A balettről szóló írások jellemzően a testtartásról, a rugalmasságról és az önbizalomról szólnak. Ezek valós tapasztalatok, de a balett egyben magas technikai igényű, ismétléses terhelést jelentő mozgásforma, amelynek sérülési és egészségi adatai jól mértek. Ha valaki felnőttként kezdene bele, vagy a gyerekét íratná be, akkor a döntéshez ez a másik oldal is hozzátartozik. Az alábbiakban külön nézzük meg, mit igazolnak a táncról szóló vizsgálatok, és mit mutatnak a balettosokról szóló felmérések.
Egy öt évadon át tartó, folyamatos adatgyűjtésen alapuló vizsgálat egy hivatásos balett-társulat 123 táncosát követte. Az orvosi ellátást igénylő sérülések gyakorisága ezer tánc-órára vetítve a nőknél 3,9, a férfiaknál 3,1 volt, a kieséssel járó sérüléseké pedig 1,2 és 1,1. A kieséssel járó sérülések harmincöt százaléka huszonnyolc napnál hosszabb ideig tartó módosított edzésmunkát tett szükségessé, és a sérülések nagyobb része nem egyszeri baleset, hanem túlterheléses eredetű volt. Érdekes és nem magától értetődő eredmény, hogy a magasabb rangú, több színpadi feladatot kapó táncosoknál volt gyakoribb a sérülés, mint a kezdő beosztásúaknál. A sérülések eloszlása az évadon belül sem volt egyenletes: az orvosi ellátást igénylő esetek az évad eleji hónapokban, augusztusban és szeptemberben, valamint az évad végén, júniusban voltak a leggyakoribbak. Ez a mintázat arra utal, hogy a hirtelen megemelt terhelés és a felhalmozódott fáradtság egyaránt kockázatot jelent, ami a hobbiszintű táncra is átgondolható tanulság: a hosszabb szünet utáni visszatérés a legrosszabb időpont a tempó azonnali felvételére.
Egy másik, szintén ötéves vizsgálat egy hivatásos pályára készítő balettiskola 452 tanulóját követte, akiknek a medián életkora tizenöt év volt. Attól függően, hogy melyik sérülésdefiníciót használták, az éves sérülési arány 32,1 százaléktól 67,4 százalékig terjedt, és a leggyakrabban érintett testtáj a boka volt. Ezek az adatok versenysportszintű képzésre vonatkoznak, és nem vihetők át automatikusan a heti egy vagy két alkalommal, hobbiszinten balettozó felnőttre. Azt viszont megmutatják, hogy a balett terhelése nem szimbolikus, és hogy a technika fokozatos felépítése, valamint a bokára és a lábfejre irányuló erősítés nem választható, hanem szükséges része a képzésnek.
A balettről gyakran leírják, hogy erősíti a csontokat, hiszen ugrásokkal és terheléssel jár. Egy három éven át tartó, 101 táncos szakos növendéket és 115 azonos korú kontrollszemélyt követő vizsgálat azonban ennek ellenkezőjét mérte: a táncosoknál mind a lányoknál, mind a fiúknál alacsonyabb volt a csonttömeg, méghozzá a terhelt helyeken, a combnyakon és az ágyéki gerincen, és a nem terhelt alkaron egyaránt. A szerzők a hátteret nem tudták a sportolóknál megszokott tényezőkkel megmagyarázni, mert a bevitt energia és a felhasznált energia aránya a normál tartományban volt. Ez az eredmény óvatosságra int: a balett terhelése önmagában nem garantálja a jó csonttömeget, és a fejlődő szervezet táplálásának kérdése ennél a mozgásformánál külön figyelmet igényel.
A balettel kapcsolatos legsúlyosabb egészségi kockázat nem izomsérülés. Egy harminchárom vizsgálatot feldolgozó metaelemzés szerint a táncosok körében az evészavarok összesített előfordulása tizenkét százalék volt, balett-táncosoknál 16,4 százalék. Az anorexia nervosa előfordulása a teljes táncos csoportban két százalék, balettosoknál négy százalék volt, a máshova nem sorolható evészavaroké pedig 9,5, illetve 14,9 százalék. A táncosoknál összességében háromszoros volt az evészavar kockázata, elsősorban az anorexia nervosa és a máshova nem sorolható formák miatt. A szerzők ebből azt a következtetést vonják le, hogy ennek a csoportnak célzott ellátásra van szüksége. Szülőként és felnőtt táncosként ez az a pont, ahol a jelek korai felismerése tényleges különbséget jelent.
A kép másik oldala a tánc idegrendszeri és hangulati hatása. Egy 2023-as áttekintés huszonkilenc táncos beavatkozást dolgozott fel enyhe kognitív zavarral, Alzheimer-kórral vagy demenciával élő idős résztvevőknél, összesen 1708 fővel; ebből nyolc randomizált vizsgálat került metaelemzésbe. A tánc szignifikáns hatást mutatott az általános kognitív teljesítményre, a memóriára és az egyensúlyra, és csökkentette a depresszió mértékét. A végrehajtó működésre nem volt kimutatható hatása. A szerzők a táncot gyógyszermentes, olcsó és jól elfogadott kiegészítő beavatkozásnak nevezik. Fontos ugyanakkor, hogy ezek a programok jellemzően nem klasszikus balettórák voltak.
Kézenfekvő lenne a fentiekből azt a következtetést levonni, hogy a tánc idős korban megelőzi az eséseket. Ezt az adatok egyelőre nem támasztják alá. Egy 108 randomizált vizsgálatot és 23 407 résztvevőt feldolgozó áttekintés szerint a mozgásprogramok összességében huszonhárom százalékkal csökkentik az esések gyakoriságát, és ezen belül az egyensúlyt és a funkcionális mozgást célzó gyakorlatok hatása a legjobban igazolt. Ugyanez az áttekintés a tánc esésekre gyakorolt hatását bizonytalannak nevezi. A tánc tehát az egyensúlyra és a hangulatra mért kedvező eredményei miatt lehet jó választás, de az esésmegelőzés célzott gyakorlatokat kíván.
Felnőttként a balett akkor működik jól, ha a cél a mozgáskultúra, a testtartás és a koordináció fejlesztése, nem pedig a versenyszintű technika gyors elérése. Kezdő felnőtt csoportot érdemes keresni, ahol a tanár figyel a bemelegítésre, a bokastabilitásra és a fokozatosságra. Ismert gerinc-, csípő- vagy bokaprobléma esetén az órák megkezdése előtt gyógytornász vagy orvos véleménye indokolt. Gyereknél a heti óraszám emelése előtt érdemes megnézni, hogy marad-e elég pihenőnap, és hogy az étkezés fedezi-e a megnövekedett terhelést.
A balett mozgáskultúrát, testtartást és koordinációt fejleszt, és a tánc mint mozgásforma idős korban mérhetően javítja a kognitív teljesítményt, a memóriát, az egyensúlyt és a hangulatot. Ugyanakkor hivatásos és tanuló balettosoknál magas a sérülési gyakoriság, a csonttömeg egy hároméves vizsgálatban alacsonyabb volt a kontrollcsoporténál, és az evészavarok kockázata a táncosoknál háromszoros. Ezek nem a balett elleni érvek, hanem azok a pontok, amelyekre egy jó oktatónak és egy figyelmes szülőnek oda kell figyelnie.