A homoktövis (Hippophae rhamnoides) tüskés cserje, amely Európa és Ázsia hűvösebb, szeles, gyakran homokos vagy sziklás vidékein terem, és jól tűri a szárazságot is. Élénk narancssárga bogyói erősen savanyúak, ezért nyersen ritkán kerülnek asztalra: inkább lé, velő, olaj vagy szárított levélből készült tea formájában forgalmazzák. Ázsia egyes térségeiben - így Kínában és Mongóliában - évszázadok óta része a hagyományos táplálkozásnak és a népi gyógyászatnak, ez azonban önmagában nem bizonyítja a modern értelemben vett gyógyhatást, csak azt, hogy régóta ismert és fogyasztott növényről van szó. A modern táplálkozástudomány évtizedek óta vizsgálja, elsősorban a bogyó C-vitamin- és antioxidáns-tartalma miatt. Fontos előre leszögezni: sok élettani hatását egyelőre csak sejtes vagy állatkísérletes vizsgálatok, illetve kis létszámú humán tanulmányok támasztják alá, nem pedig nagy, megismételt klinikai kutatás.
A homoktövisről gyakran terjed egy kerek, lenyűgöző C-vitamin-szám forrás nélkül. A valóság ennél bonyolultabb. A Turkui Egyetem kutatócsoportjának vizsgálata szerint a bogyólé C-vitamin-tartalma alfajtól és eredettől függően rendkívül nagy tartományban mozog: a kínai eredetű sinensis alfaj bogyóleve literenként 4-13 gramm C-vitamint tartalmazott, míg az európai rhamnoides és az orosz mongolica alfajé mindössze 0,02-2 grammot. Ez akár többszázszoros különbséget is jelenthet ugyanazon a néven futó nyersanyagok között, és a genetikai háttér mellett a szüretelés időpontja is számottevően befolyásolja az értéket.
A feldolgozás tovább csökkenti a mennyiséget. Egy másik vizsgálat szerint az ipari lékészítés a C-vitamin 5-11 százalékát elveszíti, a sűrített lé gyártása pedig akár 50 százalékos veszteséggel is járhat.
Emiatt felelősséggel nem írható le egyetlen "ennyi mg C-vitamint tartalmaz 100 grammban" mondat: a pontos érték fajtától, termőhelytől, szüret időpontjától és feldolgozástól függ, standard élelmiszer-adatbázisban pedig nincs olyan bejegyzés, amely ezt egyetlen megbízható számmal rögzítené. Amit a kutatás alátámaszt: a bogyó C-vitamin-tartalma jellemzően magas, de a termékek között a valós különbség nagyságrendi, ezért a csomagoláson feltüntetett, laborban mért érték az egyetlen irányadó szám egy adott termékre.
A megfázás és influenza megelőzésére vonatkozó állítást a legnagyobb idevágó humán vizsgálat nem támasztja alá. Finn kutatók 254 egészséges felnőtt bevonásával végzett, kettős vak, placebókontrollos vizsgálatában a napi homoktövisbogyó-fogyasztás nem csökkentette sem a megfázásos, sem az emésztőrendszeri fertőzések számát, sem azok időtartamát a placebóhoz képest. Az egyetlen kimutatott hatás a CRP nevű gyulladásos vérmarker csökkenése volt, ami a szív- és érrendszeri kockázat egyik jelzőszáma, nem pedig közvetlen fertőzésvédelem.
Vagyis a fertőzésmegelőző hatásra jelenleg nincs humán bizonyíték, míg egy gyulladáscsökkentő hatásra van, azt is egyetlen laboratóriumi mutatón mérve, egyetlen vizsgálatban.
A homoktövis bogyójában a C-vitamin mellett flavonoidok, terpenoidok, poliszacharidok, szerves savak, illóolajok és további vitaminok is jelen vannak, ez a sokféle vegyületcsoport adja a növény kutatási érdekességét. A magból sajtolt olaj emellett telítetlen zsírsavakban gazdag, ami megkülönbözteti a legtöbb más bogyós gyümölcs olajától. Fontos ugyanakkor, hogy egy hatóanyag laboratóriumi kimutatása önmagában nem jelent bizonyított élettani hatást: a vegyület jelenléte és egy adott betegségre gyakorolt, humán vizsgálatban igazolt hatása két külön kérdés, és a kettőt a kutatók is külön kezelik.
