A "csaláncsípés" kifejezés két, egymástól nagyon eltérő témát takarhat. Az egyik maga a csalánnövény (Urtica dioica) jótékony hatása: a levél, a gyökér és a belőlük készült tea vagy kivonat. A másik a csípés tényleges terápiás felhasználása, amikor valaki szándékosan megcsípteti magát fájdalmas ízület fölött. A cikk eredeti szövege túlnyomórészt az elsőről szólt: vitaminokról, ásványi anyagokról, teáról és bőrápolásról, és csak egy mellékes megjegyzés erejéig utalt arra, hogy a csípés természetgyógyász nézőpontból "erősítheti az immunrendszert". Ez a bővített változat a domináns irányt, vagyis a növény jótékony hatásait követi, a szándékos csípésről (urtikáció) pedig külön, kifejezett óvatossággal ír, mert az egy fájdalmas, nem szabványos módszer, amelynek tényleges hatásosságát ellenőrzött vizsgálat nem igazolta egyértelműen.
A csalán levele fehérjében, kalciumban és vasban gazdag, feldolgozás után (blansírozás, főzés) is megőrzi tápértékének nagy részét a nyers levélhez képest. Egy tápanyag-összetételi vizsgálat a csalánt "jó kalcium-, vas- és fehérjeforrásnak" minősítette a növényi anyagban, és a feldolgozott csalánt egyben jelentős A-vitamin-forrásnak is találta (Rutto és mtsai). Ez azonban a szárított, nyers levélre, illetve a főzelékként elkészített csalánra vonatkozik, nem a belőle készült forrázott teára - ez a különbség a következő pontban lesz fontos.
Sokan azért isznak csalánteát, hogy vashiány esetén pótolják a vasat. Egy vizsgálat kifejezetten ezt a kérdést nézte meg: mennyi ásványi anyag oldódik ki a gyógynövényteákból, köztük a csalánból, forró vizes áztatás során. Az eredmény szerint a vasnak mindössze 4,4-12,4%-a jut át a levélből az italba, ez a legalacsonyabb arány a vizsgált ásványi anyagok között - összehasonlításképpen a réz 26,7-50,7%-ban oldódott ki, tehát az egyes ásványi anyagok kioldódása jelentősen eltér egymástól. A szerzők következtetése szerint a gyógynövényteák, a csalánt is beleértve, nem számítanak jelentős kalcium-, magnézium-, vas-, cink- vagy rézforrásnak az emberi táplálkozásban (Suliburska és mtsai). A nyers levél vastartalma és a tea tényleges vasleadása tehát két külön kérdés, és a második nem támasztja alá a vashiány elleni tea-ajánlást.
Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) Gyógynövénykészítmények Bizottsága (HMPC) hivatalos monográfiát adott ki a csalánlevélre. Ez két hagyományos javallatot rögzít: enyhe ízületi fájdalom csillapítására, illetve a vizelet mennyiségének növelésére a húgyutak átöblítése céljából, enyhe húgyúti panaszok kiegészítő kezeléseként. A monográfia szerinti adagolás szárított levélből napi 8-12 gramm, teaként elkészítve, napi 3-6 alkalomra elosztva. Fontos a pontos megfogalmazás: ez "hagyományos gyógynövénykészítmény", amelynek javallata kizárólag a hosszú távú, dokumentált használaton alapul, klinikai vizsgálatokkal nincs alátámasztva. A hatóság elismeri tehát a hagyományt, de nem állítja, hogy a hatás klinikailag bizonyított.
Van laboratóriumi bizonyíték arra, hogy a csalánlevél-kivonat gyulladásos folyamatokba avatkozhat be. Egy sejtkultúrás vizsgálat kimutatta, hogy egy standardizált csalánlevél-kivonat gátolja az NF-kappaB nevű, gyulladásos géneket bekapcsoló fehérje aktiválódását, méghozzá azáltal, hogy megakadályozza a gátló alegység lebomlását (Riehemann és mtsai). A vizsgálat sejtkultúrán történt, nem embereken, tehát biológiai magyarázatot ad a hagyományos gyulladáscsökkentő felhasználásra, de önmagában nem bizonyítja a klinikai hatásosságot embernél.
