A vörös áfonyáról szóló egészségügyi állítások szinte kivétel nélkül klinikai vizsgálatokból származnak, ezek a vizsgálatok viszont majdnem mindig levet, kapszulát vagy tablettát használtak, nem cukrozott aszalványt. Ez nem szőrszálhasogatás: az aszalás és a cukrozás megváltoztatja azt az összetételt, amitől a hatást várjuk. Ez a cikk ezért két dolgot választ szét: mit igazoltak a vörös áfonyás készítményekkel, és mi marad ebből az aszalt, cukrozott gyümölcsben, amit a boltban veszünk.
A vörös áfonya legjobban kutatott hatása a húgyúti fertőzések megelőzése. Az áfonyában található proantocianidinek gátolják bizonyos Escherichia coli törzsek megtapadását a hólyag falát borító sejteken. Egy 2023-ban frissített szisztematikus áttekintés ötven randomizált vizsgálatot és 8857 résztvevőt dolgozott fel. Az összesített eredmény szerint az áfonyakészítmények harminc százalékkal csökkentették a tünetekkel járó, tenyésztéssel igazolt húgyúti fertőzés kockázatát, közepes megbízhatóságú bizonyíték mellett.
Ennél is fontosabb, hogy az áttekintés csoportonként külön is megnézte a hatást. Visszatérő húgyúti fertőzéssel élő nőknél és gyermekeknél, valamint olyan embereknél, akiknél egy orvosi beavatkozás miatt nőtt meg a fertőzés kockázata, kimutatható volt a védőhatás. Ezzel szemben intézetben élő időseknél, várandós nőknél, valamint neurológiai eredetű hólyagürítési zavarral élőknél nem volt kimutatható előny. Egy 2024-es hálózati metaelemzés húsz vizsgálat és 3091 résztvevő adatai alapján a lé formájú fogyasztásra hozott kedvező eredményt, és az antibiotikumhasználat csökkenését is mérte.
Itt válik el a két termék. Egy 2020-as vizsgálat ötféle, kereskedelmi forgalomban kapható cukrozott aszalt áfonyát követett tizenkét hónapon át szobahőmérsékleten, és mérte bennük a proantocianidin-, az antocianin- és az összes fenoltartalmat. Az eredmény egyértelmű volt: a cukrozott aszalt áfonya polifenoljai a termék típusától függetlenül instabilnak bizonyultak. Ez nem azt jelenti, hogy nincs bennük semmi, hanem azt, hogy a hatóanyag mennyisége a tárolás során csökken, és a csomagoláson ezt senki nem tünteti fel.
A másik, kevésbé ismert különbség a C-vitamin. A cukrozott aszalt áfonya összetételi adataiban a C-vitamin gyakorlatilag nem szerepel, mert az aszalás során elbomlik. Az az érv tehát, hogy az aszalt vörös áfonya C-vitamin-tartalma erősíti az immunrendszert, ebben a formában nem áll meg. A rosttartalom viszont megmarad: száz grammban négy gramm körüli mennyiséggel számolhatunk. Cserébe viszont ott a hozzáadott cukor, amely nélkül az aszalt áfonya a savanyúsága miatt szinte fogyaszthatatlan lenne, és amely a termék energiatartalmának nagy részét adja.
A vörös áfonya és a vesekő viszonya jó példa arra, amikor két vizsgálat nem ugyanabba az irányba mutat. Egy húsz fiatal férfin végzett keresztezett elrendezésű vizsgálatban a napi ötszáz milliliter, vízzel hígított áfonyalé csökkentette a vizelettel ürített oxalát és foszfát mennyiségét, növelte a citrát ürítését, és csökkentette a kalcium-oxalát relatív túltelítettségét, tehát a kőképződés szempontjából kedvező irányba mozdította a vizeletet.