A bogyóban található flavonoidok, szerves savak és illóolajok több sejt- és állatkísérletben mutattak gyulladáscsökkentő, antioxidáns és vérlemezke-gátló hatást. Egy 2024-es összefoglaló tanulmány szerint néhány kisebb klinikai vizsgálat kedvező hatást mért a zsíranyagcserére, a vérnyomásra és a vércukorszintre is, ugyanakkor a szerzők maguk hangsúlyozzák, hogy a leírt hatásmechanizmusok zöme egyelőre csak preklinikai szinten, azaz sejt- és állatmodellben igazolt, és kevés a nagy létszámú, jól kontrollált humán vizsgálat. Amíg ilyen vizsgálatok nincsenek, a szív- és érrendszeri hatásra vonatkozó állítást ígéretes kutatási iránynak, nem pedig igazolt gyógyhatásnak érdemes tekinteni.
A homoktövisolajat hagyományosan bőrápolásra és sebkezelésre használják. Egy iráni, 55 beteg bevonásával végzett, randomizált, hármas vak klinikai vizsgálat másodfokú égési sérüléseknél hasonlította össze a homoktövis krémet az ezüst-szulfadiazin kenőccsel, és a homoktövissel kezelt csoportban rövidebb gyógyulási időt mértek. Ez egyetlen, viszonylag kis létszámú vizsgálat eredménye, nem tekinthető általánosan bizonyított sebgyógyító hatásnak, és égési sérülést orvosi felügyelet nélkül nem szabad homoktövis készítménnyel kezelni.
A "méregtelenítés" kifejezés félrevezető: egyetlen étel vagy kiegészítő sem "gyorsítja fel" a máj természetes működését, ez élettanilag nem így értelmezhető. Amit a kutatás valóban vizsgált, az más: egy kínai klinikai tanulmányba 50, Child-Pugh A és B stádiumú cirrhosisban szenvedő beteget vontak be, közülük 30-an kaptak hat hónapon át szájon át homoktövis-kivonatot, 18-an pedig kontrollként B-vitamin-komplexet. A kezelt csoportban javultak a májfibrózist jelző egyes vérmarkerek. Ez egy kis létszámú vizsgálat, kizárólag előrehaladott májbetegségben szenvedő betegeken, ezért az eredmény nem terjeszthető ki egészséges emberek "májvédelmére", és önmagában terápiás ajánlásra sem elegendő.
A kereskedelemben velő, olaj és szárított levélből készült tea formájában is elérhető. A velő a bogyó húsát és levét tartalmazza, tehát rá is érvényes a fent tárgyalt C-vitamin-változékonyság. Az olaj a magból és a húsból sajtolt, zsírban oldódó vegyületekben gazdag termék, összetétele eltér a vizes kivonatokétól. A levélből készült teára vonatkozóan nem található megbízható, elsődleges forrásból származó humán vizsgálat, amely alátámasztaná az anyagcserére, energiaszintre vagy szellemi frissességre gyakorolt hatást, ezért ezt az állítást nem ismételjük meg.
A C-vitamin ajánlott napi bevitele felnőtt férfiaknak 90, felnőtt nőknek 75 milligramm az amerikai NIH táplálékkiegészítő-hivatala szerint; ehhez érdemes viszonyítani bármilyen homoktövis-termék címkéjén feltüntetett értéket. A fent bemutatott vizsgálatok nagy része kis létszámú, rövid távú, vagy sejtes és állatkísérletes volt, gyógyszeres kezelést helyettesítő állítás egyikből sem vezethető le.
Homoktövis-készítmény rendszeres fogyasztása előtt érdemes orvossal egyeztetni, ha valaki vérhígítót vagy vérnyomáscsökkentőt szed, mert a bogyó feltételezett vérlemezke-gátló és vérnyomásra ható hatásmechanizmusa elméletileg befolyásolhatja e gyógyszerek hatását - ezt azonban humán interakciós vizsgálat még nem igazolta megbízhatóan, csak elővigyázatosságból érdemes rá figyelni. Ugyanez vonatkozik terhes és szoptató nőkre, valamint krónikus betegségben szenvedőkre: a jelenlegi kutatás nem foglalkozik célzottan ezekkel a csoportokkal, ezért esetükben az orvosi egyeztetés nem formalitás. A homoktövis kellemetlen mellékhatása lehet emésztőrendszeri panasz nagyobb mennyiségben, mivel a bogyó erősen savas kémhatású.