A csalán gyökeréről külön monográfia született: az EMA szerint a gyökérkészítmény hagyományosan használható a jóindulatú prosztata-megnagyobbodáshoz társuló alsó húgyúti tünetek enyhítésére, de csak azután, hogy orvos kizárta a súlyosabb okokat, például a prosztatarákot. Ez is kizárólag hagyományos használaton alapuló javallat, klinikailag nem igazolt hatás, és a monográfia kifejezetten előírja az orvosi kivizsgálást a készítmény használata előtt. A dokumentum azt is rögzíti, hogy a gyökeret vizes forrázatként vagy szabványosított kivonatként egyaránt lehet hagyományosan alkalmazni, felnőtt és idősebb férfiaknál.
A csalán szúrószőrei apró, üvegszerű tűk, amelyek megérintéskor eltörnek és a bőrbe injektálják a tartalmukat. Egy vizsgálat szerint egyetlen szúrószőr átlagosan 6,1 nanogramm hisztamint és 33,25 pikogramm szerotonint tartalmaz, ezeket a bőr közvetlenül kapja meg, nem a szervezet szabadítja fel őket másodlagosan. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a hízósejtek száma a csípés helyén 12 órával később jelentősen megemelkedett, ami elhúzódó gyulladásos választ jelez a kezdeti reakción túl is. A kutatók szerint az égő érzés tartóssága arra utal, hogy a folyadékban más, idegvégződésekre ható anyag is lehet (Oliver és mtsai). Ez a mechanizmus magyarázza az azonnali csípést és viszketést, függetlenül attól, hogy valaki szándékosan vagy véletlenül érintkezik a növénnyel.
Az urtikáció egy régi népi gyakorlat: fájdalmas ízület fölötti bőrt szándékosan megcsípteti valaki csalánnal. Ez fájdalmas eljárás, nem szabványos orvosi kezelés, és allergiás vagy túlérzékeny bőrű embereknél veszélyes lehet. Egy betegvak, randomizált kontrollos kísérleti vizsgálat 42, krónikus térdfájdalommal élő, 55-80 év közötti beteget hasonlított össze: egy héten át valódi csalánnal vagy ártalmatlan kontroll-csalánnal csípették meg naponta a fájó térd fölötti bőrt. A fájdalomcsökkenés a WOMAC-skálán szinte azonos volt a két csoportban, 1,7 pont a kezelt és 1,6 pont a kontrollcsoportban, vagyis a vizsgálat nem mutatott ki érdemi különbséget a valódi és az ártalmatlan csípés között (Randall és mtsai). A szerzők maguk is hangsúlyozzák, hogy nagyobb, szigorúbb vizsgálatok szükségesek a módszer tényleges hatásosságának eldöntéséhez. Ez tehát egy dokumentált, de tudományosan nem igazolt hagyományos gyakorlat, amit ez a cikk nem ajánlásként, hanem kutatási tényként ismertet.
A csalán levele és gyökere évszázados hagyományú növény, amelynek néhány hatását az EMA hivatalos monográfiái hagyományos használatként elismerik, klinikai bizonyítékként azonban nem. A csalántea vastartalma a kioldódási vizsgálatok szerint elhanyagolható, vashiány esetén tehát önmagában nem megoldás. A szándékos csaláncsípés fájdalmas, nem szabványos eljárás, amelynek hatásosságát egy kontrollos vizsgálat nem tudta megerősíteni placebóhoz képest, és allergiás hajlam vagy érzékeny bőr esetén kockázatos, akár kifejezett bőrreakciót is okozhat. A cikk semmilyen formában nem ajánlja a szándékos megcsípetést kezelésként. Fennálló betegség, terhesség vagy gyógyszerszedés esetén bármilyen csalánkészítmény használata előtt orvosi tanács szükséges, a gyökérkészítményeknél pedig az EMA monográfiája kifejezetten előírja a prosztataproblémák orvosi kivizsgálását a hagyományos szer alkalmazása előtt.