Az édesharmat méz nem virágnektárból készül. Az alapanyaga a mézharmat - más néven édesharmat -, egy cukros váladék, amelyet többnyire rovarok termelnek. A méhek ezt gyűjtik be és dolgozzák fel mézzé, nem virágport. Ez a különbség a méz teljes összetételét meghatározza: más a cukorprofil, más az ásványianyag-tartalom, és más a szín is, mint a virágmézeknél. A nemzetközi szakirodalomban ezt a méztípust "honeydew honey" néven tárgyalják, és önálló, a virágmézektől jól elkülöníthető kategóriaként kezelik.
A mézharmat eredetét génvizsgálattal is igazolták. Egy olasz kutatás mézmintákból kinyert környezeti DNS-t elemzett PCR-alapú módszerrel, és kimutatta, hogy az erdei mézharmatmézekben nagy arányban jelenik meg a jegenyefenyőn élő Cinara pectinatae levéltetű DNS-e, ami megerősíti a fenyőerdei eredetet. A vizsgálatba bevont összes többi mézmintában - beleértve néhány virágmézet is, amelyben nyomokban szintén kimutatható a mézharmat DNS-e - a Metcalfa pruinosa nevű, Európa-szerte elterjedt kabócafaj bizonyult a fő forrásnak, emellett más levéltetűfajok jelenlétét is azonosították különböző földrajzi és botanikai eredetű mézekben. Vagyis a mézharmatot jellemzően levéltetvek, pajzstetvek és kabócák - a Hemiptera rendbe tartozó, növényi nedvet szívogató rovarok - választják ki, miután a fák háncsnedvét szívogatják. A köznyelvben elterjedt kép, miszerint a fa maga "bocsátja ki" a mézharmatot, a rendelkezésre álló szakirodalom szerint nem pontos: a folyamat túlnyomórészt rovar-közvetített anyagcseretermék, nem a fa saját váladéka.
A mézharmatméz forrásfái között tölgy is szerepel: egy spanyol vizsgálat a Quercus fajok mézharmatát külön botanikai kategóriaként kezelte hat virágméz-típus (köztük hangaméz, rozmaringméz, kakukkfűméz, levendulaméz) mellett, és sikeresen elkülönítette ásványianyag-tartalom és egyéb fizikokémiai jellemzők alapján a virágmézektől.
Az édesharmat méz összetétele több ponton is eltér a virágmézétől. Egy 2019-es élelmiszertudományi áttekintés szerint a mézharmatmézek jellemzően sötétebb színűek, alacsonyabb monoszacharid- (glükóz, fruktóz) tartalommal, ugyanakkor magasabb pH-val, savtartalommal, elektromos vezetőképességgel, fehérje-, ásványianyag-, polifenol- és oligoszacharid-tartalommal rendelkeznek, mint a virágmézek. Ez a magasabb ásvány- és polifenoltartalom az, ami miatt a mézharmatmézet gyakran kiemelik a virágmézek közül - fontos ugyanakkor leszögezni, hogy ez összetételbeli különbség, nem igazolt egészségügyi hatás.
A cukorösszetétel eltérése gyakorlati következménnyel is jár: a mézharmatméz hajlamosabb a kristályosodásra, mint a virágméz, méghozzá annyira, hogy ez a méhészek számára termeléskiesést is okozhat, ha a méz még a lépben kikristályosodik. Egy új-zélandi kutatás egy óriás fűzfatetű által termelt mézharmatméz szénhidrátprofilját vizsgálva 37,8%-os összoligoszacharid-tartalmat mért, ebből 27,4% volt melezitóz, a monoszacharidok aránya pedig 41,2% volt - alacsonyabb, mint a tipikus mézharmatmézeknél mérni szokott érték. A melezitóz az a cukor, amely a gyors kikristályosodásért felelős, és amelyet a kutatók az emberi gyomor- és vékonybél-szimulációban jelentős bontás nélkül találtak - ez arra utal, hogy a melezitóz teljesítheti a prebiotikum egyik alapkritériumát, az emberi emészthetetlenséget. Ez utóbbi egy laboratóriumi megfigyelés, nem klinikai vizsgálat eredménye, tehát tényleges bélflóra-hatásról ez önmagában nem mond semmit.
