Az egres (Ribes uva-crispa, régebbi néven Ribes grossularia) a ribiszkefélék családjába tartozó bogyós gyümölcs, amelyet Európa nagy részén, így Magyarországon is régóta termesztenek. A növény népi hírneve gazdag: vitaminforrásként, antioxidánsként és emésztést segítő gyümölcsként szokták emlegetni. A tudományos irodalom viszont szűkebb, mint amit ez a hírnév sugallna. Az egresről közvetlenül nagyon kevés vizsgálat született, és ami elérhető, szinte kizárólag laboratóriumi, kémiai összetétel-elemzés - emberi vizsgálat, klinikai kísérlet a jelen kutatás szerint nem található.
Ez a cikk kizárólag ellenőrzött, elsődleges tudományos forrásokra épül: a PubMed/PMC adatbázisában elérhető, egresre (Ribes uva-crispa) vonatkozó vizsgálatokra. Ahol egy állítás nem igazolható közvetlen forrásból, azt nyíltan jelöljük, ahelyett hogy megpróbálnánk kitölteni a hiányt egy hasonló gyümölcs eredményével.
Az egres évelő cserje, termése zöld, sárgászöld vagy vörösesbarna, íze a fajtától függően savanykástól édeskésig terjed. Hazánkban leginkább friss fogyasztásra, lekvárnak vagy sütemények alapanyagaként kerül a konyhákba. A növény kémiai összetételét vizsgáló publikációk többsége nem élettani hatásvizsgálat, hanem élelmiszer-kémiai elemzés: azt mérik, milyen vegyületek és milyen mennyiségben találhatók a gyümölcsben vagy annak kivonatában, nem pedig azt, hogy ezek a vegyületek emberi fogyasztás után hogyan hasznosulnak.
A legtöbb közvetlen adat az egres antioxidáns- és polifenoltartalmáról áll rendelkezésre, laboratóriumi kivonat-vizsgálatokból.
Egy 2023-as, Current Research in Food Science folyóiratban megjelent vizsgálat észt termesztésű zöld és piros egresfajtákat elemzett. A kivonatokban a teljes fenoltartalom zöld egresnél 162-392 mg GAE/100 g, piros egresnél 263-987 mg GAE/100 g között alakult (GAE = galluszsav-egyenérték, a kivonatra vonatkoztatva, nem a nyers gyümölcs teljes tömegére). A DPPH-teszttel mért szabadgyök-megkötő képesség zöld egresnél 73-86%, piros egresnél 87-91% gátlást mutatott (Hussain és mtsai, 2023). Fontos hangsúlyozni: a DPPH-teszt egy kémcsőben (in vitro) végzett kémiai reakció, nem azonos azzal, hogyan viselkedik egy vegyület emberi szervezetben.
Egy másik, Acta Biologica Hungarica-ban közölt vizsgálat kifejezetten egres kivonatok antioxidáns aktivitását hasonlította össze fekete és piros ribiszkével. Az egres vizes kivonata bizonyult a legaktívabbnak: DPPH-teszttel IC50 = 5,9 mg/ml, PCL-módszerrel (fotokemilumineszcencia) mérve 41,84 μmol AAE/g érték adódott (Laczkó-Zöld és mtsai, 2018). Ez is in vitro laboratóriumi mérés, nem humán hatásvizsgálat.
Egy 2019-es Food Chemistry-tanulmány négy egresfajtát (Invicta, Rixanta, Karat, Black Negus) és öt ribiszkefajtát vizsgált együtt. A kilenc fajta összesített tartományában a teljes fenoltartalom 3,52-30,77 g GA/kg, a flavonoidtartalom 2,83-17,35 g RE/kg, az aszkorbinsav-tartalom pedig 6,2-14,04 g/kg között mozgott - a szerzők ezt a kilenc fajtára együttesen adták meg, fajtánkénti bontás nélkül a kivonatban, ezért ebből egyetlen egresre jellemző pontos számot nem lehet levezetni. A vizsgált fajták közül a piros Black Negus egres és a fekete ribiszke Otelo fajta mutatta a legerősebb antioxidáns aktivitást DPPH-, ACW- és ACL-módszerrel mérve (Orsavová és mtsai, 2019).
