A ginkgo biloba egy ősi fafaj, aminek levélkivonatát a hagyományos kínai orvoslásban és ma már világszerte, elsősorban kognitív funkciók (memória, koncentráció) támogatására és perifériás keringési panaszokra árulják, kapszula vagy csepp formájában. A "gyógynövény" jelző itt megtévesztő lehet: a ginkgo esetében néhány, valóban nagy mintás, jól megtervezett vizsgálat is készült, ezek eredménye pedig sok esetben pontosan az ellenkezőjét mutatja annak, amit a termékek marketingje ígér.
A ginkgo biloba legerősebb, egyben legfontosabb bizonyítéka a Ginkgo Evaluation of Memory (GEM) nevű, 3069 főt (72-96 éves, ép kogníciójú vagy enyhe kognitív zavarral élő) bevonó, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat, amely átlagosan 6,1 évig követte a résztvevőket. A vizsgálat napi kétszer 120 milligramm szabványosított ginkgo-kivonatot adott a kezelt csoportnak. Az eredmény: a demencia kialakulásának kockázati aránya a ginkgo-csoportban 1,12 volt a placebóhoz képest (95 százalékos megbízhatósági tartomány 0,94-1,33), ami statisztikailag nem különbözik érdemben az 1,0-tól - vagyis a ginkgo nem csökkentette a demencia vagy az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát sem az ép kogníciójú, sem az enyhe kognitív zavarral élő résztvevőknél. Ez az egyik legnagyobb, leghosszabb és legjobban megtervezett vizsgálat a témában, ezért az eredménye a jelenlegi legmegbízhatóbb válasznak számít: a rendszeres ginkgo-szedés a rendelkezésre álló bizonyíték szerint nem előzi meg a demenciát.
A fenti GEM-vizsgálat kifejezetten a demencia MEGELŐZÉSÉT vizsgálta ép kogníciójú vagy enyhe kognitív zavarral élő időseknél. Ez különbözik attól a kérdéstől, hogy a ginkgo segít-e azoknál, akiknél MÁR fennáll a demencia. Egy 2026-os Cochrane-áttekintés 82 vizsgálatot, 10 613 főt összesített, és itt már árnyaltabb képet talált: a már diagnosztizált demenciában élőknél 6 hónapos időtávon kis-közepes javulást talált a ginkgo az általános állapotban, a kognitív teszteredményekben és a napi tevékenységek végzésében a placebóhoz képest, bár a bizonyíték megbízhatósága vizsgálatonként eltért. Enyhe kognitív zavarnál (ami még nem éri el a demencia szintjét) ugyanakkor a ginkgónak valószínűleg kevés vagy semmilyen hatása nincs ugyanezekre a mutatókra. Vagyis a "megelőzi a demenciát" állítás nem igazolt, míg a "segíthet a már meglévő demenciában" állítás gyengébb, de nem teljesen alaptalan - a kettőt nem szabad összemosni.
A ginkgót gyakran ajánlják fülzúgásra is. Egy randomizált, placebokontrollos, kettős vak vizsgálat és az ahhoz kapcsolódó metaanalízis szerint a ginkgo nem hozott érdemi javulást a fülzúgás súlyosságában a placebóhoz képest a Tinnitus Handicap Inventory és más mérőeszközök szerint sem. A metaanalízisben a ginkgóval kezelt betegek 21,6 százaléka, a placebót kapók 18,4 százaléka számolt be javulásról (esélyhányados 1,24) - ez a különbség nem tekinthető klinikailag jelentősnek. A szerzők szerint a fülzúgásra tapasztalt szubjektív javulás jelentős része inkább placebohatásnak, mint a ginkgo tényleges hatásának tudható be.
