A hársfa tea a kislevelű hárs (Tilia cordata), a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) vagy a kettő keverékének szárított virágzatából, a Tiliae flosból készül. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) Növényi Gyógyászati Bizottsága (HMPC) szerint a virágzat fő összetevői flavonoidok - kempferol, kvercetin, miricetin és ezek glikozidjai, elsősorban a tiliroszid -, mellettük nyálkaanyag-poliszacharidok (kb. 3%), illóolaj (0,02-0,1%) és csersav, valamint kávésav, klorogénsav és p-kumársav. Ez az összetétel adja a tea jellegzetes, enyhén nyálkás, aromás ízét.
A hársfavirágot a középkor óta használják izzasztószerként, a magyar gyógyszerkönyvi hagyományban is régóta jelen van: a VI. Magyar Gyógyszerkönyv (1967, angol kiadása 1970) egyszeri adagként 0,5-1 g, napi adagként 2,5-5 g szárított virágot ír elő, Augustin és munkatársai 1948-as magyar szakkönyve pedig kifejezetten megfázásnál, elhúzódó köhögésnél és hurutnál javasolja izzasztás céljából. Az EMA értékelő jelentése szerint ez a több évtizedes, dokumentált hazai és közép-európai használat adja a jogi alapját annak, hogy a hársfavirág egyáltalán bekerülhetett a hagyományos növényi gyógytermékek közé.
Az EMA 2012-ben elfogadott, a Tilia cordatára és Tilia platyphyllosra vonatkozó közösségi növényi monográfiája (EMA/HMPC/337066/2011) szerint a hársfavirág-készítmények két indikációra minősülnek hagyományos növényi gyógyterméknek: a megfázás tüneteinek enyhítésére, illetve az enyhe lelki feszültség tüneteinek csökkentésére. Fontos a besorolás pontos jelentése: ez nem "bizonyítottan hatásos" (well-established use) kategória, hanem kizárólag a hosszú, folyamatos hagyományos használatra épülő elismerés. A hársfavirágnak nincs "well-established use" minősítése az EMA-nál, csak "traditional use" - a monográfia mindkét indikációnál rögzíti, hogy a termék kizárólag a hosszan tartó, dokumentált használat alapján kapja meg ezt az engedélyt, klinikai hatásossági vizsgálat nélkül.
Az EMA által javasolt adagolás felnőtteknek, serdülőknek és időseknek: 1,5 g szárított hársfavirág 150 ml forrásban lévő vízben leforrázva, naponta 2-4 alkalommal, napi összesen 3-6 g. 4-12 éves gyermekeknek kizárólag a megfázásos indikációra adható: 1 g a 150 ml vízben, naponta 2-4 alkalommal, napi 2-4 g. 4 év alatti gyermekeknél a használat nem ajánlott, a feszültségoldó indikációnál pedig 12 év alatt szintén nem javasolt.
A megfázásnál a kúra a tünetek első jelentkezésekor kezdhető; ha egy hét elteltével sem javul az állapot, orvost vagy gyógyszerészt kell felkeresni. A feszültségoldó használatnál is orvoshoz kell fordulni, ha a panaszok a tea fogyasztása mellett is fennmaradnak.
A leforrázott virágon kívül az EMA folyékony kivonatra és tinktúrára is ad adagolást, bár ezek Magyarországon kevéssé elterjedtek: a folyékony kivonatból (1:1 arányú, 25%-os etanolos) napi 2-4 ml, a tinktúrából (1:5 arányú, 45%-os etanolos) napi 1-2 ml a javasolt mennyiség felnőtteknek. Ezeknél a formáknál az alkoholtartalom miatt külön címkézési előírás is vonatkozik a készítményekre.
Itt a legfontosabb különbséget kell tisztázni: a "hagyományos használat" jogi kategória, nem tudományos bizonyíték. Az EMA saját, a monográfiát megalapozó értékelő jelentése (EMA/HMPC/337067/2011) kimondja: a hagyományos növényi gyógytermékek hatásossága csak valószínűsíthető, klinikai adatokkal nincs bizonyítva. A jelentés szerint nincs emberi hatásossági vizsgálat a hársfavirágra: sem dózis-válasz vizsgálat, sem idősökön vagy gyermekeken végzett klinikai teszt nem készült. Az egyetlen ide kapcsolódó emberi megfigyelés egy tizenöt fős, kontrollcsoportos, de nem randomizált és statisztikai elemzés nélküli vizsgálat volt, amely nem a tea megivását, hanem a hársfavirág gőzének belélegzését nézte megfázásnál - ezt maga a jelentés is objektíven értékelhetetlennek nevezi.
