A tojás önmagában is tápanyagsűrű élelmiszer, de a hőkezelés - így a főzés - érdemben megváltoztatja, hogy a szervezet mennyit tud ténylegesen hasznosítani a benne lévő fehérjéből, és jelentősen csökkenti a nyers tojás fogyasztásával járó fertőzésveszélyt. A "nyers tojás egészségesebb, mert természetesebb" elterjedt hiedelem a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint nem állja meg a helyét - épp ellenkezőleg.
Egy stabilizotópos jelöléssel végzett humán vizsgálat ileosztómás betegeken közvetlenül mérte, mennyi tojásfehérje szívódik fel a vékonybélben főtt, illetve nyers formában fogyasztva. Az eredmény egyértelmű volt: a főtt tojásfehérje valódi ileális emészthetősége 90,9 százalék volt, míg a nyers tojásfehérjéé mindössze 51,3 százalék. Vagyis a hőkezelés a gyakorlatban majdnem megduplázta azt az arányt, amennyit a szervezet ténylegesen fel tudott szívni a bevitt fehérjéből. A magyarázat az, hogy a főzés denaturálja - szerkezetileg megbontja - a fehérjemolekulákat, ami könnyebbé teszi az emésztőenzimek számára a lebontásukat. Ez azt jelenti, hogy aki a fehérjebevitel miatt eszik tojást, a főtt vagy más módon hőkezelt formából ténylegesen több hasznosítható fehérjéhez jut, mint ugyanannyi nyers tojásból.
A nyers tojásfehérje egy avidin nevű fehérjét tartalmaz, amely a bélben szinte visszafordíthatatlanul megköti a biotint (B7-vitamint), és emészthetetlen komplexként a széklettel üríti ki - a biotin ilyenkor nem tud felszívódni. Ez a kötődés hőérzékeny: a főzés denaturálja az avidint, és megszünteti a biotinmegkötő képességét. A szakirodalom dokumentál olyan esetleírást, amelyben tartósan nagy mennyiségű nyers tojás fogyasztása vezetett klinikai biotinhiányhoz. A biotinhiány a gyakorlatban ritka, mert nagyon nagy mennyiségű, hosszú időn át fogyasztott nyers tojásfehérje kell hozzá, de a mechanizmus jól dokumentált, és ez az egyik konkrét, kémiailag igazolható érv amellett, hogy a tojást ne nyersen, hanem hőkezelve fogyasszuk.
A nyers vagy nem eléggé átsütött-főtt tojás a Szalmonella-fertőzés egyik jól ismert forrása. Egy, kifejezetten a keménytojás elkészítési módját vizsgáló tanulmány két főzési eljárást hasonlított össze: az egyikben a tojást szobahőmérsékletű vízbe téve forralták fel, majd 15 percig állni hagyták a forró vízben (ez az úgynevezett Amerikai Tojás Tanács-módszer), a másikban a tojást közvetlenül már forrásban lévő vízbe helyezték 15 percre. A kutatás szerint az első módszer egyértelműen hatékonyabban pusztította el a Szalmonella baktériumot a tojássárgájában. A vizsgálat egy fontos gyakorlati kockázatot is feltárt: az egyik törzs túlélte a főzést, amikor egy extra nagy méretű, hűtőhidegen (10 fokon) induló tojást csak 9 percig forraltak a második módszerrel, mert a sárgája belseje ekkor csak 62,3 Celsius-fokot ért el. A gyakorlati tanulság: a tojás mérete, kiindulási hőmérséklete és a főzési idő együttesen határozza meg, hogy a sárgája belseje ténylegesen elér-e egy biztonságos hőmérsékletet - egy rutinból "megszokott" főzési idő nem mindig elég.
