A csalán tea jótékony hatásai - mit igazolnak valójában a kutatások?

A csalán (Urtica dioica) levelének forrázatát Európa-szerte régóta issza a hagyományos gyógynövényes gyakorlat, jellemzően vízhajtó és ízületi panaszokra szánt teaként. A növény vizes kivonatát vizsgáló tudományos anyag azonban jóval szűkebb, mint amit a népi hír kelt róla: kevés a kifejezetten a tea formájára vonatkozó emberi vizsgálat, a legtöbb adat állatkísérletből, sejtes modellből vagy a kivonat kapszulás formájából származik. Az alábbiakban azt nézzük át, mit mond erről az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) növényi gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága, és mit találtak a kutatók a csalánlevél hatóanyagairól.

Mit tartalmaz ténylegesen a csalánlevél tea

A csalánlevél forrázatának összetételét egy 2021-es vizsgálat elemezte közvetlenül a kész teából. A kutatók egy eddig kevéssé vizsgált vegyületet, egy úgynevezett filloxantobilint (a klorofill lebontási terméke) azonosítottak a csalántea egyetlen csészényi mennyiségében, és laboratóriumi tesztekben antioxidáns és gyulladáscsökkentő aktivitást mutattak ki rá. A vizsgálat hangsúlyozza, hogy a mennyiség szolgáltatónként jelentősen eltért. Ez sejtes és biokémiai vizsgálat volt, nem klinikai tanulmány emberen, így az eredmény azt mutatja meg, hogy a csalántea tartalmaz antioxidáns hatású vegyületeket, nem azt, hogy a fogyasztása mérhető egészségügyi előnyt okoz.

Mit ismer el hivatalosan az EMA

Az Európai Gyógyszerügynökség Növényi Gyógyszerkészítmények Bizottsága (HMPC) 2010-ben adott ki közösségi monográfiát a csalánlevélről (Urtica dioica, Urtica urens folium). Ez a dokumentum a hosszú távú hagyományos használatra épül, nem klinikai vizsgálatsorozatra, és két hagyományos indikációt ismer el: enyhe ízületi fájdalom csillapítására, illetve a vizelet mennyiségének növelésére, a húgyutak átöblítésének segítésére, enyhe húgyúti panaszok kiegészítő kezeléseként. A monográfia szerint a herbal tea elkészítéséhez 2-4 gramm szárított levél szükséges adagonként, ez naponta 3-6 alkalommal ismételhető, ami napi 8-12 gramm szárított levélnek felel meg. A húgyúti javallatnál a folyamatos használatot legfeljebb 2-4 hétre korlátozza; az ízületi javallatnál a maximum 4 hét. Ha a panaszok ez alatt sem enyhülnek, vagy láz, fájdalmas vizelés, görcs vagy véres vizelet jelentkezik, orvoshoz kell fordulni. Az ízületi javallatnál a monográfia azt is kiemeli: ha a fájdalmat az érintett ízület duzzanata, bőrpírja vagy láz kíséri, szintén orvoshoz kell fordulni, mert ez már nem a hagyományos indikáció köre.

A vízhajtó hatás és a gyógyszer-kölcsönhatás kérdése

A csalán vízhajtó hatásának mechanizmusát egy 2000-es állatkísérlet vizsgálta: patkányoknak vénásan adott csalánlevél-kivonat dózisfüggő módon növelte a vizeletmennyiséget és a nátriumürítést, és csökkentette a vérnyomást. Ez a vizsgálat állaton történt, intravénásan adott kivonattal, nem szájon át fogyasztott teával emberen, ezért a mechanizmust igazolja, a tea tényleges hatáserősségét embernél nem.

Az EMA monográfiája a "kölcsönhatások más gyógyszerekkel" pontban azt írja, hogy hagyományos használat mellett nincs dokumentált kölcsönhatás. Ugyanakkor a monográfia kifejezett ellenjavallatként nevezi meg azokat az állapotokat, ahol a csökkentett folyadékbevitel javasolt, például súlyos szív- vagy vesebetegségnél. Mivel a csalán feltételezett hatásmechanizmusa vízhajtó jellegű, ezekben az állapotokban, illetve vízhajtó gyógyszer szedése mellett a fokozott folyadékvesztés és a kiszáradás kockázata elméletileg fennáll, még ha ezt formális kölcsönhatás-vizsgálat nem is dokumentálta közvetlenül. Vízhajtót szedőknek vagy vese-, szívbetegeknek ezért érdemes orvossal egyeztetni a rendszeres csalántea-fogyasztásról.

Allergia és a "természetes antihisztamin" állítás

A csalánlevél allergiaszezonban való fogyasztásának hagyománya mögött két, egymástól eltérő típusú bizonyíték áll. Egy 2009-es laboratóriumi vizsgálat kimutatta, hogy a csalánlevél-kivonat gátolja a hisztamin-1 receptort, és csökkenti a hízósejtek degranulációját, vagyis molekuláris szinten valóban antihisztamin-szerű mechanizmusa van. Ez azonban sejtes, laboratóriumi kísérlet volt, nem emberi vizsgálat.

Az egyetlen közvetlenül embereken végzett, allergiás rhinitisre vonatkozó vizsgálat egy 1990-es, kettős vak, randomizált tanulmány volt 98 résztvevővel, amely fagyasztva szárított csalánlevél-kapszulát hasonlított össze placebóval. A résztvevők átfogó szubjektív értékelésében a csalán jobbnak bizonyult a placebónál, de a napi tünetnaplók összehasonlításában a különbség csak határeset volt. Ez a vizsgálat sem tea formájú kivonatot tesztelt, hanem fagyasztva szárított kapszulát, ezért a csalántea allergia elleni hatásáról ebből közvetlen következtetés nem vonható le.

