Az aszkorbinsav a C-vitamin kémiai neve: vízoldékony vitamin, amelyet az emberi szervezet nem képes előállítani, ezért táplálékkal vagy étrend-kiegészítővel kell bevinni. Kollagénszintézisben, antioxidáns védelemben és számos enzimreakcióban vesz részt. Természetes formában elsősorban citrusfélékben, paprikában, csipkebogyóban, brokkoliban és más zöldségben-gyümölcsben található meg, de élelmiszer-adalékanyagként (E300) és étrend-kiegészítőként is széles körben elérhető.
A C-vitamin és a megfázás kapcsolata a legrégebb óta és legalaposabban vizsgált téma a vitaminnal kapcsolatban. Egy 29 placebokontrollos vizsgálatot, összesen 11 306 résztvevőt összesítő Cochrane-elemzés szerint a rendszeres C-vitamin-szedés az általános népességnél nem csökkentette érdemben a megfázás előfordulási gyakoriságát. A betegség időtartamára ugyanakkor mérhető, bár szerény hatást mutatott: felnőtteknél 8 százalékkal (3-12 százalék közötti tartományban), gyerekeknél 14 százalékkal (7-21 százalék között) rövidült a megfázás időtartama a rendszeres szedők körében. Napi 1-2 gramm C-vitamin gyerekeknél 18 százalékkal rövidítette a tünetek fennállását. Fontos különbség: ha valaki csak a tünetek jelentkezése UTÁN kezdi el szedni a C-vitamint, ennek nem volt kimutatható hatása sem az időtartamra, sem a súlyosságra. A rendszeres, megelőző jellegű szedés és a tünetek utáni "gyorssegély" tehát két különböző dolog, és csak az előbbire van bizonyíték.
Az aszkorbinsav a nem hem-vasat (a növényi eredetű vas formáját) a felszívódásra alkalmasabb, kétvegyértékű állapotba redukálja, ezért gyakran ajánlják vashiányos étrend mellé. Egy klasszikus, izotópos jelöléssel végzett vizsgálat szerint ez a fokozó hatás egyetlen étkezésre, éhomi állapotban vetítve valóban kifejezett. Ugyanakkor a szerzők azt is kimutatták, hogy amikor a napi C-vitamin-bevitelt egy teljes étrenden belül, három különböző szinten (napi 51-247 milligramm között) hasonlították össze, a vasfelszívódásban nem volt szignifikáns különbség a három időszak között - vagyis a hosszú távú, teljes étkezésekre vonatkozó hatás jóval kevésbé egyértelmű, mint az egyszeri étkezésre vonatkozó. Ez azt jelenti, hogy a "C-vitaminos gyümölcslé a vashiányos étkezéshez" tanács inkább egy adott étkezésre, nem pedig az általános napi vasháztartásra igazolt megbízhatóan.
Ennek van egy fordítottja is: aki hemokromatózisban (öröklött vas-túlterheléses betegségben) szenved, annak kifejezetten kerülnie érdemes a nagy dózisú C-vitamin-kiegészítést, mert a fokozott vasfelszívódás náluk nem előny, hanem további megterhelés a már eleve túlterhelt vasháztartásra. Ez a populáció kisebbségben van, de a vasfelszívódás-fokozó hatás nem kizárólag a vashiányosoknál releváns szempont.
Az aszkorbinsav a kollagénszintézis egyik kulcs-kofaktora: elősegíti a prolil- és lizil-hidroxiláz enzimek működését, amelyek a kollagénrostok stabilizálásához szükségesek, emellett antioxidánsként részt vesz az UV-sugárzás okozta bőrkárosodás elleni védelemben. Egy 2017-es, a témát összefoglaló szakirodalmi áttekintés szerint a bőr normál állapotban is magas C-vitamin-koncentrációt tartalmaz, ez támogatja a kollagéntermelést és az antioxidáns védelmet. Az áttekintés ugyanakkor kiemeli, hogy a táplálékból bevitt és a bőrre helyileg felvitt C-vitamin hatékonyságának összehasonlítása még kevéssé kutatott terület - vagyis abból, hogy a C-vitamin szerepet játszik a bőr egészségében, nem következik automatikusan, hogy egy krém vagy szérum formájában alkalmazva ugyanolyan mértékű hatást fejt ki, mint a táplálékból biztosított, megfelelő bevitel.
