Az illóolajok növényi részekből (virág, levél, kéreg, gyanta) párlással vagy hidegen sajtolva nyert, illékony vegyületeket tartalmazó kivonatok. Leggyakrabban párologtatóban elpárologtatva, azaz belélegezve, vagy hígítva, bőrre kenve használják őket. Az Egyesült Államok Nemzeti Kiegészítő és Integratív Egészségügyi Központja (NCCIH) szerint az aromaterápia néven ismert gyakorlat ezen az elven alapul: az illatanyagok belélegzése vagy a hígított olaj bőrre juttatása.
Fontos különbséget tenni a hagyományos, évszázados használat és a bizonyított hatás között. Az, hogy egy növényi kivonatot régóta alkalmaznak, önmagában nem igazolja, hogy hatásos vagy biztonságos - ezt csak a kontrollált vizsgálatok mutathatják meg.
A legtöbb humán vizsgálat a levendulaolajról szól, és szinte kivétel nélkül belélegzéses (inhalációs) vagy bőrön át történő alkalmazást vizsgál, nem belső fogyasztást.
Egy 2024 szeptemberéig megjelent vizsgálatokat összesítő, 11 randomizált kontrollos vizsgálatot és 628 felnőtt résztvevőt felölelő metaanalízis szerint a levendula illóolaj inhalációja mérhetően javította a résztvevők alvásminőségét a kontrollcsoporthoz képest. A hatás statisztikailag szignifikáns volt, de a szerzők maguk is jelzik, hogy a bevont vizsgálatok mérete és módszertana igen eltérő.
Ezzel együtt az NCCIH lavendulával foglalkozó összefoglalója óvatosabb megfogalmazást használ: egyelőre nem egyértelmű, hogy a levendulaolajos aromaterápia ténylegesen segít-e szorongás, stressz, alvászavar vagy fájdalom esetén, mert a témában viszonylag kevés, szigorú módszertani követelményeknek megfelelő kutatás készült. Az NCCIH azt is megjegyzi, hogy önmagában az álmatlanság kezelésére vonatkozó aromaterápiás kutatás is hiányos.
Ez a két megállapítás nem mond ellent egymásnak: egy szűkebb, kifejezetten a levendula-inhalációra fókuszáló összesítés talált mérhető, kedvező irányú hatást, miközben a téma egészére (más olajok, más panaszok) vonatkozóan a bizonyítékok gyengék vagy hiányoznak. Emiatt nem állítható, hogy az illóolajok általánosságban bizonyítottan gyógyhatásúak - legfeljebb az, hogy egyes olajok inhalációja bizonyos, jól körülhatárolt kutatási kontextusban (pl. alvásminőség önbevallásos mérése) kedvező eredményt hozott.
Fontos korlát: ezek a vizsgálatok tünetek önbevallásos változását mérik, nem betegségek gyógyulását, és a legtöbb esetben rövid távú, kis létszámú mintán készültek. Ez azt jelenti, hogy az illóolajok kiegészítő, nem helyettesítő szerepet tölthetnek be - orvosi kezelés helyett nem alkalmazhatók.
A vizsgálatok döntő többsége inhalációt alkalmazott, nem bőrre kenést vagy belső fogyasztást. Ez a módszertani részlet azért fontos, mert a hatás és a biztonságosság sem vihető át automatikusan egyik alkalmazási módról a másikra: egy inhalációval mért, kedvező eredmény nem jelenti azt, hogy ugyanaz az olaj bőrre kenve vagy lenyelve is ugyanúgy hat, vagy ugyanúgy biztonságos.
A korábbi szöveg állította, hogy a teafaolaj "hatékony antibakteriális és fertőtlenítő tulajdonságokkal rendelkezik", és hogy "gyakran alkalmazzák kisebb bőrfertőzések kezelésére". Ehhez az állításhoz nem tartozott forrás, és a jelen kutatás során sem került elő olyan elsődleges, emberi vizsgálaton alapuló bizonyíték, amely alátámasztaná bőrfertőzés kezelésére vonatkozó hatását - laboratóriumi (in vitro) adatok nem egyenlők a klinikai hatásossággal. Ezért ez az állítás kimaradt.