Vércukor és egyéb vizsgált területek

A csalánlevél-kivonat más felhasználási területeken is a tudományos érdeklődés középpontjában áll. Egy 2013-as, kettős vak, placebókontrollos vizsgálat 92, előrehaladott 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, inzulinnal kezelt betegen azt találta, hogy a napi háromszor szedett 500 milligrammos csalánlevél-kivonat kapszula szignifikánsan csökkentette az éhomi vércukrot, az étkezés utáni vércukrot és a HbA1c-t a placebóhoz képest, mérhető mellékhatás nélkül. Ez is kapszulás kivonatot vizsgált, nem teát, ezért a csalántea vércukorra gyakorolt hatásáról ebből a vizsgálatból közvetlen adat nincs. Aki vércukorcsökkentő gyógyszert szed, annak érdemes ezt is jelezni a kezelőorvosának, mielőtt rendszeresen nagy mennyiségben fogyaszt csalánkészítményt.

A csalánlevél vitamin- és ásványianyag-tartalmára vonatkozóan az eredeti cikkben szereplő konkrét állítások (A-, C-, K- és B-vitamin, vas, kalcium, magnézium) mögé nem sikerült számszerű, tea-specifikus forrást azonosítani, ezért ezekhez itt nem társítunk konkrét értéket. Fontos különbség, hogy a száraz levél laboratóriumi összetétele nem azonos azzal, ami ténylegesen átkerül a forrázatba: a vízoldékonyság, a forrázási idő és a felhasznált levélmennyiség mind befolyásolja, mennyi jut a csészébe. Konkrét mennyiség vagy napi beviteli arány nélkül nem állítható, hogy a tea érdemben hozzájárul ezen tápanyagok beviteléhez, ezért ezt a cikk sem nevezi meg számszerű előnyként.

Terhesség és gyermekek

Az EMA monográfiája külön kitér a terhességre és szoptatásra: a biztonságosságot ebben az időszakban nem igazolták, ezért elégséges adat hiányában a monográfia nem javasolja a csalánkészítmények használatát terhesség és szoptatás alatt. A monográfia azt is rögzíti, hogy 12 év alatti gyermekeknél a használat megfelelő adatok hiányában nem ajánlott. Túladagolásról nem érkezett bejelentés, a leggyakoribb mellékhatások enyhe gyomor-bélrendszeri panaszok (hányinger, hányás, hasmenés) és bőrreakciók (viszketés, kiütés, csalánkiütés) lehetnek, ismeretlen gyakorisággal.

Összefoglalva

A csalánlevél teának két, hatóság által is elismert hagyományos felhasználása van: enyhe ízületi fájdalom csillapítása, illetve a vizeletmennyiség növelése húgyúti panaszok kiegészítő kezeléseként, mindkettő időben korlátozott, tünetkövetéssel. Mindkét indikáció a hosszú távú hagyományos használatra épül, nem kontrollált klinikai vizsgálatsorozatra, ezért a monográfia is óvatosan fogalmaz: kiegészítő, nem önálló kezelésként javasolja őket. A gyulladáscsökkentő, antioxidáns és antihisztamin-szerű hatásokra vonatkozó laboratóriumi eredmények biológiailag hihetőek, de jelenleg elsősorban sejtes vagy állatkísérletből származnak, nem a tea emberi fogyasztásából mért adatból. Aki vízhajtót szed, vese- vagy szívbeteg, terhes vagy szoptat, illetve vércukorcsökkentő kezelés alatt áll, azoknak érdemes a rendszeres csalántea-fogyasztást előzetesen egyeztetni kezelőorvosukkal. Egészséges felnőtteknél a mérsékelt, alkalmi fogyasztás a rendelkezésre álló adatok szerint nem jár kiemelt kockázattal, csodaszerként azonban egyik forrás sem írja le a csalánteát.

Források
  1. Committee on Herbal Medicinal Products (HMPC): Community herbal monograph on Urtica dioica L.; Urtica urens L., folium. European Medicines Agency, EMA/HMPC/508015/2007, 2010. január 14. — forrás
  2. Karg CA, Doppler C, Schilling C, Jakobs F, Dal Colle MCS, Frey N, Bernhard D, Vollmar AM, Moser S. A yellow chlorophyll catabolite in leaves of Urtica dioica L.: An overlooked phytochemical that contributes to health benefits of stinging nettle. Food Chemistry, 2021. — forrás
  3. Tahri A, Yamani S, Legssyer A, Aziz M, Mekhfi H, Bnouham M, Ziyyat A. Acute diuretic, natriuretic and hypotensive effects of a continuous perfusion of aqueous extract of Urtica dioica in the rat. Journal of Ethnopharmacology, 2000. — forrás
  4. Roschek B Jr, Fink RC, McMichael M, Alberte RS. Nettle extract (Urtica dioica) affects key receptors and enzymes associated with allergic rhinitis. Phytotherapy Research, 2009. — forrás
  5. Mittman P. Randomized, double-blind study of freeze-dried Urtica dioica in the treatment of allergic rhinitis. Planta Medica, 1990. — forrás
  6. Kianbakht S, Khalighi-Sigaroodi F, Dabaghian FH. Improved glycemic control in patients with advanced type 2 diabetes mellitus taking Urtica dioica leaf extract: a randomized double-blind placebo-controlled clinical trial. Clinical Laboratory, 2013. — forrás

Hirdetés
Gyógygomba készítmények egy helyen
Reishi, cordyceps és Hunza barack a gyogygomba.eu kínálatában. Nézd meg a termékeket és az összetevőket.

Kínálat megtekintése