Egy 2016-os, Postharvest Biology and Technology-ban megjelent vizsgálat húsz európai egresfajta biokémiai profilját mérte fel. A szerzők megállapítása szerint valamennyi vizsgált fajta jó C-vitamin-forrásnak számított, ugyanakkor alacsony cukortartalmú volt (Anastasiadi és mtsai, 2016). A tanulmány nem közölt egységes, fajtánkénti mg/100 g értéket, ezért konkrét számot ehhez a cikkhez nem lehet hozzárendelni. Más hiteles forrásból sem sikerült az egres C-vitamin-tartalmát mg/100 g pontossággal megerősíteni, ezért ebben a cikkben nem szerepel számszerű tápértéktáblázat.
Van egy érdekes technikai adalék is: egy 2006-os, Phytochemical Analysis-ban közölt módszertani tanulmány kifejezetten megjegyzi, hogy az egres az egyetlen a vizsgált bogyós gyümölcsök közül, amelynél a C-vitamin gyors, nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás mérését egy zavaró vegyület megnehezíti (Walker és mtsai, 2006). Ez önmagában nem mond semmit az egres tényleges C-vitamin-tartalmáról, de megmagyarázza, miért nehezebb erről a gyümölcsről pontos, egységesen összehasonlítható számot találni, mint más bogyósoknál.
A rost- és ásványianyag-tartalomról (kalcium, kálium, foszfor) az egresre vonatkozóan nem sikerült számszerű, elsődleges forrást találni, sem hazai, sem nemzetközi élelmiszer-adatbázisból. Mivel kitalált vagy emlékezetből pótolt szám nem kerülhet a cikkbe, ezt a területet nyíltan hiányként kezeljük: becsléssel nem töltjük ki, inkább hiányzó adatként jelezzük, mint bizonytalan számot közölnénk.
A PubMed célzott keresése ("Ribes uva-crispa" és humán, klinikai vagy randomizált vizsgálat kulcsszavakkal) mindössze hat találatot adott. Ezek között nem szerepel emberi bevonásos kísérlet: illóanyag-elemzés, in vitro antivirális teszt, sebgyógyulási áttekintés és egy zsírsav-összetételi vizsgálat található közöttük, humán klinikai kísérlet egy sem (PubMed-keresés, 2026). Külön keresés az egres és a szív-érrendszer kapcsolatára is csak egyetlen, általános bogyósgyümölcs-áttekintő cikket hozott, amely nem egresre szűkített eredményt közöl.
Ez azt jelenti: amit ma az egresről tudunk, szinte kizárólag kémiai összetétel-elemzésből és kémcsőben végzett antioxidáns-tesztekből származik. Ezekből nem lehet levezetni, hogy az egres fogyasztása emberben mérhető egészségügyi hatással jár - sem gyulladáscsökkentő, sem szív-érrendszeri, sem immunerősítő hatást nem igazol emberi vizsgálat. A gyümölcs vegyületei ígéretesek laboratóriumi környezetben, de ez tudományosan más kategória, mint egy igazolt élettani hatás.
Több hivatkozott vizsgálat az egrest (Ribes uva-crispa) a ribiszkékkel (Ribes nigrum, Ribes rubrum) együtt, ugyanabban a kísérletben elemezte, mert mindkettő a Ribes nemzetségbe tartozik. Ahol egy adat kifejezetten egresre vonatkozik (például a Laczkó-Zöld-tanulmány vizes kivonat eredménye vagy a Hussain-tanulmány fenoltartalma), azt fajra bontva közöltük. Ahol a forrás csak összesített, több fajra vonatkozó tartományt adott meg (Orsavová és mtsai), azt is jeleztük - ilyenkor a szám nem az egresre külön jellemző érték, hanem a teljes vizsgált fajtakör együttes tartománya. Rokon faj (például ribiszke) kutatási eredményét nem vetítettük át az egresre.
Az egres a rendelkezésre álló laboratóriumi adatok szerint polifenolokban és antioxidáns kapacitásban gazdag gyümölcs, és a szakirodalom szerint jó C-vitamin-forrásnak számít, alacsony cukortartalom mellett. Ugyanakkor emberi vizsgálat jelenleg nem igazolja, hogy ezekből a laboratóriumi tulajdonságokból konkrét egészségügyi haszon származik a fogyasztónál. Aki szereti, nyugodtan beépítheti az étrendjébe más zöldségek és gyümölcsök mellett - de olyan állítást, hogy az egres "gyógyítja" vagy "megelőzi" bármelyik betegséget, a jelenlegi tudományos bizonyítékok nem támasztanak alá.