A bor - és különösen a vörösbor - egészségügyi jó híre egyetlen konkrét történethez köthető: a French Paradoxhoz. Ez a cikk bemutatja, honnan ered ez a hiedelem, milyen tudományos kifogások érték azóta, és mi a jelenlegi álláspont az alkoholfogyasztás kockázatairól.
A jelenség onnan kapta a nevét, hogy a franciák a 20. század végén alacsonyabb szív- és érrendszeri halálozást mutattak számos más nyugati országhoz képest, annak ellenére, hogy étrendjük viszonylag sok telített zsírt tartalmazott. Ezt a látszólagos ellentmondást tette ismertté szélesebb közönség előtt Serge Renaud francia kutató, aki 1991-ben egy amerikai "60 Minutes" tévéműsorban mutatta be a megfigyelést, és a franciák rendszeres vörösborfogyasztásának tulajdonította. Renaud felvetette, hogy a szőlő héjában és magjában található rezveratrol nevű polifenol vegyület állhat a védőhatás hátterében.
A műsor komoly hatással volt a bor megítélésére: a sugárzást követően az Egyesült Államokban átmenetileg jelentősen megnőtt a vörösborfogyasztás, a French Paradox pedig évtizedekre meghatározó magyarázó keretté vált a bor egészségügyi hírének.
A French Paradox eredeti adatait több irányból is kritika érte. A francia szívinfarktus-statisztikák a vizsgált időszakban más országokhoz képest alul voltak diagnosztizálva és alulraportálva, ami önmagában torzíthatta az összehasonlítást. Emellett a francia és a vele összehasonlított populációk étrendje és életmódja számos más ponton is eltért egymástól - zöldség- és gyümölcsfogyasztás, testmozgás, dohányzási szokások, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés -, ezért a mért halálozási különbség nem köthető kizárólag a borfogyasztáshoz.
Az alkohol és a szív-érrendszeri betegségek kapcsolatát vizsgáló megfigyeléses tanulmányok egyik visszatérő hibája az úgynevezett "sick quitter" torzítás. Az absztinens kontrollcsoportba gyakran felülreprezentáltan kerülnek be olyanok, akik korábban nagyivók voltak, vagy egészségügyi ok miatt hagytak fel az ivással: leszokott alkoholbetegek, illetve már meglévő betegség miatt absztinenssé vált páciensek. Ez a csoport eleve rosszabb egészségi állapotból indul, ami az absztinensek mért mutatóit a mérsékelt ivókhoz képest mesterségesen rontja. Az így kirajzolódó kép, amely szerint a mérsékelt ivók egészségesebbnek tűnnek, mint a teljesen absztinensek, jelentős részben ebből a szelekciós hibából fakadhat, nem az alkohol tényleges védőhatásából.
A torzító tényezők kiszűrésére a kutatók Mendel-i randomizációs módszert is alkalmaztak: olyan genetikai variánsokat vizsgáltak (például az ADH1B gént), amelyek befolyásolják az alkoholfogyasztási szokásokat, de a klasszikus zavaró tényezőktől - életmód, társadalmi helyzet, korábbi betegségek - függetlenek, mert a genetikai adottság a fogantatáskor véletlenszerűen alakul ki. A BMJ folyóiratban 2014-ben megjelent, Holmes és munkatársai által végzett Mendel-i randomizációs elemzés nem talált szív-érrendszeri védőhatást a mérsékelt alkoholfogyasztás mellett: a genetikai adottság miatt kevesebbet ivók csoportjában kedvezőbb volt a szív-érrendszeri kockázati profil, ami ellentmond annak a feltételezésnek, hogy maga az alkoholfogyasztás védő hatású lenne.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális irodája 2023. január 4-én közzétett állásfoglalásában kimondta, hogy nincs olyan alkoholfogyasztási szint, amely bizonyítottan biztonságos lenne az egészségre. A közlemény szerint: "Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztási szintről. Nem számít, mennyit iszik valaki, az egészségi kockázat már az első kortynál elkezdődik."
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) az alkoholt - pontosabban az alkoholos italokban lévő etanolt - évtizedek óta az 1-es csoportba sorolja, vagyis a bizonyítottan emberi rákkeltő anyagok közé. Ugyanebbe a csoportba tartozik például a dohányzás és az azbeszt is. Ez a besorolás a rendelkezésre álló bizonyíték erősségét fejezi ki, nem a kockázat nagyságát: az 1-es csoport azt jelenti, hogy megbízható tudományos bizonyíték áll rendelkezésre az adott anyag rákkeltő hatásáról, nem azt, hogy minden 1-es csoportos anyag azonos mértékű kockázatot jelent. Az IARC szerint legalább hét ráktípus - köztük a szájüregi, a garat-, a gége-, a nyelőcső-, a máj-, a vastagbél-végbél- és az emlőrák - esetében áll fenn kellő bizonyíték az alkoholfogyasztással való okozati összefüggésre.
Az EU 1924/2006/EK rendelete a 4. cikk (3) bekezdésében kimondja, hogy 1,2 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú italokon egészségre vonatkozó állítás nem alkalmazható, az alkohol- vagy energiatartalom csökkentésére utaló állítás kivételével. A bor jóval e küszöb felett van, ezért jogszerűen nem állítható róla, hogy jótékony hatással lenne a szívre vagy bármely más szervre - függetlenül attól, hogy a French Paradox hipotézise korábban milyen népszerű volt.
A French Paradox egyetlen tévéműsorból indulva évtizedekre meghatározta a vörösborról alkotott közfelfogást, de a mögötte álló megfigyelést azóta több módszertani kifogás is érte, és a torzító tényezőket kiküszöbölő genetikai vizsgálatok nem igazolták a feltételezett szív-érrendszeri védőhatást. A jelenlegi tudományos és szabályozási álláspont szerint nincs igazolt biztonságos alkoholfogyasztási szint, az alkohol pedig a bizonyítottan rákkeltő anyagok közé tartozik. Ez a tényanyag adja a magyarázatot arra is, hogy az uniós jogszabály miért tiltja az egészségre vonatkozó állítások feltüntetését az ilyen italokon.