káros hatásait. Ez állatkísérlet eredménye, emberre közvetlenül nem vetíthető, de arra utal, hogy az ismételten és erősen hőkezelt zsiradék - például a többször újrafelhasznált sütőzsír - kerülendő, függetlenül attól, hogy ghíről vagy más zsiradékról van szó.
A ghí tisztított, közel teljes egészében zsírból álló tejtermék, amelynek több mint fele telített zsírsav. Gyakorlatilag laktózmentes, ezért laktózérzékenyeknek jó alternatíva lehet a vajjal szemben, bár nyomokban laktózt tartalmazhat. Az ájurvédikus hagyományban terjedő emésztésjavító és gyulladáscsökkentő hatásokra kontrollos humán bizonyíték jelenleg nincs. A szív-érrendszeri kockázat megítélése a tudományban is megosztott: a randomizált vizsgálatok óvatosságra intenek a magas telítettzsír-bevitellel kapcsolatban, míg a kifejezetten ghíre vonatkozó megfigyeléses vizsgálatok nem mutattak egyértelmű károsodó hatást. A mértékletes, friss állapotban történő, ismételt erős hőkezelés nélküli fogyasztás tűnik jelenlegi tudásunk szerint az ésszerű megközelítésnek.