A ginkgót gyakran ajánlják perifériás verőérbetegségben (érszűkületből eredő lábfájdalomban, "claudicatio intermittensben") szenvedőknek is. Egy Cochrane-elemzés 14 vizsgálatot, összesen 739 főt összesített: a ginkgo a fájdalommentesen megtehető séta távolságát átlagosan 3,57 méterrel javította a placebóhoz képest, ami statisztikailag a szignifikancia határán volt (p=0,06). A szerzők szerint ez a hatásméret olyan kicsi, hogy klinikai relevanciája kérdéses - vagyis még ha a hatás valós is, a gyakorlatban aligha érzékelhető javulást jelent a mindennapi járástávolságban.
A ginkgo levele valóban tartalmaz antioxidáns hatású flavonoidokat és terpén-laktonokat, ezek szabadgyök-megkötő hatását laboratóriumi vizsgálatok igazolták. Azt azonban, hogy ez a kémiai tulajdonság a szokásos adagolás mellett mérhető, klinikailag releváns hatást fejtene ki egészséges emberek öregedési folyamataira, nagy mintás humán vizsgálat nem támasztja alá - ahogy a fenti GEM-vizsgálat is jelzi, a legkeményebb végpontokon (demencia kialakulása) a ginkgo nem mutatott előnyt. A szorongásra és hangulatra gyakorolt állítólagos hatás mögött jelenleg nincs olyan nagy mintás, jól megtervezett vizsgálat, amely a GEM-hez hasonló erővel igazolná az állítást - ezt a területet a rendelkezésre álló bizonyíték egyelőre gyengén támasztja alá.
A ginkgo egyik, hosszú ideig vitatott biztonsági kérdése a vérzési kockázat. Egy nagy amerikai veteránügyi populációt vizsgáló elemzés szerint a warfarint (véralvadásgátló gyógyszert) és ginkgót egyidejűleg szedőknél a vérzéses mellékhatás kockázata szignifikánsan magasabb volt, mint a csak warfarint szedőknél (kockázati arány 1,38; 95 százalékos megbízhatósági tartomány 1,20-1,58). Ez ellentmond néhány korábbi, kisebb vizsgálatnak, amelyek nem találtak érdemi hatást a véralvadásra - a nagyobb mintás elemzés eredménye miatt azonban az elővigyázatosság indokolt: aki warfarint vagy más véralvadásgátlót szed, annak a ginkgo-kiegészítés megkezdése előtt egyeztetnie kell kezelőorvosával, és fokozott figyelemmel kell kísérnie a véralvadási státuszát.
A fenti kölcsönhatás miatt véralvadásgátlót vagy vérlemezkegátlót (pl. aszpirint, clopidogrelt) szedőknek, illetve tervezett műtét előtt a ginkgo szedését orvosi felügyelet mellett, vagy egyáltalán nem érdemes folytatni. Epilepsziában a ginkgo elméletileg csökkentheti a rohamküszöböt, ezért ott is óvatosság indokolt. Mivel a demenciamegelőző hatás a legerősebb vizsgálat szerint nem igazolódott, a ginkgót nem szabad az orvosilag javasolt kognitív felmérés vagy kezelés helyettesítőjeként alkalmazni - kognitív hanyatlás tüneteinél mindig orvosi kivizsgálás az első lépés.
A ginkgo biloba demenciamegelőző hatását a legnagyobb, leghosszabb ideig tartó vizsgálat egyértelműen cáfolta - ez a legfontosabb, gyakran figyelmen kívül hagyott tény a témában. Már fennálló demenciában a legfrissebb Cochrane-áttekintés szerint kis-közepes javulás lehetséges, enyhe kognitív zavarnál viszont valószínűleg nincs hatás - ez a különbségtétel a megelőzés és a kezelés között kulcsfontosságú. A fülzúgásra és a perifériás érszűkületnél mért hatás egyaránt statisztikailag határeset vagy klinikailag valószínűleg elhanyagolható. Az antioxidáns tulajdonság laboratóriumi szinten igazolt, humán, klinikailag releváns hatása nem. A legkomolyabb, valós biztonsági kockázat a véralvadásgátlókkal (különösen warfarinnal) való dokumentált kölcsönhatás, ami miatt ilyen gyógyszerek mellett a szedés csak orvosi felügyelettel indokolt.