Egy másik, öt egészséges önkéntest vizsgáló közlemény ezzel szemben azt mérte, hogy a gyártó által ajánlott adagú áfonyakoncentrátum-tabletta hét napon át szedve átlagosan 43,4 százalékkal növelte a vizelet oxalátszintjét, és emelte több más, kőképződés szempontjából kedvezőtlen ion ürítését is. A szerzők ezért kifejezetten óvják a vesekőre hajlamos embereket ezektől az étrend-kiegészítőktől. A két eredmény együtt azt jelenti, hogy a készítmény formája és töménysége számít, és hogy kalcium-oxalát vesekő előzménye esetén az áfonyakészítmények szedése előtt orvosi véleményt érdemes kérni.
Kézenfekvő kérdés, hogy mennyi áfonya kell a hatáshoz. A szisztematikus áttekintés erre nem tudott egyértelmű választ adni. A lé és a tabletta közötti különbséget, valamint a különböző proantocianidin-adagok közötti eltérést nagyon alacsony megbízhatóságú bizonyítéknak minősítette, és az alacsony, a közepes és a magas adag között nem sikerült különbséget kimutatni a fertőzések kockázatában. Ugyanez az áttekintés azt is megnézte, hogy a szedés következetessége összefügg-e az eredménnyel, és nem talált egyértelmű kapcsolatot. Mellékhatások tekintetében az emésztőrendszeri panaszok gyakorisága nem tért el érdemben a placebótól. Aki tehát elkezdi, annak a gyakorlati kiindulópont a terméken feltüntetett napi adag, és nem a minél többet elve.
Az aszalt áfonya kapcsán a leggyakoribb mondat az, hogy antioxidánsokban gazdag, és ezzel semlegesíti a szabad gyököket. Az első fele mérhető tény: a gyümölcs polifenolokat tartalmaz, és ezt laboratóriumban ki lehet mutatni. A második fele viszont már következtetés, méghozzá olyan, amelyet emberen nem igazoltak. Attól, hogy egy élelmiszerben antioxidáns hatású vegyületek vannak, még nem következik, hogy a fogyasztása mérhetően csökkenti a sejtkárosodást vagy a krónikus betegségek kockázatát a szervezetben. A vörös áfonya esetében az egyetlen, klinikai vizsgálatokkal alátámasztott hatás a húgyúti fertőzések megelőzése, és ez nem antioxidáns hatáson, hanem a baktériumok megtapadásának gátlásán alapul.
Cukorbetegségben és inzulinrezisztenciában a cukrozott aszalt gyümölcs adagja számít: a marékból könnyű nagyot venni, és a hozzáadott cukor gyorsan összeadódik. Vérhígítót szedőknél az áfonyakészítmények kölcsönhatása visszatérő kérdés, ezért a rendszeres, nagy adagú fogyasztás megkezdése előtt érdemes szót ejteni róla a kezelőorvossal. Meglévő húgyúti fertőzésnél az áfonya nem kezelés: az igazolt fertőzés antibiotikus kezelést igényel, az áfonyakészítmények szerepe a megelőzés.
Ha valaki a húgyúti fertőzések megelőzése miatt fordul az áfonyához, akkor a vizsgálatokban használt formákat érdemes követnie, tehát a levet vagy a szabványosított készítményt, nem a cukrozott aszalványt. Az aszalt áfonya viszont önmagában is jó nassolnivaló: kis adagban, zabkásába, joghurtba vagy salátára szórva ízt és rostot ad, és jobb választás a cukorkánál. Érdemes megnézni az összetevőket, mert a kínálatban van napraforgóolajjal bevont és többféle édesítéssel készült változat is, és a hozzáadott cukor mennyisége termékenként jelentősen eltér.
A vörös áfonya húgyúti fertőzést megelőző hatása visszatérő fertőzéssel élő nőknél, gyermekeknél és beavatkozás miatt fokozott kockázatú betegeknél igazolt, intézetben élő időseknél, várandósoknál és neurológiai eredetű hólyagürítési zavarnál viszont nem. Ez a bizonyíték levekre és szabványosított készítményekre vonatkozik, nem a cukrozott aszalványra, amelynek polifenoltartalma a tárolás alatt csökken, és amelyben a C-vitamin gyakorlatilag nincs jelen. Vesekő előzménye esetén az áfonyakészítmények kérdését orvossal érdemes átbeszélni.