A csalán (Urtica dioica) Európa-szerte honos, évelő növény, amelynek jellegzetessége a levelét és szárát borító, apró csípőszőr, ez adja a "csalán" nevet is. A növénynek háromféle felhasználási módja terjedt el: a szárított levélből készült forrázat (tea), a friss levél étkezési vagy külsőleges (csípéses) alkalmazása, és a gyökérből készült kivonat. A levél teaként történő fogyasztásáról, a vízhajtó hatásról és a hagyományos húgyúti javallatról külön cikk szól. Ez a cikk a friss csalánra fókuszál: mit tud a növény étkezési nyersanyagként, mit igazol a gyökérkivonat a prosztata-megnagyobbodásra, és mit mutatnak ki a vizsgálatok magáról a csípésről mint fájdalomcsillapító módszerről.
A csalán fiatal hajtásait és leveleit hagyományosan főzelékként, levesbe vagy pürébe főzve fogyasztják, hasonlóan a spenóthoz. Egy 2013-as vizsgálat közvetlenül mérte a friss és a feldolgozott (blansírozott vagy főzött) csalánlevél ásványianyag-tartalmát: a feldolgozott csalán A-vitamin-szükséglet 90-100 százalékát tudja fedezni egy adagban, és jó forrása a kalciumnak, vasnak és fehérjének. A rövid, 1 perces blansírozás vagy 7 perces főzés a vizsgálat szerint csak minimálisan csökkentette az összesített tápanyagtartalmat a nyers levélhez képest. A szerzők a csalánt fehérjében gazdag, alacsony kalóriatartalmú tápanyagforrásként ajánlják, kifejezetten vegetáriánus vagy diabéteszes étrendbe illesztve is - de ez a mérés a feldolgozott levélre vonatkozik, nem közöl külön adatot a forrázatba (teába) ténylegesen átkerülő mennyiségről. A vizsgálat 100 grammos adagra vetítve, egy 2000 kalóriás napi étrend részeként számolta ki a tápértéket, vagyis a gyakorlatban rendszeresen, ételként fogyasztott mennyiségre vonatkozik, nem egy alkalmi köretre vagy díszítésre.
A csalán csípő szőrszálai hangyasavat, hisztamint, acetilkolint és szerotonint juttatnak a bőrbe érintéskor, ez okozza a jellegzetes égő, viszkető reakciót. Ugyanezek a vegyületek nyers, feldolgozatlan levélben a szájnyálkahártyát és az emésztőrendszert is irritálhatják, ezért a nyers csalán fogyasztása nem ajánlott. A hő - főzés, blansírozás - lebontja a csípést okozó vegyületeket, és biztonságosan fogyaszthatóvá teszi a levelet; szárítás vagy összemorzsolás szintén semlegesíti a hatást, míg a fagyasztva szárítás vagy a nyers levű facsarás nem feltétlenül. Ez a gyakorlati szempont független attól, hogy valaki teaként issza vagy ételként eszi a csalánt: a nyers, kezeletlen levél mindkét esetben kerülendő.
A csalángyökér-kivonatot évtizedek óta vizsgálják a jóindulatú prosztata-megnagyobbodáshoz (BPH) kapcsolódó vizelési panaszok kiegészítő kezelésére. Egy 620 beteget bevonó, 6 hónapos, kettős vak, placebokontrollos, részleges keresztezett vizsgálatban a csalángyökér-kezelés csoportjában a betegek 81 százaléka számolt be javuló alsó húgyúti tünetekről, szemben a placebocsoport 16 százalékával. Egy újabb, 2020-as, 60 BPH-s férfit bevonó, kettős vak, randomizált vizsgálatban napi 450 milligramm csalángyökér-kivonat 12 hetes szedése szignifikánsan javította a Nemzetközi Prosztata Tünet Pontszámot (IPSS) a placebóhoz képest. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) Növényi Gyógyszerkészítmények Bizottsága a csalángyökeret hagyományos növényi gyógyszerként ismeri el a jóindulatú prosztata-megnagyobbodáshoz kapcsolódó alsó húgyúti tünetek enyhítésére, kifejezetten azzal a feltétellel, hogy súlyosabb, orvosi kivizsgálást igénylő állapotokat előzetesen ki kell zárni. Ez fontos különbségtétel: az EMA nem önálló kezelésként, hanem orvosi kizárás utáni, kiegészítő alkalmazásként sorolja be a készítményt, és a besorolás a hagyományos használatra épül, nem minősül teljeskörűen bizonyított (well-established) indikációnak. A két idézett vizsgálat eltérő kivonatot és dózist használt, ami a gyógynövénykészítményeknél gyakori korlát: a pontos hatóanyag és a hatásmechanizmus nem egységesen azonosított, ezért a különböző gyártók termékei között a tényleges hatáserősség eltérhet.
