A magyar néphagyományban a diópálinka valójában nem desztillált párlat, hanem áztatott, érlelt ital. A készítők június vége felé, a Szent Iván-éj környékén szedik le az éretlen, zöld diót, amikor a termés belseje még puha, héja nem szilárdult meg. A zöld diót ízesítőkkel (gyakran vaníliával, narancshéjjal) és cukorral együtt teszik egy magas alkoholtartalmú párlatba, jellemzően gyümölcspálinkába vagy tiszta szeszbe, és hetekig, gyakran hónapokig érlelik, közben naponta felrázva. A folyamat végén az italt leszűrik.
Ez a készítési mód technikailag likőrkészítés. Az alkoholt nem a dióból nyerik: egy már kész párlatba áztatják bele a diót. A "diópálinka" elnevezés ugyanakkor könnyen azt sugallja, hogy az ital maga hordozza a dió tápanyagait. A zöld dió és a belőle áztatással készült alkoholos ital két különböző dolog.
Az éretlen, zöld dió valóban szerepel a magyar népi gyógyászatban. C-vitamin-, polifenol- és csersavtartalma miatt hagyományosan immunerősítő és vértisztító szerként tartották számon, gyomorpanaszok esetén is alkalmazták. Ez a hír azonban a nyers gyümölcsre vonatkozik, nem az alkoholos italra.
Amikor a zöld diót hetekig alkoholban áztatják, a folyamat nem azonos a nyersanyag tápértékének megőrzésével. Az érlelés és a szűrés során a vízoldékony és hőérzékeny vegyületek egy része elvész vagy lebomlik, az italhoz emellett jelentős mennyiségű cukrot is adnak. Az elkészült ital elsősorban alkoholt, cukrot és ízanyagokat tartalmaz, nem a zöld dió eredeti tápanyagprofilját.
A "jótékony hatás" tehát valós hagyományra épül, csak épp fogalomcserén keresztül: a nyersanyag népi híre ragadt át egy belőle készült, alkoholos italra, amelyre a hagyomány eredetileg nem vonatkozott.
Az interneten sok hasonló cikk hivatkozik "tudományos kutatásra" anélkül, hogy megnevezné, melyik vizsgálatról, intézményről vagy folyóiratról van szó. Ez a fogalmazás nyelvtanilag hitelesnek hangzik, valójában semmit nem bizonyít: bármilyen állítás mögé oda lehet írni, hogy "kutatások szerint", ha nincs mellette forrás, amit az olvasó ellenőrizhetne.
Egy valódi tudományos hivatkozás megnevezi a vizsgálatot végző kutatókat vagy intézményt, a publikáció helyét és lehetőleg azt is, hány emberen vagy milyen módszerrel mérték az eredményt. Ha egy cikk ehelyett csak annyit ír, hogy "kutatások igazolják", érdemes gyanakvással kezelni az utána következő állítást, különösen akkor, ha az egészségről vagy alkoholtartalmú italról szól.
A jelenlegi tudományos álláspont az alkoholról független attól, hogy egy italt zöld dióval ízesítettek-e.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2023. január 4-én kiadott közleményében kimondta, hogy nincs olyan alkoholfogyasztási szint, amely bizonyítottan biztonságos lenne az egészségre. A közlemény szerint jelenleg nem ismert olyan küszöbérték, amely alatt az alkohol rákkeltő hatása ne érvényesülne, és nincs olyan vizsgálat sem, amely igazolná, hogy a mérsékelt fogyasztás szív- és érrendszerre vagy 2-es típusú cukorbetegségre gyakorolt esetleges előnye felülmúlná az ezzel járó rákkockázatot.
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 1987 óta az 1-es csoportba sorolja az alkoholt, vagyis a bizonyítottan rákkeltő anyagok közé, ugyanabba a kategóriába, mint a dohányt vagy az azbesztet. A besorolás hét ráktípus, a szájüreg, a garat, a gégefő, a nyelőcső, a máj, a vastagbél-végbél és az emlő rákja esetében tekinti bizonyítottnak az okozati összefüggést. Az alkohol lebontása során keletkező acetaldehid önmagában is az 1-es csoportba tartozó, bizonyítottan rákkeltő anyag.
A pálinka a magyar szeszes italok egyik legtöményebb fajtája, lényegesen magasabb alkoholtartalommal, mint a bor vagy a sör. Ez azt jelenti, hogy azonos ivási alkalom, azonos pohárszám mellett is jóval több tiszta alkohol kerülhet a szervezetbe, mint egy alacsonyabb fokú italnál.
Az Európai Unió 1924/2006/EK rendeletének 4. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy az 1,2 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú italokon egészségre vonatkozó állítás nem alkalmazható. A pálinka ennek a küszöbnek sokszorosát tartalmazza, így rá semmilyen, jótékony hatást ígérő megfogalmazás jogszerűen nem vonatkoztatható. Ez akkor is igaz, ha az alapanyaga, jelen esetben a zöld dió, önmagában rendelkezik valamilyen néphagyomány szerinti jó hírrel: a hagyomány a nyersanyagról szól, a jogszabály pedig a kész, magas alkoholtartalmú italra vonatkozik.
A diópálinka a magyar néphagyomány szerint zöld dióval ízesített, hetekig érlelt alkoholos ital, nem desztillált párlat. A zöld dióhoz kötődő jótékony hír a nyersanyagra vonatkozik, és az áztatás, valamint a hozzáadott cukor miatt nem vetíthető át egyenesen a kész italra. A jelenlegi tudományos álláspont szerint az alkoholnak nincs bizonyítottan biztonságos fogyasztási szintje, és a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség 1987 óta bizonyítottan rákkeltő anyagként tartja számon. Az uniós szabályozás emiatt tiltja is, hogy 1,2 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú italhoz egészségre vonatkozó állítást kapcsoljanak.