Az izzasztó és görcsoldó hatást egyelőre csak in vitro és állatkísérletes adatok támasztják alá, amelyek szerint a kvercetin, a kempferol és a p-kumársav állhat a háttérben. Külön kutatási vonal foglalkozik egy másik hárs-faj, a Tilia americana var. mexicana (mexikói hárs) nyugtató és szorongásoldó hatásával egérkísérletekben. Egy 2008-as, a Journal of Ethnopharmacologyban megjelent vizsgálat a virágzat flavonoid-frakciójának szorongásoldó hatását mutatta ki emelt keresztpalló (plus-maze) tesztben, egy 2007-es, ugyanabban a folyóiratban közölt vizsgálat pedig altató és szorongásoldó hatást írt le ugyanennél a fajnál. Mindkét tanulmány egérkísérlet, és botanikailag más fajra vonatkozik, mint amit Magyarországon hársfa tea néven fogyasztunk - emberi vizsgálat egyikük sem, ezért az eredményük közvetlenül nem vetíthető rá a hazai hársfavirág-teára.
Az ezüsthárs (Tilia tomentosa) esetében az EMA 2012-ben kifejezetten megállapította, hogy nem tud közösségi monográfiát létrehozni rá, mert ilyen készítmény akkor nem volt forgalomban az uniós piacon, és a hagyományos használat igazolt időtartamára vonatkozó jogi feltétel nem teljesült (EMA/HMPC/510064/2011). Ez eljárási hiányosság, nem biztonsági vagy hatásossági elutasítás - de azt is jelzi, hogy az ezüsthárs altató hírneve nem ugyanazon a bizonyítéki alapon áll, mint a kislevelű és nagylevelű hárs hagyományos elismerése.
Az EMA szerint a hársfavirág-készítmények ellenjavallata a hatóanyaggal szembeni túlérzékenység. Terhesség és szoptatás alatti biztonságosságát nem igazolták, ezért ebben az időszakban a használata nem ajánlott. Gyógyszerkölcsönhatásról nincs adat, és nem ismert mellékhatás sem, de ha bármilyen tünet jelentkezik a fogyasztás alatt, orvoshoz kell fordulni. Az értékelő jelentés azt is rögzíti, hogy a hársfavirágra nem végeztek megfelelő genotoxicitási, rákkeltő hatásra vonatkozó és reprodukciós toxicitási vizsgálatokat, ezért ezekben a kérdésekben nincs végleges adat.
A hárs pollenje az egyik leggyakoribb légúti allergén Európában. Az EMA értékelő jelentése ismertet egy esetet is, amelyben egy kozmetikusnál foglalkozási eredetű bőr- és légúti allergia alakult ki a száraz hársfavirággal való rendszeres érintkezés után. Ez az eset a nyers virággal való érintkezésről szól, nem kifejezetten a lefőzött teáról, de alátámasztja, hogy a hatóanyaggal szembeni túlérzékenység valós, dokumentált kockázat.
Az EMA jelentése szerint túladagolásról eddig nem érkezett bejelentés, és azt sem vizsgálták, hogy a hársfavirág-fogyasztás befolyásolja-e a járművezetéshez vagy géphasználathoz szükséges képességeket - vagyis erről nincs adat, sem pozitív, sem negatív irányban. A hársfavirágot az Európa Tanács élelmiszer-ízesítőként is nyilvántartja (N2 kategória), ami azt jelzi, hogy kis mennyiségben, élelmiszerként fogyasztva általánosan biztonságosnak tekintik - ez azonban nem azonos a gyógyhatású adagolásra vonatkozó, fentebb részletezett biztonsági korlátokkal.
A hársfa tea évszázados hagyomány, amelyet az EMA is elismer, de kizárólag hagyományos, klinikailag nem bizonyított gyógyhatású készítményként, két szűk indikációra: a megfázás tüneteinek enyhítésére és az enyhe lelki feszültség csökkentésére. A javasolt adag felnőtteknek napi 3-6 g szárított virág, gyerekeknél korhatárral. Terhesség, szoptatás és kisgyermekkor esetén kerülendő, tartós vagy súlyosbodó tünet esetén pedig orvoshoz kell fordulni ahelyett, hogy kizárólag a hársfa teára hagyatkoznánk.