Hasonlóképpen kimaradt a citromfűre és a valeriánára vonatkozó, forrás nélküli alvásjavító állítás, valamint a "tegyünk néhány cseppet a párnánkra" tanács - hígítatlan illóolaj közvetlen bőrkontaktusa irritációt okozhat, ezért ez nem biztonságos általános tanács.
Az illóolajok koncentrált vegyületek, és lenyelve mérgezőek lehetnek. A teafaolaj (Melaleuca alternifolia) lenyelését dokumentáló esetleírások szerint már 10 milliliternél kevesebb, hígítatlan olaj lenyelése is hányást, járászavart (ataxiát), zavartságot és központi idegrendszeri depressziót okozott kisgyermekeknél, egy 17 hónapos csecsemő esetében kómáig súlyosbodó tünetekkel. A National Capital Poison Center (amerikai mérgezési központ) szerint az illóolajok lenyelése az egyik leggyakoribb ok, ami miatt szülők mérgezési központhoz fordulnak gyermekük miatt, és az esetek jelentős része véletlen, gyermek általi lenyelés.
A kámforolaj és a mentolt (mentát) tartalmazó készítmények kisgyermekeknél különösen veszélyesek. Egy esetsorozatot összegző közlemény szerint már néhány milliliter lenyelt, tömény kámforolaj is görcsrohamot és légzésdepressziót okozhat kisgyermekeknél. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) helyi fájdalomcsillapító készítményekre vonatkozó szabályozása (M017 monográfia) kifejezetten előírja, hogy 2 év alatti gyermekeknél kámfort tartalmazó helyi készítmény csak orvosi tanácsra használható. Csecsemőknél és kisgyermekeknél emellett a bőrfelület-testtömeg arány miatt a bőrön át felszívódó mennyiség is arányaiban nagyobb hatást fejthet ki, mint felnőtteknél.
Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) növényi gyógyszerekkel foglalkozó bizottságának (HMPC) a levendula illóolajról szóló hivatalos monográfiája szerint a levendulaolaj belélegzése szorongás és nyugtalanság enyhítésére elfogadható, ugyanakkor a belső (szájon át történő) alkalmazás terhesség alatt nem javasolt, mert a hagyományos felhasználás szerint az olaj menstruációt indukáló (emmenagóg) hatással hozható összefüggésbe. Ez azt jelenti, hogy nem minden felhasználási mód egyformán kockázatos: az inhaláció és a belső fogyasztás terhesség alatt nem kezelhető azonos megítélés alá eső kérdésként. Mivel a legtöbb illóolaj esetében nincs hasonlóan részletes, hatóság által jóváhagyott biztonsági értékelés, terhesség és szoptatás alatt új illóolaj bevezetése előtt kezelőorvossal vagy szülésznővel érdemes egyeztetni, ahelyett hogy általános internetes ajánlásra hagyatkoznánk.
Aki mégis illóolajat használ, néhány konkrét szabályt érdemes betartani: hígítatlan illóolajat soha ne fogyasszunk el és ne kenjünk közvetlenül a bőrre; párologtatót jól szellőző helyiségben, gyermekektől és háziállatoktól elzárva használjunk; csecsemőknél és két év alatti kisgyermekeknél kámfort, mentolt vagy eukaliptuszt tartalmazó terméket ne alkalmazzunk orvosi javaslat nélkül; és véletlen lenyelés esetén azonnal forduljunk orvoshoz vagy hívjunk mérgezési tájékoztató szolgálatot, ne várjunk a tünetek súlyosbodására.
Az illóolajok inhalációja - elsősorban a levendulaolajé - néhány kontrollos vizsgálatban mérhetően javította az alvásminőséget, de a kutatási bázis egésze még hiányos, és az eredmények nem terjeszthetők ki automatikusan minden olajra vagy minden panaszra. A tényleges kockázat ott kezdődik, ahol a használat módja változik: belső fogyasztásnál, csecsemőknél és kisgyermekeknél, valamint terhesség alatt dokumentált, súlyos mellékhatásokról és mérgezési esetekről van adat. Ezeket a korlátokat nem lehet megkerülni azzal, hogy az illóolaj "természetes" - a dokumentált mérgezési esetek éppen ezt cáfolják.