Fontos tisztázni már az elején: a "bazsalikom" néven két, botanikailag rokon, de eltérő fajról lehet szó. A konyhai bazsalikom (Ocimum basilicum), amit a pizzán, a paradicsomsalátán vagy a pestóban ismerünk, Európában és a mediterrán konyhában terjedt el. A szent bazsalikom vagy tulsi (Ocimum tenuiflorum, más néven Ocimum sanctum) egy indiai eredetű, az ájurvédikus hagyományban használt rokon faj, amelyet ma leginkább szárított kivonat vagy kapszula formájában, étrend-kiegészítőként árulnak. A legerősebb humán vizsgálatok - a vércukorra és a stresszre vonatkozók is - a szent bazsalikommal, nem a konyhai bazsalikommal készültek. Ez a cikk mindkét fajt tárgyalja, de mindenhol jelzi, melyikről van szó, mert az eredmények nem vihetők át automatikusan egyikről a másikra.
A konyhai bazsalikom illóolaja laboratóriumi vizsgálatokban több baktériumtörzs (köztük a Staphylococcus aureus, az Escherichia coli és a Salmonella typhi) növekedését is gátolta, a gátlási zóna nagysága törzsenként 11,2-21,1 milliméter között változott. A domináns illóolaj-komponens a metil-kavikol (más néven észtragol) volt, közel 89 százalékos aránnyal. Ez egy in vitro, kémcsőben végzett mérés: azt mutatja, hogy a koncentrált illóolaj gátolja bizonyos baktériumok szaporodását táptalajon, nem azt, hogy a konyhai bazsalikom elfogyasztása vagy helyi alkalmazása fertőzés ellen hatna az emberi szervezetben.
A konyhai bazsalikom valóban gazdag polifenolokban, elsősorban rozmaringsavban és cikóriasavban - egy 15 fajtát vizsgáló elemzés szerint a rozmaringsav a bazsalikom fő fenolos vegyülete, és a fajták között jelentős eltérés van a polifenoltartalomban: a "Holy Green", a "Red Rubin" és a "Genovese" fajta bizonyult a leggazdagabbnak, míg a "Subja" fajta a legszegényebbnek. Ez azonban egy in vitro, növényi anyagon végzett kémiai mérés, nem humán vizsgálat. A rozmaringsav antioxidáns, gyulladáscsökkentő és antimikrobás hatását állatkísérletekben - például szívizom-védő hatásként patkánymodellben - is vizsgálták, de arra, hogy a konyhai mennyiségben elfogyasztott bazsalikom mérhető antioxidáns vagy gyulladáscsökkentő hatást fejtene ki egészséges emberben, jelenleg nincs közvetlen humán klinikai bizonyíték.
Egy 1996-os, placebokontrollos vizsgálatban 2-es típusú cukorbetegek szent bazsalikom-levélport kaptak, és az éhomi vércukorszintjük átlagosan 17,6 százalékkal, 21,0 mg/dl-lel csökkent a placebóhoz képest, a kezelés az étkezés utáni vércukrot és a koleszterinszintet is csökkentette. Ez egy régi, kis mintaszámú vizsgálat, de a szent bazsalikom vércukorra gyakorolt hatását később más kutatócsoportok is megerősítették. Fontos: ez a hatás koncentrált levélporral igazolt, nem azzal a mennyiséggel, amit valaki egy tál tésztára szór a konyhai bazsalikomból - a két helyzet nem hasonlítható össze.
Egy 100 felnőttet bevonó, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban a résztvevők napi kétszer 125 milligramm szent bazsalikom-kivonatot kaptak 8 héten át. A kezelt csoportban szignifikánsan javult a szubjektív stresszérzet és az alvásminőség a placebóhoz képest, a 8. héten a hajkortizolszint és a nyálkortizol-szint is alacsonyabb volt, és egy akut stressz-teszt után a résztvevők kevésbé érezték magukat stresszesnek. A szisztolés és diasztolés vérnyomás is szignifikánsan csökkent a kezelt csoportban. Ez egy jól megtervezett, modern vizsgálat, ami erősebb bizonyítéknak számít, mint a régebbi, kisebb tanulmányok - de egyetlen vizsgálat, aminek megismétlése erősítené a következtetést, és a hatás itt is a koncentrált kivonatra, nem a friss levélre vonatkozik.