A mézharmatméz ritkábban előforduló, kisebb volumenben termelt méztípus, mint a virágmézek - ezt a 2019-es áttekintés is megjegyzi, hozzátéve, hogy éppen emiatt a hamisítás és a szennyeződés kockázata is nagyobb nála, mint a jól ismert virágméztípusoknál. Vásárláskor ezért érdemes megbízható, a méz eredetét igazolni tudó forrásból választani.
A mézharmatméz magasabb ásványianyag-tartalma nem csupán tápérték kérdése, hanem azonosítási eszköz is. A tölgyről gyűjtött mézharmatmézet és hat virágméz-típust vizsgáló spanyol tanulmány 73 mézmintában tizenöt ásványi elem (köztük kálium, nátrium, kalcium, magnézium, vas, mangán, cink, réz) mennyiségét mérte atomemissziós és induktív csatolású plazma spektrometriával. A statisztikai elemzés szerint a vizsgált mézek szinte minden mért paraméterben - így az ásványianyag-tartalomban is - szignifikánsan különböztek egymástól, és ez a mintázat közel 90%-os pontossággal tette lehetővé a botanikai eredet szerinti besorolást keresztvalidálás mellett is. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a mézharmatméz eredete laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizhető, ami vásárláskor a valódi, botanikailag igazolt terméket segít megkülönböztetni a téves vagy szándékos félrecímkézéstől.
Magyarországon a mézharmatméz a hazai mézfajták egyike az akác, a napraforgó, a hárs és más botanikai típusok mellett. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatói 87 hazai mézmintát - köztük akác-, napraforgó-, repce-, hárs-, gesztenye- és mézharmatmézeket - vizsgáltak pollenanalízissel, fizikokémiai méréssel (pH, elektromos vezetőképesség, nedvességtartalom) és közeli infravörös spektroszkópiával. A három módszer kombinálásával a botanikai eredet szerinti besorolás 99% feletti pontosságot ért el, ami azt mutatja, hogy a mézharmatméz a hazai méztípusok között is jól elkülöníthető, önálló kategória, nem csupán elnevezésbeli különbség.
A mézharmatméz 100 grammra vetített pontos tápértékét ehhez a cikkhez nem sikerült hiteles, elsődleges forrásból megerősíteni, ezért ezt itt nem közöljük.
Mézharmatmézet - mint bármilyen mézet - 1 éves kor alatti csecsemőnek nem szabad adni. Egy 2026-os gyermekgyógyászati összefoglaló 1976 és 2024 közötti felügyeleti adatokat és szakirodalmat tekintett át, és megállapította, hogy a méz az egyetlen következetesen igazolt táplálékforrása a csecsemőkori botulizmusnak. A betegség kialakulásának mediánkora 3-4 hónap, és intenzív terápia, illetve specifikus botulizmus-immunglobulin kezelés mellett a halálozás 1% alatt marad. Az Egyesült Államokban évente mintegy 130, Olaszországban 2001 és 2020 között összesen 36 csecsemőkori botulizmus-esetet regisztráltak, Európában, Kanadában, Japánban és Ausztráliában ennél lényegesen ritkábban fordul elő. Az egészségügyi hatóságok ennek ellenére egységesen azt javasolják, hogy 12 hónapos kor alatt semmilyen mézet ne fogyasszon a csecsemő, mert a figyelmeztető címkézés sok helyen még mindig csak önkéntes, és a szülői tudatosság is eltérő.
Az erdei méz jellemzően szintén mézharmatméz: ugyanabból a rovar-közvetített mézharmatból készül, mint az édesharmat méz. A két elnevezés a gyakorlatban nagyrészt átfedő terméket takar, csak más szempontból közelíti meg: itt a fogalom és az eredet állt a középpontban, a mérhető tulajdonságokról (antioxidáns-tartalom, antimikrobiális hatás) az erdei méz jótékony hatásai cikk ad részletes képet.