A tojás koleszterintartalma miatt évtizedekig korlátozásra javasolták a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése érdekében. Egy 2020-as, három nagy amerikai prospektív kohorszot (összesen 215 618 fő, 14 806 szív- és érrendszeri esemény) és egy frissített, 1 720 108 fős, 139 195 eseményt tartalmazó metaanalízist is közlő vizsgálat szerint a napi egy tojás fogyasztása a havonta egynél kevesebbet fogyasztókhoz képest nem járt kimutatható szív- és érrendszeri kockázatnövekedéssel: a kohorszvizsgálatban a kockázati arány 0,93 volt (95 százalékos konfidenciaintervallum: 0,82-1,05), a metaanalízisben pedig 0,98 (0,93-1,03) egy plusz napi tojásra vetítve. Ez nem azt jelenti, hogy a tojás védő hatású lenne, hanem hogy a mérsékelt, napi egy tojásnyi fogyasztás önmagában, az általános népességben nem mutatott kimutatható kockázatnövekedést. Ez az eredmény nem vonatkozik automatikusan azokra, akiknek már diagnosztizált szív- és érrendszeri betegségük vagy kettes típusú cukorbetegségük van - esetükben a kohorszok jellemzően korlátozottabb vagy vegyesebb adatokat mutatnak, ezért náluk célszerű orvossal egyeztetni az egyéni tojásfogyasztásról.
A tojássárgája jelentős mennyiségű luteint és zeaxantint tartalmaz - ezek olyan karotinoid vegyületek, amelyek a szem retinájában, a makula területén halmozódnak fel, és szerepet játszanak a káros fény kiszűrésében. Egy 33 idősebb felnőttet bevonó, 5 hetes vizsgálatban a napi egy tojás fogyasztása a szérum luteinszintjét 26 százalékkal, a zeaxantinszintjét 38 százalékkal növelte, anélkül, hogy ez érdemben megváltoztatta volna a résztvevők összkoleszterin-, LDL-, HDL- vagy triglicerid-szintjét. A tojássárgája zsírtartalma elősegíti a lutein és zeaxantin felszívódását, ami az egyik oka annak, hogy ezek a vegyületek a tojásból viszonylag jól hasznosulnak - ez a vizsgálat azonban a vérszintre gyakorolt hatást mérte, nem közvetlenül a szembetegségek (például időskori makuladegeneráció) kockázatának csökkenését.
Sok forrás állítja, hogy a tojásos reggeli jobban jóllakat, mint a szénhidrátalapú reggeli, és emiatt csökkenti a napi kalóriabevitelt. Egy 30, túlsúlyos vagy elhízott nőt bevonó vizsgálat szerint a tojásos reggeli valóban nagyobb teltségérzetet okozott, mint az azonos fehérjetartalmú gabonapehely-reggeli, ám ez a különbség nem járt együtt azzal, hogy a következő étkezésnél (ebédnél) kevesebbet ettek volna a résztvevők. Vagyis a tojás jóllakató hatása rövid távon mérhető, de ha a reggeli fehérjetartalmát egy másik étellel azonos szintre hozzuk, a tojás fogyás szempontjából nem bizonyul egyértelműen jobb választásnak - ezt a különbséget érdemes tisztázni, mielőtt valaki kifejezetten fogyás céljából állítja át a reggelijét tojásra.
A főtt tojás a nyers tojáshoz képest több szempontból is jobb választás: a fehérje majdnem kétszer olyan hatékonyan hasznosul, a biotinfelszívódást gátló avidin hatástalanná válik, és a Szalmonella-fertőzés kockázata is nagymértékben csökken, feltéve, hogy a főzési idő és hőmérséklet ténylegesen elegendő a sárgája belsejének átmelegítéséhez. A koleszterintartalom miatti régi félelem a legújabb, nagy mintás vizsgálatok szerint mérsékelt fogyasztás mellett az általános népességben nem igazolódott, a lutein- és zeaxantintartalom pedig a szem egészsége szempontjából releváns vegyületek felszívódását segíti. A teltségérzetre és fogyásra gyakorolt hatás ugyanakkor kevésbé egyértelmű, mint ahogy gyakran állítják. Szív- és érrendszeri betegség, cukorbetegség vagy magas koleszterinszint esetén érdemes orvossal vagy dietetikussal egyeztetni az egyéni tojásfogyasztás mértékéről.