A C-vitamin vérnyomásra gyakorolt hatását egy 2026-os, hat metaanalízist és 17 randomizált kontrollos vizsgálatot összesítő ernyő-áttekintés (umbrella review) vizsgálta. Az eredmény szerint a C-vitamin-kiegészítés átlagosan körülbelül 3,7 Hgmm-rel csökkentette a szisztolés (felső) vérnyomást. A diasztolés (alsó) vérnyomásnál a teljes vizsgált populációban nem mutatkozott érdemi csökkenés, cukorbetegeknél viszont klinikailag is releváns, 2,27 Hgmm-es csökkenést találtak. A szerzők maguk hangsúlyozzák, hogy a bizonyítékok megbízhatósága alacsony, ezért nagyobb, hosszabb távú vizsgálatok szükségesek a hatás megerősítéséhez. Ez tehát egy irányjelző, nem egy megalapozott gyógyhatás: magas vérnyomás kezelésére önmagában nem alkalmas.
A C-vitamin biztonságosságát gyakran túlbecsülik, mivel vízoldékony vitaminról van szó. Egy több mint 23 000 svéd férfit követő, hosszú távú prospektív vizsgálat szerint a C-vitamin-kiegészítőt szedő férfiaknál a vesekőképződés kockázata a nem szedőkhöz képest 1,92-szeresére nőtt (a 95 százalékos konfidenciaintervallum 1,33-2,77 között volt). Ez a kockázat kifejezetten a kiegészítő formában, koncentráltan bevitt C-vitaminhoz kötődik, nem az élelmiszerből származó, természetes bevitelhez - a vizsgálat ezt a különbséget explicit módon jelöli. A mechanizmus az, hogy a szervezet a fölösleges C-vitamin egy részét oxalátra bontja le, ez pedig vesekövet-képző anyag. Aki hajlamos a vesekőre, vagy korábban már volt vesekő-epizódja, annak érdemes kerülnie a nagy dózisú (grammos nagyságrendű) C-vitamin-kiegészítőket, és inkább élelmiszerből fedeznie a szükségletét.
A C-vitamin vízoldékony jellege miatt a szervezet nem raktározza hosszú távon, ezért a rendszeres, napi bevitel fontosabb, mint egy-egy nagy adag alkalmankénti bevitele. Jó természetes forrásai a citrusfélék, a paprika, a csipkebogyó, a brokkoli, a kelbimbó és a bogyós gyümölcsök. A dohányzás fokozza a szervezet C-vitamin-fogyását, ezért a dohányzóknak a nem dohányzóknál nagyobb bevitelre lehet szükségük - ezt a pontos, milligrammban kifejezett ajánlott napi mennyiséget azonban hiteles, elsődleges hatósági forrásból nem sikerült megerősíteni, ezért konkrét számot itt nem közlünk.
Az aszkorbinsav (C-vitamin) szerepe a kollagénszintézisben és az antioxidáns védelemben jól dokumentált, de a köztudatban élő "megfázás elleni csodaszer" képe túlzó: a rendszeres szedés a megfázás időtartamát csökkenti szerényen, a fertőzés kialakulását azonban nem előzi meg, és a tünetek után elkezdett szedésnek nincs kimutatott haszna. A vas felszívódását egyetlen étkezésnél igazoltan segíti, hosszú távú, teljes étrendre vetített hatása kevésbé egyértelmű. A vérnyomásra gyakorolt hatása szerény és bizonytalan megbízhatóságú. A legfontosabb óvatossági szempont a magas dózisú kiegészítők vesekő-kockázata, különösen olyanoknál, akiknek erre hajlamuk van. Krónikus betegség, vesekő a kórtörténetben vagy rendszeres gyógyszerszedés esetén érdemes orvossal egyeztetni a kiegészítés dózisáról, mielőtt valaki tartósan nagy mennyiségben szedni kezdi.