A bazsalikom illóolajának fő komponense, az észtragol, a szervezetben olyan anyaggá alakulhat át, amely állatkísérletekben genotoxikus (DNS-károsító) és rákkeltő hatást mutatott. Egy, kifejezetten a bazsalikom-alapú étrend-kiegészítők észtragol-kockázatát vizsgáló elemzés szerint a por formájú készítményekben más, természetesen jelen lévő vegyületek (elsősorban a nevadenzin) gátolják azt az enzimet, amely az észtragolt a káros metabolittá alakítaná - ez a védőhatás a koncentrált illóolaj-alapú készítményeknél viszont lényegesen gyengébb, mert azokból hiányoznak ezek a kísérő vegyületek. A gyakorlati következtetés: a friss vagy szárított bazsalikomlevél (és az abból készült tea) a rendelkezésre álló kockázatértékelés szerint biztonságosabb, mint a tisztán illóolaj-alapú kivonat vagy kapszula, különösen tartós, napi rendszerességű fogyasztás esetén.
Ha valaki a főzéshez, ízesítéshez szeretné használni a bazsalikomot, a friss vagy szárított konyhai bazsalikom (Ocimum basilicum) a megfelelő választás - ennek élvezeti értéke és hagyományos felhasználása jól ismert, kockázata a szokásos ételízesítő mennyiségben elhanyagolható. Ha viszont kifejezetten a stresszcsökkentő vagy vércukorra gyakorolt hatás miatt fontolgatja valaki a rendszeres szedést, azt a fent idézett vizsgálatok alapján szent bazsalikom-kivonat, nem a konyhai fajta biztosítja - ezt étrend-kiegészítőként, a termék címkéjén feltüntetett faj és adagolás ellenőrzésével érdemes beszerezni, mert a két növény néven és megjelenésen kívül a hatóanyag-tartalom szempontjából is eltér egymástól.
A bazsalikom - és különösen a szent bazsalikom-kivonat - elméletileg lassíthatja a véralvadást, mert az illóolaj egyik komponense (az eugenol) állatkísérletekben és sejtszinten gátolta a vérlemezke-aggregációt. Emberi bizonyíték erre korlátozott, de véralvadásgátlót vagy vérlemezkegátlót szedőknek, illetve tervezett műtét előtt ez elővigyázatosságra ad okot. A vércukorcsökkentő hatás miatt cukorbetegségre szedett gyógyszer mellett a szent bazsalikom-kivonat rendszeres szedése elméleti hipoglikémia-kockázatot jelenthet. Terhesség alatt a koncentrált kivonatok és illóolajak fogyasztása nem ajánlott kellő biztonsági adat hiányában - a konyhai mennyiségű, ételízesítőként használt friss bazsalikom ettől független, megszokott felhasználás.
A konyhai bazsalikom (Ocimum basilicum) illóolajának antibakteriális hatása egyelőre laboratóriumi szinten igazolt. A vércukorra és stresszre gyakorolt, embereken is kimutatott hatások a rokon, de más faj, a szent bazsalikom (Ocimum tenuiflorum) koncentrált kivonatával készült vizsgálatokból származnak, és nem vonatkoztathatók automatikusan a konyhai bazsalikom szokásos, ételízesítő mennyiségére. Az illóolaj fő komponense, az észtragol biztonsági kérdéseket vet fel, ez alól a teljes növényi anyag (nem a tiszta illóolaj) bizonyítottan jobban véd. Véralvadásgátlót szedőknek, cukorbetegeknek és várandósoknak a koncentrált kivonatok rendszeres szedése előtt érdemes orvossal egyeztetni.