A csalánnal való szándékos megcsípést (urtikáció) régóta alkalmazza a népi gyógyászat ízületi fájdalomra, és erre létezik egy valódi randomizált, kettős vak, keresztezett vizsgálat is: 27, hüvelykujj- vagy mutatóujj-tövi ízületi fájdalommal élő beteg egy héten át naponta friss csalánlevelet alkalmazott a fájó területen, majd öt hetes kihagyás után egy héten át placebóként fehér árvacsalán levelét (amely nem csíp). A csalánnal kezelt héten a fájdalom és a mozgáskorlátozottság csökkenése egyaránt szignifikánsan nagyobb volt, mint a placebóhétben. A vizsgálat kis mintaszáma és a placebo-vakítás nehézségei (a résztvevő érzi, hogy csíp-e a levél vagy sem) miatt az eredményt inkább biztató jelzésként, nem megalapozott, széles körben ajánlható kezelésként érdemes kezelni. A módszer emellett kifejezetten kellemetlen (a csípés maga is fájdalmas és bőrreakciót okoz), ezért önmagában, orvosi felügyelet nélküli, otthoni kipróbálása nem tekinthető bevett, elfogadott kezelési formának, inkább egy dokumentált, de niche jellegű módszernek.
A csalángyökér-kivonat szedése előtt vesebetegségben vagy vesepanaszok gyanúja esetén orvosi egyeztetés javasolt, és a szedés alatt megfelelő folyadékbevitelt kell biztosítani. Terhesség és szoptatás alatt a csalánkészítmények biztonságosságát nem igazolták kellő mértékben, ezért ebben az időszakban a rendszeres használat előtt orvosi tanácsot kell kérni. A friss csalán csípéses alkalmazása bőrreakciót (kiütés, viszketés, ritkán hólyagosodás) okozhat, ezért nagyobb testfelületen való kipróbálás előtt érdemes egy kisebb felületen tesztelni. Nyílt sebre, fertőzött vagy duzzadt, meleg tapintatú ízületre a csípéses alkalmazás nem javasolt, ilyenkor orvoshoz kell fordulni. A gyökérkivonat és a friss levél biztonsági profilja nem azonos: a gyökérkivonatnál a fő figyelmeztetés a vesére és a folyadékháztartásra vonatkozik, a friss levélnél pedig a bőrreakcióra és a nyers fogyasztás elkerülésére - a kettőt érdemes külön kezelni, ha valaki egyszerre több csalánkészítményt is szedne.
A csalán háromféle formában, háromféle bizonyítékkal jelenik meg a kutatásban: a friss levél feldolgozva (főzve, blansírozva) tápanyagban gazdag, biztonságos élelmiszer, nyersen viszont irritáló hatása miatt kerülendő. A gyökérkivonat két nagyobb klinikai vizsgálatban is javította a jóindulatú prosztata-megnagyobbodáshoz kapcsolódó vizelési panaszokat, és az EMA hagyományos, orvosi kizárás utáni kiegészítő kezelésként ismeri el. A csalánnal való szándékos megcsípés (urtikáció) ízületi fájdalomra egy kis mintaszámú, de valódi randomizált vizsgálatban is hatásosnak bizonyult, ez azonban inkább biztató jelzés, mint megalapozott bizonyíték. Vesebetegségben, terhesség és szoptatás alatt, illetve nyílt seb vagy gyulladt ízület esetén a használat előtt mindenképp érdemes orvossal egyeztetni.